Parajelenségek az állatvilágban (beszélgetés)

Gyerekkori cicám pár éve ment el tőlünk.. azóta az évfordulók elött mindig "meglátogat" az álmomban.. azt mondták nekem erre, hogy a lelke próbál velem kapcsolatba lépni.. :) és elhiszem!

a saját apámat nem engedte a kiságy közelébe a kis tacskó keverék kutya, mikor én voltam picibaba:) csak a mama és anyu jöhetett oda hozzám :))) állandóan őrt állt / aludt mellettem :)))

Volt egy tengerimalacom, akit imádtam és amennyire tudott, szerintem ő is. Amikor fiatal kölyök volt nagyon szeretett a kis műanyag házikójába kuksolni, de nem a forgácsban, hanem a szőnyegen. Mivel mindig fellökte, rátettünk egy nagy szótárt a tetejére. Egyszer kint volt egész éjjel és hajnalban azt álmodtam, hogy fuldoklik! Felébredtem és odarohantam a házikóhoz, fel volt borulva és a nyílást teljesen lefedte a nagy könyv! Kiszedtem a házból, teljesen alélt volt, de még élt. Hihetetlennek tűnt, de mai napig hiszem hogy álmomban kért segítséget tőlem. Halála után még jó fél évig hallottam a régi helye felől motoszkálást, malacos dünnyögést éjjelente félálomban...

Volt egy cicám, aki nagyon okos volt. Mindent megértett, amit mondtunk neki, éppen csak beszélni nem tudott. Egyik este olyan furcsán nézett és viselkedett, nem tudtam mi van vele. Másnap eltünt. Soha többé nem jött haza.

Nekem nagyon spirituális élményem volt Blöki nevü tacskó kutyánkkal, aki azóta az örök vadászmezőkön futkározik a cicák után/vagy emberként született ujjá,megérdemelné!/ A történet arról szól, hogy időnként szenzitív vagyok különleges dolgokra. Amikor szülő apámat kórházba vitték egy este /végül kiderült haldoklása közben / rendkivül kellemetlen megérzésem támadt felőle.Azt a kényszert éreztem, hogy telefonáljak a kórházba,ekkor derült ki, hogy pár perce hunyt el.Ezután sokáig éreztem a jobb oldali vesémen egy kéz minden öt ujját ami hideg volt.Másnap reggel amikor kimentem a házból a Blöki kutyánk meredten mellém bámulva irtózatosan remegett és vonyitott.Tudtam, hogy apám lelke van mellettem! Sajnos nem volt igazi szerető apa és lánya kapcsolat a miénk. Talán a kutya is ezt érezte. De én tiszta szivből megbocsájtottam azóta apámnak.

Nem igazán tudtam ezt a jelenséget hova tenni, addig amíg terhes nem lettem.Amedig nem volt gyermekünk volt egy Sába nevü kutyánk ő töltötte ki gyerek szerepét.Ahogy várandós lettem ő az átlagnál többször bujt hozzám ,hogy babusgassam .Mikor már nőtt a pocaklakó és megis mozdult,az orrával bökdöste a pocakom .A terhességem vége felé a gyerek visza is rugott neki.Mikor terhesen elmentem itthonról vonított a szomszéd meg is jegyezte "tudjuk mikor nem vagy ithon".A félelem eltöltött mikor bele gondolttam abba ,hogyha meg születik a baba nem lehet majd őket eggyüt hagyni mert kárt tesz benne.A kislányt haza hoztuk a korházból a kutya sehol.Férjem nem merte elmondani hogy a szülés napján eltünt.Háza érkezésünk után elsirattuk és elhatároztuk ,soha többet nem lessz házi állatunk.Egy hét elteltével az ablak alatt éjszaka ugatott egy kutya kiment a férjem hogy elzavarja.Ahogy kinyillot az ajtó már bentis volt.Egyenesen a gyerekágyaalá bujt.Alig tudtuk kiszedni onnét örültünk hogy haza jött de retkes,büdös állatlett belőle.Egy éjszaka ráment hogy ujból Sába legyen belőle.Ha kitettem az udvarra a babakocsit ő belemászott az alsó csomagartó részébe és ha valaki arra jött az utcán majd szét szedte a kaput.Ugy őrizte mintha a saját köjke lenne.A kiságy alatt alszik ha a gyerek benne van,a házból ha kimegy a gyerek megy vele.Meg kedődőtt az óvoda és a Sába addig fekszik kint az udvaron a kapu előtt még haza nem jőn a leányzó.Megkérdezte a gyerek mikor beszélgettünk róla ,hogy ki neki a Sába azt mondta hogy a kistesolya.A gyerek az óvodába segit a többi sirós gyereknek beszokni,egy olyan kislánynak segitett aki öt évesen közösségbe nemvolt hajlandó megszolalni az óvit csak otthon szóba hozták a szülök és bepisilt.Egy éve hogy a két gyerek jó barát.Én ezekután azt gondolom ,hogy aki ellene van annak ,hogy az állatok nem tudnak kommunikálni vagy tudatni velünk ,hogy mit akarnak az annak a hibája aki nem hajlandó megtanulni ,megérteni az állatokat.

Az állatok valószínûleg különös képességekkel rendelkeznek, melyek lehetõvé teszik számukra, hogy megérezzék a veszélyt, telepatikus úton kommunikáljanak és nagy távolságokból megtalálják a gazdájukat.
A parajelenségek tanulmányozása az állatvilágban sok elõnnyel jár. Nem vádolható a kísérleti alany szubjektivitással és azzal sem, hogy egyéni elképzelése már elõre befolyásolja a kísérlet végeredményét. A kísérleti-, illetõleg a megfigyelt állatok különbözõ fajokhoz tartoznak.

Ugrás a teljes írásra: Parajelenségek az állatvilágban