Okostelefon-függőség (beszélgetés)

Én a gyermekeimnél amennyire tudtam kitoltam az okostelefont, nem kaptak 6 évesen kütyüket.

Mivel a digitális oktatás is úgy kívánta, 11 évesen kénytelen voltam saját telefont venni Neki, ami csak az övé. Volt öröm:) A nagyobbik lányom 19 éves...neki régóta van:)

Március óta nincs iskola, én dolgozom...a kütyüjén lóg amikor teheti. Szeret olvasni, rajzolni, de rengeteg időt tölt otthon, és úgy látom a társas magány jellemzi a kamaszok világát.

Aggaszt a dolog, amikor időnk engedi kiragadom ebből, de ahogy hazaérünk, első a kütyüje!!!

Nálam az veri ki a biztosítékot, amikor közös ebéd közben látok családokat kütyüzni...nem egymással beszélgetnek abban a kevés időben.

Szerintem az okostelefon-függőség tud hasonló károkat okozni, mint az alkohol, vagy a drog. Nem mentség a játszóterező, strandoló, gyerekére a kütyü miatt akárhol nem figyelő anyuka számára az, hogy talán dolgozik.

Ez a maga nemében fantasztikus eszköz túl hirtelen tört rá a társadalomra, amelynek nagyon sok tagja alkalmatlan a megfelelő használatára, legyen az felnőtt, vagy gyerek, mindegy. (Az internetkultúrát is még csak tanultuk, máris elérhető lett az, amire pár évtizede csak vágytunk: tudjunk egyáltalán telefonálni.) Természetesen jócskán vannak kivételek, sőt mi több: szélsőségek is, pl. akik visszautasítják a mobilt, nem csak az okost, a „butát” is.

Amennyit én játszom elenyésző.

Na de a passziánsz, az sok időmet felemészti ha ráérek🤷🏼‍♀️

Itt a portálon lévő kérdések zöméből is látszik, hogy az emberek nem tudják használni a netet.

Okostelefon használatot kár tanítani, chat-elni bárki tud.

Ez okozza a függőséget, meg a facebook, meg a bakancslista.

Én telefonon bankolok, fizetem a csekket stb.

Könnyíti az életem.

Nincs az okos telefonokkal semmi baj, csak az emberek nem tudják használni. Vagyis nem arra használják, amire kéne. Ahogyan az internetet sem.

Nagyon megkönnyíti a mindennapi életünket, de elég sok szemét is elérhető, az emberek sokan beleragadnak ebbe a szemétbe és ebből nehéz kijönniük.

Ezért gondolom azt, hogy a gyermekeket (és felnőtteket is) nem tiltani kéne az okos dolgoktól, hanem megtanítani őket valóban okosan használni.

Azok, akik a telefontól nem látják a gyereküket, anélkül sem látnák. Valóban érdekes, ahogy elmenekülünk a virtuális világba. Ez lett a stresszoldás, a szórakozás, pihenés. Sem elitélni, sem piszkálni nem kell őket. Oka van, ha valaki ennyire el akar menekülni a világ elől. És ilyen sokan járnak ebben a cipőben. ( Egyébként sokszor dolgozik, könyvet olvas , másnapi programot szervez, aki "telefonozik". Csak most egy db eszköz van hozzá, nem sok, ezért feltűnő, hogy mindig a kezünkben van.) Valahogy inkább kitalálhatnák az "okosok", hogy mit tegyen az egyszeri ember, hogy képes legyen újra a valós jelenben létezni és azt élvezni.

Az úszómedencés sztorihoz meg: Én óvodás koromban ugyanezt eljátszottam a nagymamámmal a strandon. (pedig nem volt a kezében semmiféle telefon harmincöt évvel ezelőtt). A kismedencéből átsétáltam az úszómedencébe. Karúszó, minden nélkül. Bementem a vízbe és úsztam. Nem történt semmi. Kiderült, hogy tudok úszni. :-)