Segítsetek véleményetekkel!! Válságban van a 22 éve tartó kapcsolatom!! (beszélgetés)

Nem rossz szándékkal emeltem ki azt a két mondatot. Hanem azért, mert úgy látom egyre többen így gondolkoznak. És ez, szerény véleményem szerint rossz irány ... mint arra próbáltam rámutatni. A dolog lényegét tekintve, nem változtat rajta ha mellé rakjuk az előtte és utána lévőket.

Nyilván másként látjuk a dolgot, ... de ez nem baj. Szerintem nem a válás a legjobb megoldás, mert van jobb választás.

Nem csak ezt írtam, amit te itt feleslegesen kiragadtál belőle! :(

"Valószínűleg ebben az esetben ez lenne az egyik legjobb megoldás.

Mindenki keresse meg az igényei szerint az új párját. Ha valami nem jó és javíthatatlan, ki kell cserélni.

Ha nem tudnak mindkettőjük számára elfogadható kompromisszumot kötni, nincs túl sok jó választás."

"Mindenki keresse meg az igényei szerint az új párját. Ha valami nem jó és javíthatatlan, ki kell cserélni."

Sajnos ma a fogyasztói társadalomban nagyon sokan így gondolkoznak. Sajna túl könnyen kimondják, hogy nem lehet javítani, dobjuk ki ... mintegy elhasznált fogkefét. Akik így döntenek, nem is tudják, hogy nagy valószínűséggel a következő választás se lesz jobb mint amit előzőleg "kidobtak". Persze az elején még az újnak a varázsa "becsapja" őket, és azt hiszik jó döntés volt. aztán legtöbbször idővel kiderül, még rosszabb a helyzet, mint az első kapcsolatban. És talán keresnek majd egy harmadikat - esetleg már frusztráltan - ami jó eséllyel még rosszabb választásnak fog bizonyulni. Talán némelyek úgy vélik zöldségeket beszélek, de sajnos az esetek többsége ezt bizonyítja.

Van olyan természetesen több esetben, hogy két ember passzol egymáshoz ilyen téren is, még évek múltán is. De nagyobb részt alkalmazkodás, és alázat kell a jó kapcsolathoz.

A megoldás nem a kidobjuk, hanem a dolgozunk rajta.

Az emberi kapcsolatokban a javíthatatlan minősítést százszor jobban meg kell gondolni, mint egy tárgy esetében.

Ha mondjuk 22 éves kapcsolatom lenne, ami egyébként fantasztikusan jó lenne, csak éppen a szex egy gyötrő kötelesség számomra, akkor szerintem nekem beleférne a nyitott házasság. Ha tényleg boldog vagyok a másikkal, és szeretem őt 22 éve, meg nem akarom őt elveszíteni, de nem tudom megadni neki ami számára elemi dolog, akkor valószínűleg én ezt indítványoznám... De ez nem jelenti azt, hogy tetszene nekem a dolog, vagy működne. Valószínűleg nem. De ezen a ponton talán már mindegy is lenne... Fene tudja.

Azért gondolom így, mert magam is szexközpontú vagyok, és éltem már át azt hogy milyen ha kapcsolatom van és nem kapom meg. Nagyon boldogtalanná tudja tenni az embert. Persze nem egyik napról a másikra, hanem ez egy hosszabb folyamat. Nekem gyanús, hogy ez sem a napi szintű "lázongásokkal" kezdődött, hanem egy folyamat vége felé indult ez a fórum.

Az milyen házasság, ahol megengedett a 3.?

Nekem nem tetszene egyáltalán. Persze van, akinek ez is belefér. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Nem egyszerű.

Hát sajnos igen. :( Szomorú, de így van. Ezért gondolom azt, hogy a szex a legfontosabb egy kapcsolatban. Sőt, azon áll vagy bukik minden! Mert ha az jó, akkor szerintem részben átsegít a konfliktusokon. Ha szar, akkor bárminemű konfliktus esetén felüti pluszba a fejét, hogy még az sem jó.

Ha közösek az igények, akkor minden rendben van. Sok dolgon lehet változtatni, de túl nagy vagy túl alacsony libidón nem lehet... Hiszen az egyik fél mindig lemond a vágyáról, vagy oda adja magát akarata ellenére. Aminek nyilvánvalóan idővel undor lesz a vége, és érzelmi távolodás.

Amúgy érdekelne engem, hogy 22 évig hogyan kezelték ezt. Csak most lett gond?

Ha van esze, akkor nem visz haza betegséget. Ha én valamilyen okból nem lennék képes vagy hajlandó házaséletet élni a társammal, akkor csak az a két opció jöhet szóba, hogy vagy elválnak útjaink, vagy megegyezünk abban, hogy nekem nem kell lefeküdni vele, de cserébe ő megkaphatja máshol amit szeretne. Én ezzel kapcsolatban mást nem nagyon tudok elképzelni...

Egyébként mi mindannyian könnyen okoskodunk pro vagy kontra, de valóban fogalmunk sincsen az ő helyzetükről. 22 éve vannak együtt, és azért arról nem esett szó, hogy a 22 év alatt ez hogyan működött vajon? Csak annyit írt, hogy ez mindig nyilvánvaló volt, nem új, hogy nem egyeznek az igények.

Meg írt valahol egy olyat is, hogy a férjének teljesen mindegy mennyire van leterhelve, erre akkor is mindig marad neki ereje meg kedve.

Valószínűleg ebben az esetben ez lenne az egyik legjobb megoldás.

Mindenki keresse meg az igényei szerint az új párját. Ha valami nem jó és javíthatatlan, ki kell cserélni.

Ha nem tudnak mindkettőjük számára elfogadható kompromisszumot kötni, nincs túl sok jó választás.

Tudom kissé félreérthető a bibliának ez a része (is). A bibliában az apostol egy nagyon érzékletes mondattal akarja kifejezni és felhívni a figyelmet arra, hogyha nem segíted a társadat abban, hogy testi vágyi kielégülésre találjanak, akkor abból feszültségek keletkezhetnek a felek között.

Ez teljes mértékben összhangban van a szeret törvényével, és a világi hozzá állással is e téren. Hiszen neked is az a célod, hogy a párod boldog legyen. Ha a párod nem boldog nagy valószínűséggel te se leszel az … előbb utóbb legalábbis biztos nem. A párod boldogsága pedig csak úgy valósítható meg, ha figyelembe veszed az ő kéréseit és óhajait is, még ha neked éppen akkor nem pont az lenne a legkedvezőbb. Vagyis lemondasz valamennyire a szuverenitásodról a közös cél érdekében. Itt gyakorlatilag megvalósul az, hogy nem te vagy teljesen az ura a saját testednek, hanem átengeded azt szeretetből.

Persze lehet itt azt mondani, hogy azért teszed, mert neked élvezet van benne. Ha csak a saját élvezetedre teszed, akkor minden vonatkozásban közömbös is lehetsz a másik emberrel, semennyire se kell, hogy hozzá alkalmazkodj.

Jól kitalálta ezt a Teremtő, mert tudja, hogy esendők vagyunk. Ezért alkotta meg a vágy a kielégülés és szeretet „egyvelegét”. A pszichológus nem akkor szokott a képbe kerülni, amikor a szeretet dominál, hanem amikor az önzőség kerekedik fölül.

Ok, elfogadom, hogy nem érdekel a biblia.

Akkor csak nézzük a bejegyzésem első részét, és hagyjuk a bibliai részét.

A férj is mondhatja, hogy fáradt és semmi kedve hozzá?

"A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége."

21. században ez már idejétmúlt tézis. Senki nem ura másnak. Ha ilyesmi történik, ott valaki hamarosan pszichológus segítségét kérheti.

Értem. És mit gondolsz arról, ha ez fordítva lenne.

"Persze, és ugye a férjnek kutya kötelessége rendelkezésre állni ...

Minden áldott nap akkor is, ha fáradt, és semmi kedve hozzá."

Vagy szerinted (szerintetek) ilyen nincsen!? (Elég sok férfi van a rokonságban, úgyhogy most külön erről ne nyissunk vitát; nem véletlenül említettem.)

Persze tudom ez ritkábban fordul elő, de attól még neki is joga lenne ezt a kérdést feltenni.

Szóval akkor a férfi is mondja azt, hogy ilyen nőt nem tartanék meg!?

Sejtem, hogy most kicsit pipa vagy rám, de én más alapelvből indulok ki.

Mégpedig:

"A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt.

A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni."

Biblia, 1Korinthus 7,3-5

Érdemes ezen elgondolkozni.

Persze, és ugye a feleségnek kutya kötelessége rendelkezésre állni...

Minden áldott nap akkor is, ha fáradt, és semmi kedve hozzá.

Én ilyen férjet nem tartanék meg, és ennyi.

Akkor is ez a véleményem, ha neked nem tetszik.

Senki sem tudja itt erről a tutit amúgy.

"Persze az is lehet, hogy ha az otthoni munkából is kivenné a részét, nem maradna akkora az étvágya...

Önző ember, aki a másik érzéseire tojik... :(("

Szerintem, lehet, hogy egy kicsit leegyszerűsítve nézed a dolgot. Még a részletesebb leírás ellenére sem látunk bele a pontos részletekbe. Anélkül, hogy védeném a férjet, azért valljuk be csak az egyik oldalról hallottuk a történetet. És egy párkapcsolat a maga teljességében sokkal bonyolultabb. Hosszú évek alatt pl. kialakul egy gyakorlat, hogy ki mit csinál a családért. Lehet, hogy az alakult ki, h a férj sokat dolgozik a jó megélhetésért. És ezt a feleség korábban sose tette szóvá, és megcsinálta a házimunkát. Lehet, hogy ilyenkor már nehéz változtatni. Szóval nem célszerű gyorsan ítélkezni. És az se biztos, hogy egyszerűen tojik a felesége érzéseire. A vágyak elfojtása pedig nem egy egyszerű dolog a férfiaknál (ahogy hallom). Ez "kemény" biológia, ha nem így lenne már kihalt volna az emberiség :). Szóval szerintem Mézesnek alapvetően igaza van; egy házasságban nem kéne azért hibáztatni a férjet, mert gyakran megkívánja a feleségét!

"Én ilyen helyzetben lehet, hogy felhatalmaznám a férjemet arra, hogy menjen kedvére kiélni magát. Ennyi."

Hátha hazavisz valami jóféle némi-nemi betegséget! ;)

Elengedném, örökre. Ennyi.

Persze az is lehet, hogy ha az otthoni munkából is kivenné a részét, nem maradna akkora az étvágya...

Önző ember, aki a másik érzéseire tojik... :((