Pánikbetegség, szorongás, depresszió (beszélgetés)

Tudat alatt annyi ember elméjét mérgezi ez a vulgár-marxista felfogás, hogy az embert a munka teszi emberré. Első kérdésed volt, dolgozik-e? Mintha a dolgozó emberek nem küzdenének ilyen problémával; nekem az egyik ismerősöm akkor lett pánikbeteg, amikor a legjobban szaladt a vállalkozása. Mi van akkor, ha pont a munka, vagy adott esetben az a munka okozza az embernél a mentális problémáit, amit jelenleg - kényszerből - kénytelen végezni? Aztán persze az is lehet, hogy nem ez okozza, sőt, a munka, vagy a képességeinek megfelelő munka hiánya okoz valakinél mentális problémákat, de ezt ennyi információból nem lehet egyértelműen eldönteni (egyébként több információból sem, még szakembernek sem).

Utána azt kérdezted vannak-e barátai? Sokaknak ez sem sikerült, főleg manapság, amikor az emberek jelentős része az interneten éli az életét. De ebből azt konklúziót, hogy a Fórumnyitó hasztalanul tölti el az idejét, ellenkező esetben nem lenne szabad pánikbetegnek lennie nem szabad, sőt, kifejezetten káros. Ne zavarjon, hogy a modern ember egyik alapélménye a szorongás, a depresszió népbetegség, ráadásul a jóléti társadalmakban, ahol magas az életszínvonal, sokkal, de sokkal gyakoribb. A logikában lehet egzakt módon meg tudjuk határozni egy állításról igaz-e vagy sem, de az ember psziché jóval összetettebb, valamint minden ember egyedi és megismételhetetlen. Alapvetően nem akartam ilyen hosszúra nyújtani a hozzászólásomat, viszont sokszor már nem bírom tétlenül nézni, amikor valamilyen komoly problémára pár mondatos bölcsességek érkeznek, amik egy adott nézőponttól képtelenek elvonatkoztatni.

Ez azért erős. Nem csak "unatkozó", magányos embernek lehet pánikrohama. Nekem épp az jön le, hogy nagyon - talán túlságosan - kötődik a férjéhez. (Úgy értelmezem, nem az első éjszakás műszaknál történt az eset.)

Anikóhugi! Azt gondolom, Magadat kell megerősítened - akár szakember segítségével, akár alternatív módon. A gyógyszerelést hosszú távon nem tartom járható útnak, de biztos van, akinél működik (nincs hozzászokás).

Minden jót kívánok Neked!

Kedves Anikó!

Remélem itt nem létezik olyan, hogy diszkrét vagy nem diszkrét a kérdés, de ha nem túl diszkrét, mit mondott neked a pszichológus anno? A két "gyógyszer" amit kapsz semmi másra nem szolgál, csupán addig szedálja az idegrendszeredet, hogy előbb utóbb salátává válsz. Mindenképp tanácsolnék több féle gyógyulási folyamatot, ha esetleg van diagnózisod, akkor egy specialistát, terápiába, akár egy kicsit a spirituális világ felé is lehetne fordulni, de még a természetes gyógymódok világában is érdemes lenne kutakodni kicsit. Elsősorban tudni kellene, mi a probléma, és belülről kifelé elindulni. Köszönöm, ha megosztod a tünetetek is.