Régi és mostani élet (beszélgetés)

Nem a legszerencsésebb a magyarországi viszonyokat az osztrákhoz hasonlítani, részben tekintettel országaink történelmi kapcsolatára.

Anno egy tanárunk azt mondta, hogy a tehenet a magyarok etették, de az osztrákok fejték...

Mi védtük a hazát, ők learatták a győzelem gyümölcsét... Mintha a féllábú és Nurmi indulna futni szupermarathont Bécsig. Így könnyű...

A mostani ötvenesek nagyon jól tudják, milyen volt 30-40 évvel ezelőtt élni... Ez immáron a harmidik "rendszer", amiben élek...

Gondolok itt az ötvenes évek végére, hatvanas évek elejére, a jó hetvenes, nyolcvanas évekre, és ami van kb. kilencvenöttől... Szóval átgondolni alaposan, és leadni itt-ott az igényekből mértékletesen. Vajon a szüleink éis gondolták, amikor a háború után összeházasodtak és vállaltak minket. Amikor gyermeket vártam, eszembe se jutott, hogy gyes, meg családi pótlék, lakásfenntartási támogatás meg egyebek. Csak meglepődtem, hogy jár tej-jegy... Kellene itt-ott határokat meghúzni az ésszerűség jegyében.

20 éves lányként teljesen megértem mind a cikk íróját, mind azokat, akik fiatal nőként nem akarnak gyereket vállalni ebben az országban. Magam is már elég korán elhatároztam, különösen mivel az osztrák határ mellett élek és jól ismerem Ausztriát, hogy itthon nem szeretnék maradni. Egyetemre járok, mindig is sokat tanultam, tájékozódtam, nem vagyok az az átlagos "csak inni és bulizni" 20 éves, mint a legtöbb ismerősöm. Persze én is szeretek szórakozni, de mindig is fontosnak tartottam a jövőm építgetését, a saját fejlődésemet, hogy később sokra vihessem és nem azért hajtottam egész tinédzserkoromban, hogy havi 100ezer Ft-ért napi 10 órában dolgozzak. Ráadásul akárhányszor, ha arra gondolok, hogy itt kellene maradnom az országban, rájövök, hogy tulajdonképpen jövőképem sincs ezzel az országgal kapcsolatban, vagy a jövőkép max. a nyomor, a kuporgatás és végén az őrület (igen, sok ember lelki beteg vagy elmebeteg ebben az országban. Ausztriában abszolút nem ilyenek az emberek - amit valahol meg tudok érteni, valahol nem - itt még a milliomos is mindig meg akar őrülni és állandóan csak sír, Ausztriában az átlag ember is jól érzi magát a bőrében, mosolyog, kedves... persze kivételek mindig vannak). Így, ezeket látva, látva a különbséget persze, hogy a valamirevaló fiatalok nagy része nem akar itthonmaradni. Gyereket szülni ide meg kész gyilkosság... amíg nem telik rendesen babaholmikra vagy amíg az embernek magától kell megvonnia egy csomó dolgot, addig minek szüljön gyereket? 2 éhes száj mellé legyen egy 3. is?! És az a gyerek nagykorában mindent szemre fog hányni, hogy az iskolatársának mennyivel jobb volt, hogy neki nem adták meg azt, amire szüksége volt, állandó féltékenységet fog érezni a társai iránt, akiket nem felelőtlenségből szültek, akinek több jutott és állandó kisebbségi komplexusa lesz, mert a padtársának iPadje van, neki meg még számítógép vagy egy őjabb mobil sem jutott. Neeem, ha valaki nem tud megütni legalább egy átlagot a gyerekénél, mint rendes ruhák, finom, egészséges ételek (és nem a tescos virslire gondoltam), mint mindig korszerű elekronikai berendezések, a családban minimum 1 kocsi, saját szoba stb., amíg ezeket nem tudja valaki teljesíteni, az szerintem se szüljön. A gyerek nem abból áll, hogy jajj de jó, hogy van aki szeret és örül nekem... ez önzőség, undorító, végtelen önzőség, a szeretetéhséget nem egy másik élet létrehozásával és egyben tönkretételével kell csillapítani - ott komoly lelki gondok vannak a háttérben. Szerintem értelmes, jószándékú emberre vall az, amikor valaki mérlegel a cselekedetei előtt, ez pedig nem kis döntés, hisz egy másik ember sorsáról döntünk.

Bár más téma, de egyébként a vonzás törvényében én is hiszek, de azért nem szabad megfeledkezni arról, hogy a dolgokért általában tenni is kell, nem várhatjuk a sült galambot... :)

Igazatok van. Ha az ember arra vár hogy mindene meglegyen akkor nem lesz soha lehetősége gyermeket nevelni, belátom ez tényleg így van.

Leírtam már azt is, hogy lehet hogy benő a fejem lágya ilyen téren, de ahogy látom azt belátták páran hogy nem alaptalan a félelmem ezzel kapcsolatosan.

Egy gyermek nem játék, nem egy kocsi amit megveszek és jobb esetben eladom ha nincs pénzem... onnantól kezdve hogy megszületett, az én felelősségem őt felnevelni, és normális ember módjára, mindent lehetőségeim szerint megadni. Na és ez nem egyszerű feladat.

Igazából, e téren én szeretnék felelősségteljesen dönteni, és tényleg akkor szülni ( vagy ha nemtudok örökbe fogadni ) hogyha lesz lehetőségem őt felnevelni normális körülmények között.

Egy nő úgy teljesedik ki,hogy anyává válik.

Ha valaki arra vár,hogy mindíg minden meglegyen,elszalasztja azt a csodás dolgot,hogy kiteljesedhessen mint nő.Az emberek mindenki,nő legyen vagy férfi,mindíg telhetetlenek lesznek...sosem lesz elég jó,elég sok,elég szép,elég és elég és elég.Nem egy gyereket kell szülni a világra,hanem kettőt,hogy legyen testvére és úgy nevelni őket,hogy ha már nem leszel,támogassák egymást.

Viszont ha mindíg mindenki arra várna,most jó,most a tuti szülni,egy magyar ember sem lenne.

Mondjuk vitatnám és kíváncsian várom hány magyar él még ebben az országban,tehát vajon mit mutat ki a népszámlálás?

Amúgy meg egyszer minden pohár tele szalad és lesz még olyan aki képes lesz véget vetni mindennek,nah nem én,de úgy is lesz valaki.

Hiszen egyre jobban tűnik el a középréteg,maradnak a szegények,hajléktalanok,gazdagok és örülnék modikám,ha nem törölnéd a kommentemet,mert ez csak a véleményem és nem politizálok.Megtisztelsz,köszi:-))Jah és azok is akik elolvasták azt amit írtam.

Szóval szülni kell,ha képes vagy rá és lehetőleg ne 50 évesen...

Megértem Adrienn nézeteit,bár én továbbra is szeretnék,de jogosak a félelmei,ebben élünk.

Igazad van a minden nem leírható,minden embernek mást jelent,de most sztem az alap dolgokra vonatkozik,és az nem csak a szerető család.Mert mit érek el a szerető családdal,ha azzal jön haza a suliból h csúfolják,h neki nem adidas a cipője,vagy amikor a szívem szorul össze,és azt mondom h nem édesem te nem tudsz elmenni erre a síkirándulásra..szted akkor a gyerek úgy érzi h elég a szerető család?Nem..többre vágyik,arra amire a többiek..Igazad van ez már mind anyagiasság,de anyagias világban élünk,és igenis számít ki hogy néz ki,ki mibe jár,mit tud megvenni,megfizetni.És a világ csak romlik,Magyarország pedig egyre hanyatlik,a munkalehetőségek száma csökken,pedig tele vagyunk munkanélküliekkel,akkor mi lesz 20 év múlva...biztos vagyok benne,hogy ki akarom tenni ennek a gyermekem?Amikor én is mennyit gürizek,hogy jussak valamire.Járja végig az utat,h tanul,munkát keres,amit nem kap,ha csak nincsenek olyan kapcsolataink,egész életében gyűjtögessen h tudjon egy saját lakást venni..hol az élvezet,a boldogság,a kaland,aminek ugyanúgy benne kéne lennie az ÉLET szóban!?

Szóval nem akarom hogy a gyermekem úgy nőjön fel, hogy nem tudok megadni neki mindent, és ezek mellett a jókis fizetések mellett nem tudok neki megadni mindent-------

ezt azért idéztem, mert mi az, hogy mindent?

Tudod mi a minden? két szerető szülő, család, testvérek, összetartozás, a többi minden csak anyagiasság. ezért kijelenteni, hogy neked nem kell gyerek! valami más oka van, nézz magadba!

Csak utóiratként.

Nemrég szerettem volna gyermeket, ( persze nem most hanem kicsit később be volt tervezve ) de erről az álmomról hamar letettem, mikor dolgoztam, a párom is és láttuk, hogy mi mindenbe kerül már egy háztartás, és valahogy szomorú voltam akkor, de aztán ez elmúlt, és a sok rossz láttán, hogy mennyi hajléktalan éhező gyerek él, rájöttem hogy nem lehetek önző, hiába tennék meg mindent, soha nem tudhatom hogy velem mi lesz holnap...

Nem akartam magamnak most ellentmondani, imádom a gyerekeket... ezért tettem le jó időre erről a csodás élményről, mert a gyermek születése fogantatása nevelése csodás dolog.

Látod, pont ezért vagyok úgy vele hogy nekem nem kell gyerek. Pedig imádom őket, csak túlságosan tartok attól a helyzettől amit levázoltál, holott panaszra nincs okom van fedél a fejem felett és nem albérlet, hanem a vőlegényemék saját háza.

Amit ő és a testvére fognak megörökölni egyszer, de azért adja a jó Isten hogy anyósék még sokáig éljenek.

Viszont hiába van ház, hiába van akármi amikor bizonytalanságban élünk, és egyre többször kapom magam azon hogy mindenen spórolni akarok, nem engedek meg semmilyen apró luxust sem ( ruhák vagy kiegészitők ) mert nem tudom mit hoz a holnap... könnyű mondani élj a mának, de sajnos gondolni kell előre is mindíg.

Amit viszont kifejezetten nem értek:

Többen mondják, hogy fiatal vagyok most kell szülni...

Hát egyrészt 20 éves vagyok, komoly felfogású de nem felelőtlen..

Még lenne is hova rakni a gyerekemet, nem erről van szó, érett a kapcsolatunk is, a párom csodás apa lenne és nagyon örülne.

DE

Talán én vagyok önző, amiért nem akarom erre a világra hozni szerencsétlent?

Nem szeretném ha hiányt szenvedne bármiben is, és nem akarom hogy ebben a Sz@r világban nőjön fel, és éljen, és lássa amiket én már látok előre, ez az evolúció nem fejlődik... hanem romlik!

És valahogy undorítónak találom a társadalmilag elfogadott dolgokat, amiket a hülye emberek találtak ki, itt nincs társadalom itt szakadékok vannak, vagy így élsz vagy úgy...

Szóval nem akarom hogy a gyermekem úgy nőjön fel, hogy nem tudok megadni neki mindent, és ezek mellett a jókis fizetések mellett nem tudok neki megadni mindent..

Lehet, hogy egyszer majd ezen a téren benő a fejem lágya, és majd x év múlva azt mondom hogy kell egy manó, egy utód akit imádni fogok, de az nem mostanában lesz és nem ilyen világba...

A szeretet érdekes dolog, főleg ha kamasz a gyereked és bármit mondasz neki lázong és feszegeti a határokat. Hányszor mondták a fiaim, hogy nem szeretem őket, mert nem engedtem, hogy lazsáljanak, piszkáltam őket a tanulás miatt, piszkáltam őket a mindennapi feladataik miatt, s lám sose vallották volna be , hogy igazam volt. Rendes emberek lettek és már a saját kínjukon keresztül elfogadóbbak bizonyos kérdésben velünk szemben is, de sokszor van, hogy ugyanazt csinálják, mint mi velük. Akkor ha szigorú vagy nem szereted a gyereked? Persze csinálhatsz bármit, a mai világban nem tudod megóvni a rossztól, elég ha csak nézi a való világot, ezt a rengeteg üres celebet, bármilyen horror, vagy beteges filmhez hozzájut (hamarabb, mint mi tudomást szereznénk róla ) és Isteni szerencse kell hozzá, hogy normális emberré váljon. Régen volt értelme az adott szónak, jelentett valamit a becsület, most ha valaki igy viselkedik, akkor lúzer.

Igenis nagyon nehéz a fiataloknak, mert az igazi értékek borzasztó nagy kísértésnek vannak kitéve és ebben a tömény mocsokban, hazudozásban amit a média képvisel, nagyon nehéz fennmaradni. Példamutatás mint olyan már nem számít!

Igen-igen, mostanában ez a legnehezebb, mármint egy bizonyos szinten megtartani. Az én gyerekem ezt 18 évesen tapasztalta meg. Akkor lettem munkanélküli és akkor omlott össze a családi gazdaság. Nehezen, de beleszokott. Meg van mindene most is, de már tisztában van vele, hogy ezért nagyon sokat kell dolgozni, ha van éppen hol.

A legnagyobb problémát egyébként az emberek változása okozza. Mindenki átgázol mindenkin azért, hogy az általa vélt előnyöket élvezze. Nem jönnek rá, hogy nekik sem lesz jobb ezzel, hiszen nem kap senki fizetés emelést azért, ha valakiről állandóan hazudozik. Nem fogják őt sem jobban becsülni sehol, de azt elérik, hogy egy normális embert kicsináljanak. Erre előre nem lehet felkészülni...

És, hogy hozzászóljak a cikkhez is:)

Én a rendszerváltáskor lettem felnőtt, anya és feleség. Azóta igen érdekesen alakulnak a dolgok. Amikor én a rendszerváltás előtt, azaz fiatal koromban szórakozni jártam, akkor sokkal több lehetőség volt erre. El tudtunk menni táncolni, moziba, étterembe, múzeumba, korcsolyázni, színházba, kirándulni, nyaralni, stb., mert meg tudtuk fizetni. A hét minden napján csinálhattunk programot. Tanulhattunk ingyen, könyveket vehettünk elérhető áron. A fiam most fiatal, de neki sajnos ezekre nincs lehetősége, mert egy mozi több ezer forint és a többi szórakozást ne is említsem. A suliért is fizetni kell, hiába államilag támogatott.

Amikor összeházasodtunk a férjemmel, lazán kifizettük az esküvőnket. Szülőknél laktunk 1 évig, aztán vettünk egy kis lakást, majd egy nagyobbat. Nem a szüleink vették meg nekünk sem, de volt munkahelyünk. A szüleink nem sokára meghaltak és még a temetésüket is ki tudtuk fizetni, most az ember meghalni sem mer...

Én azt mondom, hogy mindezek ellenére a családról nem szabad lemondani. 1 gyereket tényleg fel lehet nevelni. Persze vannak nehéz időszakok, de azért nem lehetetlen...

Én sem örököltem senkitől és erre nem is szerettem volna soha számítani. Mindent amink van a fizetésünkből értünk el és a fizetésünk nélkül veszítjük el időnként...

Azért, mert kint sem tartanak össze, sőt...

Szine mindegyik külföldön élőtől ezt hallani, mindegy, hogy London, vagy New York...

Ha ott leszek, majd megtudom :(

Nem tudom milyen ember a barátod, de nekem gyerek korom óta az, és nem az ellenségem, tehát a mondás, amit beidéztél hülyeség. Akinek a barátja a ellensége, az ellensége a barátjának is. És ez nem magyar habitus kérdése, hanem pusztán az egyén jelleme.

A magyarok miatt tartunk ott, ahol? Kik? A magyarok? Hát ez viszont igaz, hiszen a vezetők is magyarok.

Muraj hozzászólása csak azért érint érzékenyen, mert nem szeretem, ha szidják azt az országot, ahol élek. Tudom, hogy nem a legjobb, én is érzem a negatív oldalát )most és nem a múltban), de itt születtem és itt élek, ezért igenis védem. Mi igazság van abban amit ír? Én éltem itt egész életemben, így én tudom, hogy milyen itt élni. És biztos meg van rá az oka? Hát persze el akarta mondani nekünk, hogy kritikus volt.

Csak tudnám, hogy azok, akik Murajjal egyetértenek miért vannak Magyarországon, miért nem élnek egy olyan országban, ahol szerintük szép az élet. Ja, hogy nincs ilyen?

Érdekes amúgy,de van egy mondás,ha már országunk védelmére...szidása...

Érdekes mondás,de milyen igaz,szerintem.

Ha van egy magyar barátod,nincs szükséged ellenségre!:-))Vajon miért lett ez a mondás?

Írhatjátok,ez badarság,nem igaz...de bizony.Ez az oldal meg pláne tükre mióta itt vagyok,milyen kevés jó magyar él itt,sajnos a magyarok miatt tartunk ott ahol és ezen kár szépíteni.Más véleménye meg akár külföldi akár nem,joga van hozzá alkotni.Amúgy ha Muraja hozzászólása egyeseknek ilyen zokon érint talán azért is van,mert sok igazságot ír,ami egyesek szerint direkt..pedig nem csak az őszinte véleménye.Biztos azért,mert van oka rá!

Szép hétvégét.

Csilla, ugye nem érezted lekicsinylőnek a Ti kis húsz évesetek megjegyzést, mert tényleg nem annak szántam. Az embernek szüksége van arra, hogy néha elmondja mi fáj. Ezek a pozitiv és negativ válaszok is erősítenek. (néha minimum annyit , hogy látod másnak sem könnyebb, vagy néha milyen önző lehet az ember. ) Irjál csak és meglátod ami ma pocsék , lehet holnap szépre változik.

élvezd a hétvégét! üdv

Nem értelek. Nem tudhatsz annyit az országunkról, hogy ilyen véleményt irj. Lehet neked nem felel meg az ikarusz busz, de attól még busz és sokaknak megfelel. Nekem pl. a volvo busz nem jön be. Nem emberekhez tervezték, nehézkes kapaszkodni, kicsi a hely az ülések között. Ez az én véleményem.

Esetleg ha megkérhetlek rá, ne szidd az országomat én sem szidom a tiedet. És szerintem véleményt se alkoss róla. Ha nem tudsz a témához hozzászólni, akkor ne beszélj másról. Én vagy még sokan megtehetnénk a bármilyen vélemény alkotást, de a külföldiek ne tegyék.

Elnézést, hogy belementem...

Ez nem egészen így van: nem csupán a történelmi egyházak kapták vissza a régi, nagynevű iskoláikat... néhány - lásd Pannonhalma (bencés) , Kecskemét, Veszprém, Győr (piarista), Debrecen (református), Orosháza (evangélikus), Budapest (izraelita), Zirc, stb. - akkor is működött, csak éppen kizárólagosan a hívek támogatásával. Állítólag vallásszabadság van...

Ma már hazánkban van krisna, buddha, kínai iskola és egyéb... Akkor inkább az előbbiek...

Persze ez csak magánvélemény.

Viszont arra kérek most mindenkit, vagy inkább csak 1-2 embert hogy a cikkem alatti fórumba NE írjon politizáló országszidást, mert nem ez volt a cél.

A cél csak annyi volt hogy vázoljak egy helyzetet, de nem akartam én az országunkat szidni, hiszen mindíg magunkon múlik a sorsunk, nagyrészt mi alakítjuk azt, és én is úgy fogom alakítani az életem, ahogyan az nekem tetszik :)

Szóval ha továbbra is ezt látom, töröltetni fogom a hozzászólásokat a moderátorral nem gonoszságból, hanem mert felesleges veszekedni és nem is szeretem a veszekedést. Mindenkinek kellemes estét!