Párkapcsolat VS. szinglilét (beszélgetés)

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy így ismeretlenül írok Nektek.

Szakdolgozatomat a különböző életstílusokról készítem (főleg a szinglik és családosok közötti különbségekről).

Kérlek, ha van egy kis időtök, akkor töltsétek ki az alábbi linken található kérdőívet.

[link]

Előre is köszönöm!

néha én is érzem úgy hogy néha fárasztó hogy haza jövök és azt érzem ezt-azt kell csinálnom, ami egyértelmű hogy abból is adódik, hogy kapcsolatban élek... de ilyenkor azt csinálom, hogy mikor párom más műszakban dolgozik, akkor kihasználom hogy magam vagyok, de másnap már alig várom, hogy újra összebújhassunk

amúgy néha nem szeretem azt az érzés, hisz kisbabánk érkezik, akit nagyon vártunk már, s akkor még több dolog lesz, de ezzel tisztában vagyok, de attól még néha bevallom, jó lenne úgy lenni mint egy pasi, ledőlök és nem gáz ha ott maradok, de engem vár pl a konyha a mosatlan stb...

Jelenleg szingliként élem életem, elvagyok így is, zajlik halkan lassacskán az életem. Azt csinálhatom amit szeretnék, oda megyek, ahova szeretnék, nem kell beszámolnom senkinek.

Viszont hiányzik a szeretet, az ölelés, az odafigyelés, a bújás és hát nem utolsó sorban a szex.... :D

Elvagyok mindkét formában, de ha tehetném most inkább a párkapcsolatot választanám...

de ehhez tökmindegy, hogy szingli vagy vagy párkapcsolatban élsz! :)

Aki kívül van befelé furakszik, aki belük kifelé... :))

Vagy megtalálja hasonszőrű társát :)

Én nem szeretnék olyan kapcsolatban lenni, ahol folyton az lebeg a szemem előtt, hogy kompromisszum, kompromisszum, lemondás... Apráságokban kell igazodni, pl. lábujjhegyen szedelőzködök, nem kapcsolok reggel lámpát, mert a férjem még alszik vagy pl. akkor ffőzök magamnak olyan fogást, amit ő nem szeret, amikor úgysem együtt étkezünk. Ha sokat kell(ene) változni valakiért, akkor inkább ott kell hagyni.

Elnézést úgy látom a megírt hozzászólásom nem ment el, megszakadt a netem! Akkor leírom megint!

A részemről, Én tudok párkapcsolatban élni 12 évig éltem, majd ellettem hagyva így 3 éve vagyok egyedül, nem önkényesen! Ismerkedem, de nem állok össze akárkivel, hisz vannak gyerekeim akiket szem előtt tartok, hogy aki a párom szeretne lenni Őket is fogadja el és fordítva! Idáig sajnos olyannal még nem találkoztam, de fő a pozitív hozzáállás! Ez idő alatt tapasztaltam meg milyen az, ha Magam ura vagyok, de Én már nagyon szeretnék egy párt találni, akivel egy húron pendülünk! Alkalmazkodó vagyok, nyugodt és komprumisszum kész, és pozitív! (Na jó néha negatív, hisz hullámvölgyek mindenhol vannak!):)

Akkor az egy sz@r kapcsolat, és hagyni kell a viharba. Ez egy másfajta dolog. Én nem erről írtam.

De hiába találsz egy hasonló partnert, ha egyszerűen nem megy a kapcsolatban élés, mert a kis kényelmes "önmagam ura" vagyok élet olyannyira megszokássá vált, hogy ez kényelmesebb.

Ez nem teljesen erről szól. A közös érdeklődési kör fontos. Ha valaki mondjuk minden áldott hétvégén utazni akar te pedig nem akkor mi lesz? Egy pár vagy valakivel de állandóan külön utakon jártok? Annak meg mi értelme van.

Ha valaki megszálott koncertlátogató, engem meg nem igazán vonz a tömeg akkor menjen az ember 50%-ban olyan helyekre amiket a háta közepére sem kíván, vagy türelmesen várjon inkább egy hasonszőrű partner felbukkanására? Én inkább várok.

Mondok egy példát:exem+élettársa Facebookon minden stimmel,csodálatos képek,sok közös program,így szeretlek,úgy szeretlek...család előtt is minden oké!4 fal között én vagyok a vitatéma,érzelmek nuku,max a képek miatt,hogy ők milyen faca társasági életet élnek,és milyen szépen megvannak!Exnek meg értem sóvárog a farka,szóval erről ennyit!

ui:hülye kérdésekre nem válaszolok!