Rokkantsági felülvizsgálat után. Ki hogy járt ez ügyben.Meg vagy elégedve? (beszélgetés)

Igen, sajnos itt tartunk most. Anyum is 10 évig dolgozott, az elmúlt 2 évben nem tud már, most van azon az egészségügyi szinten mikor már nem megy.

Borzalmas hogy eddig teljesen kirekesztették a rokkantakat azokat akik akartak dolgozni és persze tudtak is.. Most előnyben részesítenék, de most meg rengetegtől elveszik..

Sziasztok Sorstársak.

"Gyógyult" mellrákos vagyok. Idén töltöttem be az 5 évet. Mind-emellett cukros és a vérnyomásom is magas. 17 db gyógyszert szedek naponta+ szúrok napi 2 féle insulint reggel,délben, este.

65 % ban vagyok véglegesítve. Visszahívtak de még nem jött papír róla mikor menjek vissza.Telefonon azt mondták:2013 végéig kell befejezniük,akik véglegesítve vannak azokat utoljára hívják.

Nagyon félek,mert ez a kis nyugdíj amit kapok sem elég semmire,hát még ha elveszik.

56.-ban születtem.

Férjem 55.-ben, Őt hólyag rákkal kezelték 3 éve és azóta folyamatosan + pajzsmirigy túltengéssel. Neki decemberben lesz felülvizsgálata de még neki sem jött meg a pontos időpont.

Mi Székesfehérvárra tartozunk. Van valaki aki szintén ott volt vagy megy majd oda?

Édesanámat is vissza hívták, bár még minidg nem volt a bizottság előtt, mert még mindig nem érkezett konkrét időpont.

Édesanyámnak 16 évesen volt egy komoly motorbalesete, egyedül a gerince ami nem tört, a bal lába 5cm rövidebb, ha nincs az akkori orvos amputálják a lábát, bokától sípcsot közepéig majdnem nem volt hús. A medencéje 3 helyen tört, csontritkulása,veleszületett nyitott hát gerince. Sorolhatnám tovább.. a lényeg hogy nem munkaképes édesanyám, ahogy nagyon sokan mások. Pontosan nem tudom hány százalékos, de nagyon fél hogy elveszik tőle.

Amúgy én úgy tudom minden 5. ember vissza küldenek dolgozni, függetlenül attól mi a baja képes e dolgozni.

Ez sajnos tizen... éve is így volt. A balesetem után egy évig SEM (!) kaptam a rokkantsági járulékot, ami akkor volt valami 10.600 forint. Aztán behívtak felülvizsgálatra, ami nagyon megalázó volt. Fiatal lányként hajlongani, leguggolni egy szál bugyiban az orvos előtt, iszonyat szégyen volt. Ráadásul fájdalmat is okozott: úgy megcsavarta a térdemet, hogy aznap nem is tudtam járni már, csak a mankóm segítségével. Aztán megkérdezte, hogy hány centi a magasságom, és belekötött a válaszomba. Vajon mi érdekem fűződhetne ahhoz, ha hazudok a magasságomat illetően?

Gondolom, azt mondanom sem kell, hogy a járulékot elvették, azóta sem pályáztam meg.

Az rendben van, hogy másoknak ez létszükséglet, de ez az embertelen bánásmód, a lenézés...ez valahogy visszatartó erő. Az is oké, hogy nem bájologhatnak mindenkivel, de legalább ne kezelnék az embert sunnyogó, munkát kerülni akaró, semmire se való kitaszítottként.