Régi bor új üvegben (beszélgetés)

1992-t írtunk, nagyban dúlt a horvát-szerb háború.

A magyar határhoz közel gyakorta lehetett hallani a gépágyuk robbanó morajló hangját, a levegőben hangsebességgel elrepülő vadászgépeket.

Esténként a horizont vonalán a gépágyúk lövésének villámló fénye cikázott az éjszaka sötétségében. Félelmetes, elborzasztó és döbbenetes volt egyszóval.

Hogy akkor ott abban az időben mi zajlott le arra gondolni sem akarok és nem is tudnám leírni de a háború pusztitása nyomott hagyott maga után.

1999-ben léptem először át a horvát határt újra, mert a háborút követően az üzemanyag árak ismét olcsóbbak lettek mint a kirobbant válság idején amikor sok sok benzinezéssel foglalkozó egyén meggazdagodott.

A határ átlépést követően körülbelül 5 km-re olyan látvány fogadott amit magam sem akartam elhinni és elsőre nem tudtam felfogni.

Lerombolt és kifosztott házak, a megmaradt házak falában golyónyomok és korom nyoma. Az útmenti árkoban kiégett gépjárműroncs,kidobált háztartási gépek és hatalmas gondozatlan gazzal benőtt területek.

Hazaérve több dologon elgondolkodtam. Gazdag vagyok vagy nem? Igen gazdag mert az én hazámban nem dúlt háború, nem vesztettem el az otthonomat van hol lehajtanom a fejemet. Ha elmegyek kirándulni a közeli erdőbe nem kell rettegnem attól, hogy egy taposóaknára lépek.Gépeket láthatok a földeken amik a búzát aratják és nem a parlagon hagyott területeken megnőtt gyomot kell írtani. Ha megnyitom a csapot otthon, hogy igyak egy pohár vizet megtehetem mert a vízvezetéket nem bombázták szét vadászgépek.

A luk a szobám falán a kiesett szög helye ami az egyik kedvenc családi képemet tartotta eddig és nem egy golyó otthagyott nyoma. A pokháló a sarokban ami van mert a póknak van hova szőnie a hálóját mert állnak a falak. A mosogépemet azért kell kidobnom mert elöregedett és nem azért mert leégett a ház teljes berendezése.

Egyszóval értékek amelyekre ez idáig teljes egészében természeteséggel gondoltam és egyszerű dolgoknak tartottam.

Azt ott történt dolgokat mással tudnám jellemezni.

Régi bor új üvegben. Ennek a mondatnak a kifejező képessége a tartalmi mondanivalója több annál amit egy jól megírt vaskos könybe lehetne a háború eseményeiről és az azt átélő emberek érzelméről, életéről belesüríteni.

A régi bor az emberek akiknek emlékeik, átélt eseményeik, félelmeik, örömkönnyeik, fájdalmaik egyaránt voltak és lesznek a háború előtt és után is. Az új üveg az újra felépített városok, falvak gazdaság. A lerombolt házak falait újra fel lehet húzni, a romokat el lehet takarítani de az ott a benne élő emberek emlékeit nem lehet kitörölni, a megtörtént dolgokat meg nem történté tenni.

Régi bor új üvegben igen, egy nemes, érett, zamatos emberi világ a lélek ösvényében egy kompenzált világban...