Okostelefon-függőség

Két hétre hazalátogattam a fiamékhoz. Mivel most nyári szünet van, az unokámra kellett vigyázni. Naponta voltunk a játszótéren, vagy strandon vagy fürdőhelyen. Mindenhol a telefon van az emberek kezében, azt bújják.

Anyuka a játszótéren a gyerekkel. A gyerek homokozik, az anyuka kezébe a telefon, nyomja a chatet. A gyerek meg eszi a homokot és szórja a fejére. Nem is látja, hogy mi történik vagy 10 perce. Odamentem szólni. Így jutott tudtára, mit csinál a gyereke.

A gyerek egyedül is lehetne ezzel az erővel a játszótéren. Nem?

Másik eset a strandon történt. A gyermekmedence tele kisgyerekkel, nyilván, mivel hőség volt. Anyuka most éppen nem chatelt, hanem játszott, gondolom. Vagy nem tudom, de nem a gyermekét figyelte, hanem a telefonját egyfolytában. A gyerek kiszaladt a gyermekdencéből, át az úszómedencébe. Egyedül. Még jó, hogy volt rajta karúszó. Így nem lett baj. Szóltak neki, hogy a gyerek a másik medencében van. Észre sem vette, de amikor meglátta, egyből lesápadt! Micsoda felelőtlen szülők, emberek!

Nem lehet azt a telefont letenni és azzal foglalkozni amit éppen csinál? Miért nem? - kérdem én.

Annyira fontos mi lehet a gyermekem biztonsága helyett?

Én is szoktam nyilván szelfizni és csináltam az unokámról is jó pár képet. Na de nem éjjel-nappal a telefonnal kelni és feküdni...

Ne hagyjuk magunkat függővé válni egy tárgytól, akármilyen hasznos is!