Örök barátság - létezik, vagy csak álom? (beszélgetős fórum)

Ritka dolog...de van ilyen!!

Igazi kincs!!

Szép dolog a barátság, de nem kell hozzá olyan görcsösen ragaszkodni!

Legyél kedves az emberekhez, és add önmagad!!

Még fiatal vagy, de idővel rájössz, hogy a "legjobb barátoknál" sokkal fontosabb egy olyan társ, aki szeret, akire számíthatsz a bajban és akivel boldog családi életet tudsz majd kialakítani!

hát...ugyan ebben a cipőben járok, most dobtam ki 4 hónapja egy közel 10 éves barátságot...a csaj velem volt az összes kapcsimnál, ő kísért a műtőig a vakbélműtétemnél, végigasszisztáltuk általános 7.-től egymás életét, se a más suli, se a más melóhely nem volt akadály...

ugy jutottunk el odáig, hogy bepasizott, az első 2 évben minden vas. taliztunk, ez volt a mi 3-4 óránk...taliztam vele annak ellenére, h a párommal csak hétvégente taliztam, este 8kor tudtam átmenni a csajhoz...fáradt voltam stb, de mentem. aztán kezdtem rájönni, ez csak nekem fontos. ha én nem hívtam, ő nem hívott, kivétel ha baja volt...ez így ment fél évig, pedig ideköltöztem az utcájukba, így hozta az élet...azt hittem dejó majd megint sokat tudunk talizni...hát nem. időközben szakított a sráccal, mikor ez volt, aztmondta azért hanyagolt, mert rendbe akarta hozni a kapcsiját...de közbe véletlenül elköpte magát, és kiderült, h csak rám nem ért rám, 2 másik barátnőjére mindíg...(akikből az 1ik most a 3 éves volt kapcsijával jár :D)nem mondtam neki semmit, hazaértem, végiggondoltam, megkértem hogy ne keressen többet. nem keresett, nem is kérdezte miért...azóta próbáltam megkeresni, leterelt, h majd hó végén ér rá stb és keresni fog..gondolom a folytatást sejtitek, azóta sem beszéltünk. baromira hiányzott, aztán elmentem a kollégáimmal életem első céges bulijára, és rájöttem h mennyire szeret a csapatom (most szervezik a szülinapom :)), és már nem hiányzott az álbarátnőm...az igazi barátom a párom és anyum, mert a családnál nincs erősebb kötődés (tudom, hülyén hangzik, de igaz!), és még 1 lány, akit csak 2 éve ismerek, lassan 3 , volt h fél évig nem hallottunk 1másról, mégis egymást hívtuk, mikor vmelyikőnknek nagy lelki gondja volt, és ő az 1etlen, aki felhív csak azért h aztmondja eszembe jutottál. nem az évek számítanak, hanem a tettek. a másiknak soha nem jutott eszébe ilyesmi.

szóval szerintem barátkozz a lánnyal lazán, és vagy kialakul, vagy nem. erről a mostaniról én is azt hittem, h vége a fősulinak és eltűnik örökre, mégis csörög néha a telom, és tudom h gondol rám :)

Szia!

Nagyon elgondolkodtatott a cikked. Nekem is hasonló problémáim vannak, és jól esett, hogy nem vagyok egyedül. Talán nem bennünk van a hiba?

Lehet az a baj, hogy te is 100%-ot beleadsz egy barátságba, a szíved lelked adod, és ezt kihasználják az emberek. Nekem az a tapasztalatom, hogy a csajok nagyon irigyek, és lehet az is zavarta Őket, hogy te egyetemre jársz, Ők pedig nem. Ez miatt nekem sokkal több fiú haverom lett az életben, mint lány barátnőm.

Egy jó tanács, ne akarj mindenkinek megfelelni, mert az lehetetlen. Legyen az csak egy valaki, a párod, és akkor rendben lesz az életed.

Szia!

Nehéz jó tanácsot adni.BARÁTSÁG az olyan öszetett dolog.Nekem is van úgymond igaz barátnőm lassan már 30éve.Én vagyok az idősebb.Egy munkahelyen dolgoztunk.Ő akkor a beosztottam volt.Nagyon megértettük egymást.Az esküvőnk (1hónap eltéréssel) de csak azért,hogy Ő lehessen a kisérőm.Nekem egy gyermekem született neki 3.Persze véletlen az is 1 hónap eltéréssel születtek az ikrei.Mai napig jó a kapcsolat köztünk.Igaz egyre ritkábban találkozunk.

Egy apró példát szeretnék neked elmesélni.

Juditom(barátnőm) nagyon szereti a dinsztelt májat.A családja nem.Amikor én azt főzök mindig elteszek neki egy adagot,elviszem.

Tudom ez így bután hangzik de nekem már ez is örömöt szerez.

Szerintem ez az igazi barátság.

Ritka dolog de csak rajtunk múlik.

Én így gondolom.

További mosolygós napot.

(biztos nem benned van a hiba,ne okold magad)

Szerintem is fontos, hogy elfogadjuk a másikat hibáival és erényeivel együtt, ne akarjuk megváltoztatni a magunk képére; fontos az őszinteség és a bizalom.

Várom már a barátnőmet nagyon - messzi lakik tőlem, a Dunakanyarban, de hamarosan JÖN - idén ő a soros, évente váltunk.

S akkor folytatjuk a beszélgetést, ahol tavaly abbahagytuk, mintha csak tegnap váltunk volna el...:)

Tudjátok, nekem is nagyon kevés "igazi" barátom van, és sokszor éreztem azt, amiről a cikk írója beszél. Megtanultam pár dolgot a barátságokról, nem tudom, hogy mennyire örökérvényűek, vagy csak azért működik nálam 10 éve mert a véletlen műve, de megosztom veletek.

Van egy nagyon jó barátnőm, immár 10 éve osszuk meg egymással a gondjainkat, és 10 év alatt egyszer sem volt köztünk sem hangos szóváltás, sem vita. Pedig közös pasik is voltak a listán, nem egy, nem kettő. Megegyeztünk pár dologban:

- soha nem döntünk a másik helyett, a másik döntését elfogadjuk 100%osan, nem ítélkezünk. Persze véleményt lehet nyílvánítani

- ha mégis felmerül kettőnk között valami gond, bármilyen kínos is az, leülünk, megbeszéljük, hiszen emberek vagyunk.

Nemtudom, ez eddig hány embernek működött, nekünk 10 éve megy így.

Annyi viszont biztos, hogy férfiakkal sokkal normálisabb kapcsolatban lehet lenni. Nemrég egyszerre volt konfliktusom egy női és egy férfi munkatársammal. Amikor tisztázni próbáltam, és meg is mondtam, ami nekem rosszul esett, a női munkatársam kivágta a hisztit, és a végén ő sértődött meg azon, amivel ő bántott meg engem. A férfi munkatársammal szintén megmondtuk egymásnak, kinek mi esett rosszul, tisztáztuk a félreértéseket, és utána megint úgy beszéltünk egymással, mintha semmi sem történt volna. Én valahogy ezt szeretem. Van egy olyan barátnőm is az említett kettőn kívül, akivel szintén így tudjuk megoldani a konfliktusainkat, meg megmondjuk egymásnak, hogy fú, de hülye voltál most, de utána lezárjuk és mintha mi sem történt volna... Csak őt azért nem tartom igazán barátnak, mert nem tudom beengedni a legbensőbb gondolataimba, mert azt nem érti. És nálam ezt jelenti a barát. Egyébként lehet, hogy ezért van más véleményünk a barátságról, meg a férfi-női barátságról, mert mindenki mást ért rajta. Ahogy én értem az igazi barátságot, úgy szerintem nincs férfi-női barátság, mert ha ilyen szinten közel kerülnek egymáshoz, akkor az már nem barátság - és ez így természetes. Ha valaki lazábban veszi, akkor lehet ellenkező nemű barátja, csak szerintem ott mindig észnél kell lenni, és észrevenni, ha egyszercsak túlmegy a barátságon a kapcsolat.

Na, kisregényt írtam. Bocs.

Nem értek teljesen egyet veled,mert igaz,hogy a férfiak között általában nincs féltékenység,sértődés stb...de nők között is lehet igaz a barátság.Én úgy gondolom ez egy kétoldalú dolog.Mindkét félnek tennie kell azért, hogy a barátság éljen.Nincsenek kifogások, hogy nem érek rá,nincs időm,mert ha más nem egy sms megírása nem tart fél percig sem.

Abban viszont igazad van, hogy az a barátság ahol azt lesi a másik, hogy mire lehet mondjuk féltékeny,az nem barátság-ennél sokkal többre tartom azt -és hála isten ilyenben van részem nekem is , ahol nyugodt szívvel mondhatom a barátnőmnek, hogy úristen de hülye vagy,és milyen rosszúl csináltad ezt,vagy ,hogy gáz az öltözködése.....

Vegyes barátság-hát nekem ilyen is van,és nem hiszem,hogy eléjutunk a boros ágyas jelenetbe :D:D

Igazad lehet ezzel a görcsösséggel. Mondjuk nálam z már sokat javult. De szerintem még mindig bennem van az az érzés, hogy nekem kell kezdeményeznem a baráti gesztusokat, mert a másik úgysem fogja. És mikor néha-néha mégis megesik, az hihetetlen örömöt jelent.

Gondolom, itt is úgy lehet, hogy ha valaki nagyon barátkozni akar, azzal elriaszthatja a másikat. Ha hagyja a maga útján menni a kapcsolatokat, lehet, hogy könnyebben talál igazi barátra. Csak ez az, amit a magamfajta ember nehezen hisz el, hogy vele is megtörténhet.

Nekem is hasonlóan telt a gyerekkorom, bár nekem szörnyű osztályom volt, ahol mindenki engem gúnyolt (nem kitaláció), és esélyem se volt barátkozni. Utána már nem is tudtam, hogyan kell. Képzelhetitek a megdöbbenésemet, amikor az egyetemen jót beszélgettünk egy lánnyal, és utána ő jött oda hozzám, nem nekem kellett szaladnom utána. El se hittem, hogy ilyen is van. De aztán lett, több is.

Azt hiszem, aki így jár, mint mi, akik ebben a topicban vagyunk, mind nagyon sokat akar adni a barátságban, és az emberek nagy részének ez nem kell. Nekik nem jelent annyit a barátság. Én is kiállok a barátaim mellett, még ha károm is van belőle, de fáj, hogy mellettem nem szoktak kiállni - ellenem sem beszélnek, de kicsit óvatosabbak, mint én, nem akarnak összeveszni miattam másokkal. De azért jólesne, ha valakinek jelentenék annyit, hogy szembeszállna értem másokkal.

Most két nagyon jó barátnőm van, intrikák és fúrások nélkül, őszinte és mély barátságok. Már majdnem tíz éve tart mindkettő. De több nincs. Azt hiszem, ilyen barátságból nem sok van az ember életében. Azért nehéz néha az emberi kapcsolatokat elviselnem, mert többet szeretnék belőlük kihozni, munkatársi kapcsolatokból, barátságokból, jó ismeretségekből. De bele kell nyugodnom, hogy a legtöbb embert ez nem izgatja ennyire. Talán ez lehet a barát nélküliség egyik magyarázata. Ti mit gondoltok arról, amit írtam?

Remélem nem sértek meg sok embert a nézeteimmel, de a barátság igazából férfiak között lehetséges. Pusztán evoluciós szempontból tessék gondolkozni. A nők otthon a tűzre vigyáztak és közben gyüjtögettek, féltékeny szemekkel lesve, hogy vajon a szomszédasszony hány bogyót szedett, milyen fasza ehető gyökeret talált. A pasik eközben EGYÜTT elejtették a mammutot. Ennyit erről. De lássuk a tényeket. Volt néhány barátnőm, és rajtuk keresztül belelettám párszáz lány-lány barátságba. Valahogy egyik sem szólt az öszinteségről. Titkon fúrták egymást és még 25 fölött is gyakran havonta váltakozott a ki a legjobb ki kivel van jobban jóban. Persze kivételek mindenhol adódnak. Ugyanakkor nem hiszek a vegyes barátságokban sem. Valahogy egy fiú lány barátság könnyen ér véget egy üveg bor után az ágyban és a másnap úúúúú most hogy nézek a szemébe érzéssel. Vagy csak évekkel késöbb derül ki hogy valójában az egyik mindvégig többet akart. Férfiak és nők természetes tulajdonsága, hogy vonzódnak egymához. Miért kéne ennek határokat szabni azáltal, hogy a szex az tabu? Persze akkor már nem vagyunk barátok, együtt vagyunk, szeretők vagyunk, nem a név a lényeg. Ha szex van akkor már nincs barátság.

Én visszanézek és vannak általános iskola óta elkisérő barátságaim. Olyanok, hogy csak szólok és barmikor kaphatóak a barátaim jóra-"rosszra" egyaránt. Akár egy kerti parti akár lakásfestés költöztetés. Büszkén merem állítani, hogy ezek az igazán fontos dolgok az életben, mert jöhet egy rossz kapcsolat, tönkremehet egy házasság, a családod megvethet, de vannak dolgok amikre az ember támaszkodhat. Jó barátság ismérve, hogy örökké tart.

Nem hinném, hogy veled van baj. Ha nem találkozik az ember a barátnőjével már nap mint nap, mert más suliba kerültek, más inger éri őket, akkor sajnos sokszor megszakadnak kapcsolatok, mert nem tudnak már annyit beszélgetni, mert 'elfogy' a közös téma. Ettől függetlenül igenis nyitottnak kell lenni új barátságokra, hisz sokan vágynak arra, amire Te is. Szóval ne zárkózz be, sőt legyél nyitott.

Azért írom mindezt, mert velem is megtörtént jópárszor ez ami most Veled, és feltettem a hasonló kérdéseket is. Volt 3 legeslegjobb barátnőm általános isiben, aztán pár a gimiben, s végül az egyetemen, s sokukban csalódtam, nem is picit. Mikor elkerültünk más városba, az ígérgetések ellenére volt aki nem keresett, vagy negatívan állított be közös ismerősünknek stb., de őértük kár sírni, mert ők nem igazi barátok. Ebben az időszakban mikor túl sok csalódás ért, nekem is a barátom (később a férjem) volt csak a támaszom. Aztán rájöttem, nem szabad azt csinálni, hogy te futsz a másik után folyton-folyvást, mert az olyan kapcsolat nem működik!! Le kell zárni, bár néha nehéz, de el kell fogadni, hogy a másik fél már egyaltalán nem kér belőlünk. Amelyik barátság tényleg működik, az iskoláktól, munkahelyektől, városoktól függetlenül is működik, de ugyanúgy mint egy kapcsolatot nem kell görcsösen akarni. S jól látod azt is, hogy nem szabad a másikat megfojtani, elvárni, hogy naponta feltétlenül beszélgessünk, találkozzuk.

A párod egy biztos pont az életedben, s ez fontos nagyon. Fontos, hogy tudd, hogy vagy olyan jó és klassz csaj mint a többiek, legyen önbizalmad, s akkor mások is el fognak fogadni. S ne csak lelki szemetesláda legyél (magyarul ne csak mindig azt lesd, hogy kinek mi a jó, mivel teszel jót, hanem légy önmagad, ha érted mire célzok...)....S lehet veled is történnek majd érdekes események, mint velem: egy régi barátság éledt újjá 1-2 éve, vagy a gimis bnőmmel 2 év nembeszélés után (vmi semmiségen összevesztünk) teljesen újjászületett a barátságunk, stb. stb. Sok meglepetés érhet még ezen a téren (is) ;)

Örök barátság lehet, hogy van, bár megeshet, hogy pár évig tart. Az ember mindig gondol rá, hogy mi van vele, de ő lehet, hogy egyszer sem jutsz az eszibe.

Magyarul, én is hasonló helyzetben vagyok barátok terén. De lassan úgy vagyok vele, minek nekem barátok?! Hisz csak kihasználnak és nem veszik figyelemben az érzéseimet.