Öregedés, elmúlás (beszélgetés)

Ezt az állapotot mindenki átéli, aki megöregszik. Elmennek mellőle a szülők, testvérek, rokonok, barátok. Nem csak a te létedet kíséri a halál, mindenkiét, ha fiatalon el nem megy.

Ne a múlton rágódj, emlékezz azokra a szép évekre, amelyeket együtt éltetek meg, és tekint előre, a jövőbe! Ne rettegj, hogy mi lesz veled, hanem azt keresd, mivel, hogyan tudod még hasznossá tenni magad!

Mindennek ideje van. Neked most ez a gyász, a gyász feldolgozásának ideje van. Nem fog elmúlni csak halványulni, mert jönnek majd új dolgok amik kitöltök az életed, a gondolataid.

[link]

A 22. bekezdés szinte ugyan az, mint amit Presser Gábor megfogalmazott.

Én is sokat gondolok rá. Presser Gábor nagyon jól megfogalmazta a Padlás musical egy dalában, amit érzek:

,,Néha könnyebb lenne elmenekülni,

tiszta fénybe merülni,

de a jel, ami szól,

de a hang, ami hív.

még nem mond semmit,

meddig érek s lesz-e út, hogy visszaérjek."

Mi a másik véglethez tartozunk. Jóval idősebbek vagyunk, és úgy élünk, mintha sosem halnánk meg... olyan terveket szövögetünk, hogy ha majd megöregszünk, így lesz-úgy lesz, pedig hát nem is biztos, hogy sikerül az öregedés.

Korai halál gondolata kanyarban sincs.

Úgy érzem, ha elegendő évet élt valaki, arra úgy kifárad, hogy beletörődik a végbe. Több 90 év fölötti emberrel beszélgettem, annyira békésen elfogadták, hogy lassan minden nap ajándék...

Ami viszont valóban elkeserítő, az a gyógyíthatatlan, élethosszig tartó betegség.

Ősszel, amikor egyre korábban sötétedik, minden az elmúlásról szól, nekem is sokszor van depresszív hangulatom.

Elmúlik majd.

Segít, ha próbálsz aktívan tenni a saját testi-lelki erőd karbantartásáért. Mindenki öregszik, de nem mindegy, hogyan és milyen gyorsan. Tehetsz érte, hogy szebben, jobban éld meg a késői éveket. Sportolj, étkezz egészségesen, tornáztasd az agyad, légy aktív.

Nekem ez segít.

De, tuti, hogy pillanatnyi, amibe belesüppedtél. És nagy rész önsajnálat az egész...

Ezt nem engedheted meg magad, ha nem akarsz egy depressziós életet élni.

Más is elveszíti a szeretteit, közelit és távolit és mégis megpróbálja azért jól érezni magát.

A szeretteink nem szeretnék, hogy a haláluk után, rosszul érezzük magunkat, hanem azt szeretnék, hogy továbbra is boldogok legyünk.

Az anyukám 40 éves volt amikor meghalt, az én fiam születése előtt 2 héttel. A temetésére se tudtam menni, mert a fiam előtte 1 nappal született, a férjem az anyukám halála napján tudta meg, hogy rákos és a fia születése előtt 1 nappal műtötték...

Ez csak egy kis szösszenet az életemből, ekkor még nem voltam 22 éves.

Amikor kimentünk anyukám sírjához és szokásom szerint sokat nevettem/nevetek, amíg élt a nagymamám mindig azt mondta, hogy szeretné, ha majd akkor is ilyen jókat nevetnék, ha már ő is ott fekszik már, ahol anyu.

Teljesítem a kívánságát. Nem sírdogálok a sírjuknál (a nagymamám előtt az apukám is meghalt 55 évesen), hanem nevetgélek, ahogy szoktam, és tudom, hogy nem hallják, nem látnak, de ha mégis, akkor remélem velem nevetnek.

Tehát, 28 éves koromra már nem élt sem az anyukám, sem az apukám, sem a nagymamám, és az apósom sem, és nem írok le mindenkit, bár ha a fiatalon elhunytakat emeled ki, akkor igen. Az unokatesóm kislánya 3 évesen halt meg, egy nagyon kedves kollégám 40 évesen, ugyan akkor, mint az apukám, azaz kb. 7 év alatt 5 embert veszítettem el, akik közül négyet kb. 1 év alatt. Sajnos, azóta még döbben elhunytak körülöttem, de örülök azoknak, akik még élnek.

És nem, nem süppedek bele a rossz gondolatokba, mert annak nincs értelme, csak elemészt.

Ja, a férjem viszont azóta is él:DDDD

Fel a fejjel! Csinálj valami szórakoztatót!

Nem, természetes, hogy foglalkozol ezzel a dologgal. Most egyébként is nagy változások történtek velünk, mindenki gyászol. Van, aki jobban, van, aki kevésbé.

"Edzett léleknek lenni azt is jelentette, hogy kapcsolatba kerülni a világ szomorúságával, a folyton jelenvaló gyásszal."

Felnövünk -optimális esetben. :)

Sok közeli családtag halálát éltem át. 7-et.

Sokat gondolok rájuk, úgyhogy ez nem pillanatnyi rossz passz. Hanem a létemet a halál kíséri.

De köszi, a bíztató szavakat!

Rossz passzban lehetsz, de ne izgulj, majd elmúlik;)

Próbáld meg elfoglalni magad vidám dolgokkal.

Sportolj és szórakozz, hogy legyenek élményeid és tudj máson agyalni.

Sok sikert!

"Kit anya szült, az mind csalódik végül"

Nehéz elfogadni hogy öregszünk és meghalunk? Jobb, ha megbékélsz a gondolattal! Tenni nem tudsz ellene.

Élj értékes és értelmes életet! Szeress és légy szeretve!

Aki nem hal meg fiatalon annak van esélye megöregedni.

Az idő vasfoga nyomot hagy a testen,a tudatot is megtépázza.

Rá kell hangolódni...

30-as éveimben járok. Halt már meg 46 éves édesapám, 52 éves nagybátyám. 2 éve a 92 éves nagypapám. Fiatalon meghalni tragédia. Nem erről akarok írni. De számomra az öregség, a fizikai elmúlás is az. Mikor egy 90 éves ember csak árnyéka önmagának már. Volt egy régi kedves szomszédom. 12 éve nem láttam. Pár napja találkoztam vele, 91 éves. Hát megkönnyeztem ahogy megváltozott. Külsőleg, erőnlétben. Még szellemileg szerencsére jól van.

Csak engem szomorít el?