Segítség! - Kamaszok a gyerekeim (beszélgetés)
Talán még működhet az oldal, bár azóta gondolom a ti kamaszaitok megnőttek.
Szóval 13 éves 14 éves gyerekeknek tényleg naponta el kell mondani hogy sapka sál kesztyű kulcs telefon szemüveg stb...
nem azért nem húz sapkát mert ciki-mert már erre is gondoltam, még felveszi..mert felrakja a többi is...de elfelejti...
mindent elfelejtenek? vagy csak sz.rnak rá?
Sziasztok!
Látom már kicsit kihalt ez a fórum, de van egy kis problémám, remélem valaki olvassa...
A páromnak van egy kamasz fia, aki velünk él, és sűrűn akadnak problémák.
Sajnos már nem tudom úgy felfogni, hogy kamasz.
Mindent megkap, visszük mindenhova, mégsem tisztel senkit! Nem kell itthon csinálnia semmit, csak a szobáját rendben tartania, de azt is többnyire az Apja csinálja meg helyette, amivel nem is lenne baj, ha legalább tisztelné! Nem ismeri a kérem és a köszönöm szavakat, mindenkit a személyes csicskájának tekint, és még rosszabb pillanataiban le is parasztozza az Apját, akinek ez el is megy a füle mellett. Már próbáltam beszélni vele, hogy engem nagyon bánt, hogy ennyire nem tiszteli a fiú, és még csak szóvá sem teszi... Ha én leparasztoztam volna Anyumat annak idején... Biztosan visszakézből jön a pofon... Nem azt szeretném, hogy bántsa, hanem hogy egy kicsit nevelje az életre! Nem megy sehova barátokkal, mindig csak Apa,Apa,na meg persze a számítógép... Soha semmiért nincs rászólva, mindent lehet, és ezt ki is használja. Ha éppen éjfélkor támad kedve TV-zni,és Apa mondja, hogy fekvés van, akkor lazán azt mondja, hogy jól van akkor menj lefeküdni, és TV-zik tovább! Szerintem ez az álljon meg a menet kategória... Nehogy már Ő mondja meg felnőtteknek , hogy mit csináljanak! Ezt most túlreagálnám, vagy szerintetek is probléma van? Néha csak viccesen csinálja, pl éjfélkor megkérdezi, hogy tényleg lesz palacsinta?! Apa már áll is neki sütni... Legalább tenné hozzá, hogy köszönöm... De még mindig jobb,mint amikor úgy "kérte", hogy NA,csináld már!...
Várom,hátha valaki tud segíteni... :(
Anyum azt hallotta a rádióba valami gyereknevelős műsorba, hogy a kamaszkori hiszti és a szülők "leszarása" azért történik, mert ilyenkor meg kell, hogy utálják a szüleiket, ahhoz, hogy leválhassanak... egyébként mi is ilyenek voltunk..
Örülj, hogy még csak most. Nekem már a 12 éves lányom olyan flegmán válaszol, hogy tudnám képen törölni. Pedig egy édes kis tündér volt eddig.
Én is csatlakozom .Nagyon nehezen élem meg a mostani állapotot.
Az ikreim 16..lassan 17 évesek és nem tudom már cérnával. A lustaság, trehányság a flegmázás, duzzogás nagyon megy.Nem akarnak semmit csinálni, csak netezni és fetrengni. Ha megkérem valamire őket , akkor megy a hiszti, visszapampogás és már a türelmem elvesztem és vitába torkollik. Nagyon hiányolom a tiszteletet, amit nem értek hogyan vesztettem el.., a férjem szerint azzal, hogy elkényeztettem őket..
a kamaszkort TÚL KELL ÉLNIE a szülőnek úgy, hogy lehetőleg ne okozz végleges és visszavonhatatlan károkat a kapcsolatotokban.
a lényeg: a serdülő nem gonoszságból csinálja, amit csinál, ő nem elkövető, hanem áldozat. dúlnak benne a hormonok, ő sem érti, mi van vele, megérteni és segíteni kell, nem kritizálni, kioktatni, irányítani.
olvass sok Vekerdyt!
Sziasztok!
bele olvasgattam a hozzászólásokba, s nosztalgiáztam egy kicsit.
Ó hányszor imádkoztam én, hogy mitévő legyek a gyerekeimmel. Eddig már 4-en repültek ki itthonról. De azért még van mit aggódnom nekem is, hisz még 4 itthon van.
Szóval csak pár tanács: a kamaszokkal nem érdemes vitatkozni. Hisz úgy sem érjük el a vitával, amit szeretnénk, sőt. Sokkal fontosabb, hogy tudatosítsuk bennük, mi akkor is szeretjük, ha esetleg valami rosszat tesz, s hogy hozzánk bármikor fordulhatnak tanácsért. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a szülő nem saját maga miatt enged meg vagy éppen tilt meg dolgokat. Csupán a szeretete és a tapasztalata vezérli. Nagyon diplomatikusnak kell lennünk, úgy kell irányítani, hogy azt higgye övé a döntés. Lehet, hogy néha 1-1 csatát elvesztünk, de a háborút a legtöbb esetben a szülő nyeri úgy is.
Egyébként tapasztalatom szerint a fiúkkal könnyebb átvészelni a kamaszkort, mint a lányokkal.
Viszont ha túl jutunk a kamasz koron, akkor sem múlik el az aggódás. Jön a párválasztás,az elengedés, az önálló élet, no meg az unokák.
Szóval amíg élünk, mindig is lesz miért aggódnunk a gyerekeink miatt.:)
De azt hiszem ezt minden anya örömmel vállalja.
Akkor nálunk még 4 év??? :((((
Köszönöm, hogy itt lehetek. Jó látni, hogy nincs egyedül az én dilis kamaszom. 16 és fél éves, de kikészít.
Az, hogy a világ legrosszabb anyja vagyok, az már a legkevesebb, amit kaphatok tőle.
Még ketten is nehéz hát még egyedül.
Sajnálom, hogy egyedül vagy.
Sziasztok!
Az én fiam még csak 12 éves,de ez már a kiskamasz korba tartozik ha jól tudom.. vannak nálunk is olyan helyzetek ami nem egyszerű.. és gondolom ez még csak fokozódni fog.. örülök hogy van egy ilyen fórum ahol lehet erről beszélni.
GAbi
ki bírjátok állni?
Nálam az a baj, hogy vannak dolgok amikor mérgembe megbüntetem és rájövök, hogy nem is vele szúrok ki hanem magammal.Na akkor érzem nagyon hülyének magam.
Egyszer olyan mérges voltam, hogy fogtam a telefonját és falhoz vágtam.
Szerintetek nem ütött meg a guta miután fölfogtam, hogy mit is csináltam.
Néha kihozzák az emberből az á.........
Szia!
Nekem lányom van,mi épp a kamaszkor kellős közepén vagyunk.
Épp ma mondták, hogy még rosszabb is lesz.
Ennél még mi lehet rosszabb????????????????
Ettől is néha kivagyok..........
szó szó azért vannak normális periodusok is.
SZiasztok,
gondoltam indítok egy ilyen topikot. Most 15 éves a siam, és nagoyn nehezen élem meg a "férfiasodását"! Nem akarom túlaggódni a dolgot, de szeretnék tudni róla mindent ami fontos! Akinek van tapasztalata, jó ötelete, segítsen!
Nem igazán szoktam ráhagyni mindent, ez miatt elég sok szó csatánk is van.Csak abba bízok, ha majd benő a feje lágya megérti, hogy nem azért vitatkozunk mert rossz napom vagy rossz kedvem hanem azért, hogy "rendes embert" faragjak belőle.
Sajnos beszélgetni már csak akkor lehet vele ha neki van kedve, mert ha neki nincs akkor elég szűkszavú válaszokat kapok és nem birok belőle kihúzni csak tő mondatokat.Persze ha van kedve beszélgetni akkor meg mint a vízfolyás be sem áll a szája, azokat nagyon élvezem, mert már láthatók a tervei, és, hogy már kezd komolyabban gondolkodni.Olyankor nagyon büszke vagyok, de gyorsan le is tudják törni az embert amikor meg olyan hülyeséget csinálnak mintha ovisok lennének.
Ezek a hullámok néha nagyon fárasztóak.
Nekem még 3 év van hátra de már egyre nehezebben viselem.
A hangulat változásait nehezen tudom követni egyik percben világot szeretné megváltani olyan jó kedve van, a máskor meg nem lehet hozzá szólni, hozzá érni, ránézni, mert olyan rossz a kedve.
Most olvastam az agyról; gondoltam megosztom veletek:
"Szeszélyes tinédzseragy
Elkeseredett szülők,nyugalom,a kamaszkori viselkedés részben az agyi fejlődés szeszélyeinek köszönhető.Az agy szürkeállománya a kamaszkort megelőzően fejlődik ki teljesen, és a tinédzserkor alatt nyeri el végső formáját a döntéshozásért és ítélőképességért felelős elülső lebeny.Az agy végső formáját körülbelül 20 éves korára éri el,ezért addig még reménykedhetnek a szülők!"
Na???A remény hal meg utoljára!Még van hat év a 20-ig!!!
Az enyém lebetegedett, és egy kis náthával nem lehet már iskolába menni csak orvoshoz.
Hát hiába akinek ilyen jó az orvosa ......
Két nap szerintetek milyen komoly betegség az amit két nap alatt meglehet gyógyítani?
További ajánlott fórumok:
- Segítség, gyerekeim vannak!
- Szerintetek szégyen, hogy nincsenek megkeresztelve a gyerekeim? Miért lényeges, hogy meg legyenek?
- Abnormális ha egyedülállóként egy szobában alszom gyerekeimmel?
- Nem esznek a gyerekeim! Válogatnak! Segítsetek, praktikák, trükkök érdekelnek.
- Bántják a gyerekeimet az oviban. Hol tegyek panaszt?
- Kamaszok otthoni segítsége