Öngyilkosság gondolata? (beszélgetés)
Nem ismerem és nem irtál az otthoni gondokrol ami kikészitett 10 év alatt
Próbálj meg az "asztalra " csapni és helyre tenni, kibeszélni magad elöször otthon
Ha nem megy, akkor pszichologus vagy pszichiáter
Imádom az ilyen szakbarbárokat.
Egy valamit lehet tanacsolni, hogy minél előbb keressen fel szakembert. Állami rendelesen azonnal fogadják a súlyos depresszióst, nem kell időpontra várni. Az is elég, ha elmegy a háziorvosához, telefonál az illetékesnek, azonnal fogadják
Nem érti.
Nem érti, hogy ebből a depressziós annyit "hall meg", hogy bezzeg másnak sikerült, csak te vagy ilyen béna, aki semmit nem ér.
És ilyen helyzetben az ember hajlamos ezeket felülértékelni, mert ő is így látja magát.
Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Személyes sztorit nem írok, mert bármennyire is megértem a téma érzékenységét és hogy miért anonim a fórum, de pont ezért az enyém is az.
Orvos, kérj segítséget rohadt gyorsan, és ne fórumokon. Hidd el, a szakember meg fog érteni. Ne szégyelld, nincs mit, ez betegség, ne kockáztass, az emberek szart se értenek ebből. Jobbulást.
Menj orvoshoz, mielőtt baj lesz.
A bipoláris zavart nem ismerem, de a depressziót igen.
Ha megteheted, menj magánrendelésre, mert az államira akár hónapokat is kell várni.
Aki depressziós volt, és emlékszik is rá, az nem ír ilyet. Nen tudtam, hogy engedélyt kell kérni, hogy valaki neked írjon és ne értsen egyet. Szerencsére csak te képzeled, hogy így van. Ha csak okoskodni és bezzegelni tudsz inkább ne írj, mert nem segítesz.
A fórumindíró kérjen orvosi segítséget, kezdje a háziorvosnál.
A kezeletlen depresszió akáe NB halálos is lehet, főleg ha még páran rá is tesznek pár lapáttal, és őt hibáztatják, hogy nem szedi össze magát.
Depis voltál, nem depressziós. A depressziósnál ez nem döntés kérdése. Ez olyan, mintha a cukorbetegnek mondanád, hogy termeljen már inzulint, hiszen másnak is megy.
Mikor fogják már megérteni az emberek, hogy a depresszió betegség, és nem akarat kérdése?
Én tudom (!), hogy a depressziós is megérti, amit itt írunk, attól hogy beteg, még nem hülye!!!
És ha végig olvastad amit írtam, akkor azt is láttad, hogy a megoldást is odaírtam neki én is mint mások is.
Én is voltam egy időben depis, és igen, amikor rávilágítottak arra, hogy mennyi minden van körülöttem, ami másoknak hiányzik, és mégis élik az életüket... azért elgondolkodtam egy kicsit.
És úgy döntöttem, hogy felveszem a kesztyűt, amit az élet elébem dobott... megerősödve jöttem ki belőle! És örülök neki, hogy így döntöttem.
Tudod te, hány olyan anya van, kit elhagyott a párja egy szébbért, jobbért, fiatalabbért...
És felvették a kesztyűt, amit az élet dobott nekik, és egyedül nevelik gyermekeiket, munka mellett, mert lakni, enni, ruházkodni, ÉLNI KELL!
Tudod te, hány olyan nő él a földön, aki szintén szeretett volna saját gyermeket, és bármi oknál fogva nem lehetett neki?
És felvették a kesztyűt, amit az élet dobott nekik, és élik az életüket, vagy gyermek nélkül, vagy jobb esetben örökbe fogadnak olyan gyerekeket, akiket az anyjuk ilyen-olyan formában elhagyott, eldobott. Mert ÉLNI KELL!
Neked van szerető párod és aranyos, tündéri gyermekeid, akik minden este tőled várják a "jóéjt puszit", és minden mást, amit csak egy anya adhat a gyermekeinek.
Az ő boldogságuk érdekében: nézz szét magad körül! Mennyi minden van az életedben, ami másokéban nincs! És ezekért érdemes, csak őértük érdemes felvenni a kesztyűt, és meglépni, amit meg kell lépned:
Igen, kemény dolog, de el kell döntened, hogy:
- az édesanyáddal és tesóddal szakítod meg a kapcsolatot,
- vagy drasztikus módon a férjeddel és gyermekeiddel!!
Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ez utóbbi került előtérbe.
Hát vedd fel a kesztyűt, amit az élet dobott eléd, és:
- szépen elmégy a megfelelő dokihoz, és segítséget kérsz
- ha kell, megszakítod a kapcsolatot édesanyáddal és többi rokonnal
De addig is ne felejtsd el minden este, mindenkinek kiosztani a "jóéjt puszit"!
A pszichológus nem festi szépnek a problémát, hanem segítséget nyújt a megoldáshoz. Ha azt az anya, vagy a testvér okozza, segít abban, hogy egy ilyen mérgező kapcsolatot le tudjon zárni az ember vagy kezelni. Én nagyon szívesen ajánlok olyan pszichológust, akivel telefonon is lehet beszélgetni.
Egyetértek egyébként az előttem szólókkal, nem szabad az életünket eldobni. Nem magunk miatt, mert az számít legkevésbé ilyenkor, nekünk "megoldást" jelent. Azok miatt nem, akik szeretnek téged. Ha nem szeretnél te is olyan szülő lenni, mint anyukád, aki megkeseríti az életed, akkor ne engedd, hogy a gyermekeid azzal a tudattal nőjenek fel, hogy az édesanyjuk elhagyta őket, mert nem szerette eléggé. Egy életen át úgy fogják érezni, hogy ők nem szerethetőek. A férjed, akire a gyermekeid támaszkodhatnának nélküled, valószínűleg szintén kicsit belekattan a szeretett nő elvesztésébe (akinek a hulláját valószínű ő találja meg) és abba, hogy egyedül rá marad a két pici gyerek összes anyagi-lelki terhe.
Hogyan véded meg a nemnormális anyádtól és testvéredtől a jövőben a gyerekeid, ha te nem leszel? Nem hagyhatod, hogy őket is terrorizálják!
Neked még dolgod van ebben a világban! Ha egyszer úgy hozza az élet, hogy el kell menned, hagyj kellemes emlékeket magad után, ne ürességet és fájdalmat...
Aki depressziós az visszamenőleg átírja az életét. Ami anno semmiség volt depressziósan hatalmas sérelemnek látszik.
A szülés utáni depresszió pedig azért érthetetlen másnak, mert ez egy különösen boldog időszak lehetne.
Igazad van, de ō ezt írta:
"Borzasztòan kivagyok ès ez az èvek alatt csak gyűlt ès gyűlt,jelenleg ott tartok,hogy hetek òta ùjra az öngyilkossàgot fontolom."
A pici 4 hónapos és a probléma nem most kezdōdōtt.
Ettōl függetlenül nem akartam megbántani. Csak felràzni!
Szerintem sokunknak voltak már komoly problémái az életben, és biztos vagyok abban is, hogy szakember segítségét is kérték közülünk sokan.
Voltam én is nagyon kemény helyzetben amikor azt hittem jobb lenne nem létezni.
Engem mindig az tartott vissza, milyen nagy fájdalmat okoznék azoknak akik szeretnek,pedig ekkor még nem volt gyerekem.
Van aki támogatja, ha szakemberhez fordulna jó esélye lenne boldog életet élni.
Szomszédasszonyom 18 éves volt mikor öngyilkos lett az édesanyja. Vége lett az ő életének is,azóta sem tudta feldolgozni,kórházi kezelés alatt áll 20 éve,néha kiengedik,de hamarosan vissza kell vinni.Nem ura önmagának.
Gondolj bele!!! Gyerekeidért orvoshoz kell sűrgősen fordulni.
Ne késlekedj!!!
Háziorvos, szülész-nőgyógyász hiszen, a gyerek 4 hónapos, még ő is adhat beutalót pszichiátriára. Pszichológushoz még beutaló sem kell.
De neten is lehet keresgélni.
Nevesített szakember hiányában az is jó kezdés lenne, ha időpontot kérne egy pszichiátriai szakrendelésre. Tudtommal nem kell háziorvosi beutaló.
És beszélni, beszélni a problémákról!!!