Normális ez a gondolkodás? (beszélgetés)

Addig ne bérelj lakást, amíg nincs annyi tartalékod, hogy legalább 3 hónapig bevétel nélkül is tudod finanszírozni az életeteket.

A pasidra vagy számíthatsz, vagy nem. Az életed nem annak a felelőssége, akitől bérled a lakást, és nem szívesen tenne ki két kisgyereket az utcára, de az sem várható el tőle, hogy ingyen lakást biztosítson. Bármi történhet édesapáddal is, ami miatt tőle sem számíthatsz segítségre.

Most elég rossz a helyzet, de legalább van hol laknotok. A gyerekeknek így is elég nehéz lesz, ne a bizonytalanba vidd őket .

Valószínűleg most jön ki a valódi énje, amit olyan gondosan takargatott eddig. Bár el nem tudom képzelni, hogyan fordulhat valaki ekkorát, de elhiszem, hogy nem voltak jelek. Akkor viszont még pocsékabb a helyzet, ugyanis a te kiszolgáltatott helyzeted hozta ki belőle. Mivel rád hárul(t) a problémás gyerek körüli összes teendő, úgy véli, uralkodhat fölötted, terrorizálhat. Igazán nemes emberi viselkedés, de nem egyedi.

Sajnos láttam ilyet közelről, ott nem volt beteg gyerek sem, simán csak anyuka otthon maradt GYES-en a kisgyerekekkel. És akkor onnantól jött a majd én megszabom mikor mit, kivel, hogyan. Az ilyen ember egy bélféreg.

Most azt mondanám, hogy ez a pasi egy csótány, de hát valahogy kialakult ez a helyzet, és arról nem tudok semmit. Normál esetben ha házasság, ha nem 2 gyerekkel már egy olyan életközösségnek kéne lennie, ahol nincs enyém meg tied, csak mienk van. Legyen az pénz, vásárlás, gyerekek, stb. Lehet velem van a baj, de fogalmam sincs hogy lehet eljutni ilynen szintre, ha előtte nem voltak jelek. Ha meg mindig ilyen volt, minek szülni neki 2 gyereket.

Mert azt még megérteném, hogy fuszrálja, hogy csak ő keres, de ha még így is tudott félretenni, akkor én ezt nem tudom hova tenni.

Mondjuk nálunk az első pillanattól (38 éve) minden közös, pedig a férjem mindig legalább a tízszeresét kereste mint én, de inkább többet. Sosem merült fel, hogy mit kéne a saját vagy a nem saját keresetemből venni...

Ha pedig azt meri még egyszer mondani, hogy nélküle a híd alatt lennél, akkor nyugodtan mondd meg neki, hogy amíg ő nem volt, addig sem a híd alatt éltél.

A kaját meg ne emlegesse, annak nagy részét ő ette meg, neked jó lett volna zöldség is, nem is kellett volna annyit a konyhában robotolnod vele, amit csak miatta tettél mert ezek szerint húst hússal evett.

Akkor az volt, mától meg az olcsóbb zöldséget eszitek. Ha akar húst, vegye meg magának és készítse el. De szépen megkérhet rá, akkor talán megfőzöd, de abból te is ennei fogsz.

Igen én is így látom.Mindig a pénz a téma.

Amúgy én is így tátom ahogy te, de szerinte az, hogy gyereket nevelek, főzök mosok takarítok egy természetes dolog amit mindenki megtud csinálni csak más munka mellet csinálja ezt meg.(Ezt sokszor megkaptam amikor nem dolgoztam és próbáltam felnyitni a szemét, hogy becsülje meg ezt is)

"Próbáltam őt megérteni amikor làttam, hogy mekkora teher van rajta..."

Ezen a mondaton megakadtam. Alapból hibás a gondolkozás. Rajtad mennyi a teher? Ő ezen elgondolkozik? Szerinte két gyerekkel és súlyos betegségekkel élni könnyű? Tudta, mit vállal, amikor gyereket vállaltatok? Belegondolt ebbe egyáltalán, vagy csak felelőtlenül belevágott és most vinnyog, hogy sok a teher?

Olyan, mintha az egész életet egy üzletnek látná. A leírtak alapján nagyon anyagias.

Én ezt nem is értem. Mi egy család vagyunk, közös bankszámlával, ahová érkezik kettőnk fizetése, csp, egyebek és abból költünk mindenre közösen.

Számomra ez az alap, ettől család egy család.

Egyrészt egyetértek, mert most sokat segítene abban, hogy nem lehetne kisemmizni.

Bennem az a kérdés merült fel, hogy miért vállal gyermeket valaki egy olyan férfitól, aki már a kapcsolat elején is ilyen volt? Kettőt!

A pasi vajon akarta a gyermekeket vagy az volt az elgondolás, hogy velük majd magához tudja kötni? De miért? Azért, hogy függésben tartsa?

Nem tudom hova teszik néhányan az eszüket, ha látnak egy f.t?

Egyébként a házimunkára felszámolhatod neki a költségeket és akkor ki is egyenlítetted a számládat.

A szexre jó magas összeget alkalmanként!

Apukám.Sokat nem volt igénybe véve gyerek vigyázásra.Részmunkában dolgozok ami nem fizet rosszul ez mellé kapok még kis plusszt a gyerekre is egy mellékes munka még beleférne.

Aztán ha ne adj isten rám találna egy szerető pár aki elfogad minket aki szeret tisztel és becsül akkor közösen könnyebben menne az élet.Persze nem kiszolgáltatva mind eddig sok évig.

Ez lebeg a szemem előtt.Azt tudom, hogy így nem bírok élni.

Próbáltam a kaján spórolni, na nem ám a legalját venni a cuccoknak csak kicsit talán kevesebbet költeni.

Olyan lebacast kaptam, hogy igenis ha ő megvette a normális drágább kajákat,akkor nehogy én spórolni merjek ezen.Ugyanazt nyújtsam amit ő.

Úgyhogy most befogom a szám költöm amire kell amit mondd mert különben csak a vitát hallanák a gyerekek és ha biztosabb lesz a munka akkor kinyitom.

Az "egy életem van kitétellel" egyet értek:)

De azért tovább is kell gondolnod a dolgokat.

Mondjuk lesz príma másodállásod. Oké, de mikor leszel a gyerekekkel?

Vagy ha betegek lesznek a gyerekek akkor ki vigyáz rájuk?...stb...stb...

Igen, most koncentrálj a munkára, ne omolj össze, mert az sem neked, sem a gyerekeknek nem lenne jó, és amikor biztosank tűnik az állás, akkor lépj, de ne hagyd magad kihasználni, nehogy eladd a cucaidat, hogy sonkát meg húst tudjon enni.

Mondd meg neki, nektek jó a káposztástészta is.