Örökbefogadás

Az örökbefogadás célja a kiskorú gyermek családi nevelése, mert szülei nem élnek, vagy nem tudták volna megfelelően nevelni. DE a legfontosabb, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között családi kapcsolat jöjjön létre!

ÖRÖKBEFOGADÁS FELTÉTELEI:

- örökbefogadó cselekvőképes, nagykorú személy

- tanácsadáson részt vett

- felkészítő tanfolyamon eredményesen vizsgázott

- örökbefogadó személyisége, körülményei megfelelőek legyenek

- az örökbefogadó legalább 16, legfeljebb 45 évvel idősebb (tanfolyamtól és kortól eltekinthető, ha az örökbefogadót rokoni szálak fűzik a gyermekhez)

- gyámhivatal alkalmasnak tartja az örökbefogadókat

- érdekeltek hozzájárulása (1 hónap gondozás után, ettől függően dől el)

ÖRÖKBEFOGADÓ SZEMÉLYE:

- elsősorban házasságban élők fogadhatnak örökbe a gyermek érdekében

- örökbefogadást nem engedélyezik, ha a gyermek érdekeivel ellentétben áll, illetve haszonszerzés céljából

- az örökbefogadás az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba

És ez a legegyszerűbb, ha ugyanis a képben van a vér szerinti szülő is, akkor le kell hivatalosan mondania az örökbefogadó fél számára a gyermekéről, természetesen ettől függetlenül az örökbefogadó szülőknek a fent leírtakon át kell esniük, menniük!

NYÍLT ÖRÖKBEFOGADÁS: örökbe adó anya megismeri a gyerekét később felnevelő örökbe fogadó szülőket, ez megkönnyítheti az örökbe adást, hiszen a szülőanya megismerheti a nevelő szülőket...egyes esetekben a nevelő szülő a szülésnél jelen lehet, a szülés után az anya lemond gyermekéről. A szakemberek szerint ez a legemberségesebb módja az örökbefogadásnak. Mióta ez van, a csecsemőgyilkosságok száma csökkenő tendenciát mutat.

Ennek további előnye, hogy a szülőanya elmondhatja a családban előforduló betegségeket.

TITKOS ÖRÖKBEFOGADÁS: ez esetben a gyermekről előre le lehet mondani, de ennek az a hátulütője, ha az örökbefogadó pár meggondolja magát, akkor a csecsemő csecsemőotthonba kerül és hónapokat, rosszabb esetben éveket várhat örökbefogadó szülőkre.

Sajnos napjainkban egyre több a meddő pár...ennek okait most nem részletezném. (Talán egy következő cikkemben esetleg.) Ezeknek a pároknak csak az örökbefogadás segítségével lehet gyermekük, csak így ismerhetik meg a szülői örömöket, nehézségeket, feladatokat és felelősségeket.

Szerencsések azok, akiknek lehet, szülhetnek, mégis sokan még fogantatás után elvetetik, vagy ahelyett hogy örökbe adnák gyermeküket, rosszabb esetben kukába dobják, jobb esetben valamilyen viszonylag forgalmas helyen hagyják (állatkert parkolója vagy kórház bejárata...stb). Kimenetele ezen eseteknek sajnos többsége végzetes a csecsemőkre nézve, a szerencsésebbek túlélik, de őket eleinte nem vehetik örökbe a szülők, hanem csak nevelik és ha fél évig (legjobb tudomásom szerint) nem jelentkezik a szülőanya, akkor válik a gyermek örökbe adhatóvá.

Akárhogy is nézzük, mi is egy faj vagyunk, mint mindegyik fajnak, a mienk célja is a fajfenntartás. Nem igazságos szerintem, hogy vannak akik nem élhetik át a szülői örömöket, sajnos miután eldöntötték, hogy örökbefogadnak, akkor is általában 1-2 évet várniuk kell csecsemőre.

Kik azok, akik lemondanak gyermekükről?

Nem szabad elítélni őket, ők kétségbe vannak esve (krízisterhesek), kilátástalan helyzetük miatt nem tudják, vagy nem akarják megtartani a babájukat.

Terhességüket titkolniuk kell vagy kicsúsztak abból az időből, amikor még elvetethették volna a babát...

A cikkben remélem sikerült kicsit körbejárni a témát, várok minden hozzászólót, ilyen vagy olyan módon érintett nőket, anyákat.