Pánikbetegség, alacsony önértékelés, anyaság. Félek, hogy sosem leszek anyuka (beszélgetés)

Eddig nem kerültél szembe olyan kérdésekkel, döntésekkel ami az életedre kihatott?

Sosem döntöttél még önmagadról?

Milyen iskolába mész? Milyen pályát választasz? Kollégista leszel vagy bejáró? Hol fogsz dolgozni? Hol fogsz lakni?

Az embereknek ezekben a dolgokban mind dönteniük kell. Neked most azt kell eldönteni, hogy tovább marcangolod magad ebben a kérdésben vagy teszel érte, hogy elérd a célod.

Kedves Fórumnyitó!

Hidd el, nem vagy ritka madár. Az, hogy ne rettegj... nem segít. Ezt mindenki tudja, aki küzködött hasonlóval.

Elindultál egy úton ma, mert leírtad, bevallottad vagy ha tetszik, hangosan kimondtad, problémád van. BÁTOR VAGY!

Változtatni akarsz, a megfelelő módot kell hozzá megtalálni. Nircinek és sok más embernek már sikerült, én is ezen az úton lépkedek. Szerintem remek, hogy távlatokban gondolkodsz és vannak céljaid, melyek megvalósításához szükséges a változás. A szorongás nem kapcsolat függvénye, nem az lesz rá a gyógyír. Sok-sok türelem, önismereti munka (és támogató légkör) kell hozzá az elhatározás mellett -ami szerintem már megszületett benned-, hogy megértsd, átéld és "túllépj" a szorongásodon.

Van konkrét dolog, ami kiváltja belőled? Mit érzel ilyenkor? Meddig tart? Hogy tudnád leírni?

Tanulsz? Dolgozol? Mikor vetted először észre?

Rövid távú céljaid vannak?

Próbálkoztál már valahogy leküzdeni?

Pánikbeteg vagyok, mindenen szorongok, nehezzen ismerkedek. Ebből kifolyólag még sosem volt párkapcsolatom. Nagyon vágyok egy családra, párra, anyaságra, de ez az idióta szorongás mindenben megakadályoz. Így nem tudok normálisan ismerkedni, úgy érzem nem kellek senkinek sem. Másfelől ha mégis lenne egy kapcsolatom, nem szeretnék szorongó, tehetetlen édesanya lenni, bár erről még korai beszélni.

Rettegek, hogy sosem valósúl meg az álmom. 23 éves vagyok.