Ötletek, tippek, tanácsok a féltékenység leküzdésére és az önbizalom erősítésére? (tudásbázis)

Szia!

Köszi az ötletet!:)

Én jelenleg a "Titok" c. könyvet olvasom, ez is nagyon jó, de sokat kell hozzá fejlődni:)

Sziasztok! Sajnos belém sem szorult elég önbizalom. Bátyám és öcsém van, anyukám pedig rendesen és nyíltan fiúpárti.De úgy gondolom, hogy ha már én "gyárilag" ilyen vagyok, valamit tennem kell, hogy a gyerekeim legyenek magabiztosak:)

Ajánlom nektek ezt a könyvet:

Thish Magee: Hogyan neveljünk boldog, magabiztos és sikeres gyermeket?

Magamról tudom, hogy akinek kevés az önbizalma, az a saját gyerekeit is hajlamos visszafogni, jobban, mint kellene.

Szia!

Sajna én is 100%-osan ebben a cipőben járok mint Te. Anno én is sokat kaptam ugyanezeket a negatív szavakat és igen nehéz most másképp gondolni és látni magamat. Engem is mindig erősít a párom és dícsér, de nem elég. Nálam is ebből fakad a féltékenységem is.

Legyen szép napod!

Sziasztok!

Nekem is önbizalom hiányom van, sokszor érzem úgy, hogy mindenki jobb nálam, csak én vagyok szerencsétlen. Szegény párom nem győzi bizonygatni az ellenkezőjét :) de hát, évek alatt belép plántálták, hogy sosem leszek jó, és ha sokat hallja az ember, hajlamos elhinni. Ha féltékeny vagyok az is abból fakad, hogy nem tartom magam elég jónak. Szerencsére ok nélkül aggódom, tudom, hogy szeret :)

Ki kellene építeni valahogy az önbizalmat, de nem könnyű.

Sziasztok!

Sajnos engem is kínoz a "zöldszemű szörny". Szerencsére visszatudom fogni magam, de sokszor nagyon nehéz. Tudom, hogy a páromnak én vagyok a mindene, imád és tökéletes nő vagyok számára, de mégis féltékeny vagyok. Sajnos Ő is féltékeny rám, úgy vettem észre Ő is visszafogja magát. Jó lenne, ha letudnám teljesen küzdeni és nem gondolnék rá, hogy féltékeny legyek.

Hogyan tegyem?

Hát akkor hajrá! Tervezzétek a közös jövőtöket, és ne gondolj arra, hogy egy harmadik közétek állhat. Pont a féltékenységgel lehet a legkönnyebben egy harmadik karjába kergetni a párunkat.. ...mert már elege van, hogy csak bizonygat, bizonygat ...hát akkor már legyen rá oka...

Én egyszer tettem tönkre nagy szerelmet féltékenységgel, a féltékenykedéseimmel. Annyira szerettem azt a férfit, hogy szinte a tulajdonomak tekintettem. Ő is nagyon-nagyon szeretett az első perctől. Tiszta őrült voltam.

A féltékenységgel az a baj, hogy tudatában van az ember, hogy nem kellene, de a maga a féltékenység annyira erős érzés tud lenni, annyira a hatalmába tud keríteni, hogy képtelen vagy uralkodni magadon. ...és én 100%-osan tudtam azt is, hogy engem mennyire szeret a párom, mégis féltékeny voltam. - hát nem röhej az egész? Ma már nevetek magamon (kissé keserű szájízzel), de egy féltékeny ember őrült módjára tud viselkedni adott helyzetben.

Meg kell tanulnod szeretni és elfogadni önmagadat. Az egész féltékenység az önmagunkban vetett hit hiánya, a kisebbrendűségi érzésből, önbizalomhiányból fakad. Úgy érezzük nem vagyunk elég szépek, csinosak stb.

A tükör előtt elmondod, hogy "szép vagyok", "csinos vagyok", "különleges vagyok", "egy és megismételhetetlen vagyok", "büszke vagyok magamra", "tisztelem magam" "a párom/barátom örülhet, hogy velem van".

Sokszor alulértékeljük magunkat a párunkkal szemben. Sokszor úgy érezzük, örülhetünk, hogy velünk van, a fordítottja meg eszünkbe sem jut, hogy ő lehet hálás a sorsnak, hogy összehozta őt egy ilyen csodálatos, különleges teremtménnyel, mint mi vagyunk.

Sokszor én is szenvedek a kishitűséggel, de muszáj ezeket sujkolni magadba, hogy az önbizalom kerekedjen felül nem pedig a kishitűség, kisebbrendűség érzése.

Sziasztok!

Ladybird86,engem az is érdekelne, hogy erre a problémára milyen megoldás van?Mit javasol a szakember?

Ugyanis én is dettó ugyanebben a szituban vagyok, elvált szülők 13 éves korban, szeretethiány,senkinek sem kellek érzése..stb.És ez a párkapcsolatomra is kihat rendesen, nem bízok meg a páromban egyáltalán-bár erre ő is rátett egy lapáttal-na mindegy.Szóval az érdekel kilehet-e ebből egyáltalán "gyógyulni"?

Úgyhogy most Kedvesnek írnia kell minden találkozás után egy pár mondatos dicséretet nekem egy füzetkébe (cseppet megalázó, bár állítólag szerinte nem), magamnak pedig minden nap egyet. Meg kell tanulni megdicsérni magamat. Nem könnyű...

Veletek mizújs?

Halihó!

Bocsi, elfelejtettem, hogy ide is ígértem beszámolót, így csak a naplómban írtam róla.

Tehát kábé azt mondta el, amit eddig is tudtam/tudtunk: féltékenység sokmindenből fakadhat, nálam rossz szülői háttér, a kapcsolatok ingatagságának érzékelése kiskoromtól fogva, túl kevés pozitív megerősítés a szülők részéről, hogy tehernek éreztem magam, mert a saját elcseszett életükkel voltak elfoglalva, az érzés, hogy nem kellek/nem kellhetek.

De fakadhat bűntudatból is (ugye mindenki magából indul ki), na nálam nem ez a szitu. Kábé ennyi :-S

Tényleg, már túl van rajta.

Lady!!! Nagyon kiváncsian várjuk, hogy milyen élményeid voltak!!!

Igazad van! Nem lehetek mindig a gyerkőcöm mellett - sajnos! :)

A féltékenységről meg ne is beszéljünk! Nekem emiatt voltak rossza tapasztalataim az életben. Én a koromhoz képest mindig fejlettebb voltam, nekem ezzel gyűlt meg a bajom. Mikor a többi lány még csak álmodozott a ciciről, nekem már melltartót kellett hordanom... és ezt sem nézték jó szemmel. "Csöcsösnek" csúfoltak. Azért akkor nem voltam erre büszke. (mostanra imádom a melleimet!!! mindkét picilányom tökéletesen szolgálja!!!)