Nézem az ismerősök megosztásait. Széthajtják a gyereket,... (beszélgetés)

Szerencsére nekem abszolút pozitív tapasztalataim vannak.

Másrészt egy edzés nem arról szól hogy olimpiai bajnokot nevelünk. Közösség, mozgás szeretet, kitartás, önfegyelem.

A foci edzés (bár a lányom nem jár) ahogy más labdás-csapatsport edzés sem, nem csak meccs, hogy legyen kispad ahol ülni lehet.

Ezzel csak annyi a baj, hogy mindenki nem lehet online.

Kereskedő cégnek dolgozok, nagyon sokszor arról szól a történet hogy egy adott áru átmegy 7-8 akárhány tulajon úgy hogy meg sem mozdul, van hogy a lánc kör lesz és csak pénzben számolnak el a láncszemek, de ha nem ér össze a lánc akkor a végén egyszer valaki "megeszi" azt az árut és az nem online keletkezik, ott valakinek oda kell állni és megtermelni, kibányászni, legyártani, összeszerelni, feldolgozni

Pár éve mi is kétféle edzésre "járattuk"

Ma már csak egyre.

Az ő választása volt.

"anulmányokat arról, hogy egy ember akkor lesz sikeres és boldog felnőtt, ha gyerekkorában sok időt tölt a szabadban kötetlen játékkal, sokat mozog" ezt írtad, erre írtam, hogy régen a szabadban voltak, mozogtan, ettől még nem lettek boldogabbak és sikeresebbek...

Amúgy meg nem vagyok a "régen minden jobb volt" hívő, volt ami jobb volt, volt am nem, és a mi gyerekeink is ezt fogják mondani majd a jövőben...

Igen, így látom én is. Ráadásul ennek a generációnak a munka már nem feltétlenül azt jelenti, hogy bejárnak egy irodába, gyárba stb. És nem arra törekszenek, hogy legyen egy főállása, ahol küzdhet, várhat az előléptetésre. Többféle munkát végeznek, két nap egy étteremben, másik részmunkaidő máshol, és egyre több az online üzlet, a digitális nomádok.

A lányom most kezdi az egyetemet, van néhány affiliate linkje, onnan több pénz jön, mint a többi munkájából. Dolgozik egy belvárosi étteremnek néhány órát, fordít, tolmácsol, és eszébe sincs a klasszikus munkavállalás.

Mikor dolgozni kezdtem egyetem után (2000-es évek eleje),nagyanyám mindig megkérdezte,hogy mit szoktam munka után csinálni?

Hát,huszonéves pályakezdőként multiknál gályázva nem sokat-igyekeztem túlélni.

Most viszont azt látom,hogy a mostani pályakezdők sokkal tudatosabbak,a work-life-balance nemcsak lózung nekik,ők már nem akarják orrvérzésig tolni,hogy majd egyszer csak előléptetnek,és akkor több pénzért lehet megszakadni.

Az közösségi médiában szülő által agyonhype-olt gyerekeket inkább sajnálom.Nem egy példát láttam area,hova vezet,ha a maximalista szülő mindenből kiváló csoda-gyereket akar nevelni.

(Spoiler:lelki meg fizikai betegségek…)

Pontosan!

Úszni azért járt, hogy tudjon úszni. Semmi más cél nem volt vele, csak az, hogy legyen egy vízbiztonsága.

Egyéb sportok meg azért, mert ki akarta próbálni.

Volt, amit hamar megunt, de van olyan, amit a mai napig "gyakorol", azaz jár edzésekre, bár most már gondolkodik, hogy gyerekeknek tartana edzéseket.

Zeneórára is addig járt, amíg érdeklődött, aztán abba hagyta.

Persze, mutattuk neki az utat, de az ő választása volt, hogy milyen szinten, meddig akarja csinálni.

És igen, a törölközőt mindenki bedobja valamiért. Nekem pl. a terhességem volt az ok.;), így azt a sportot, amit ez előtt űztem, már csinálom, hanem mást választottam a mozgásra.

A baj, szerintem abban van, hogy sokan erőltetik a gyereket, azt képzelik, hogy különlegesebb a többinél és emiatt nagy eredményeket érhet el. Legyen úgy, de ez valóban nagyon ritkán történik meg.

Minket h.lyének néznek, hogy hétvégén mindig megyünk valahova, csak hogy kimozduljunk. Amíg nem voltam rokkant rendszeresen jártunk túrázni is. Vagy hogy otthon hétköznap csak úgy elmegyünk sétálni, bicajozni.

Most jár a gyerek tanulószobára suli után, meg van edzése is. Baromi elfoglalt, de ő akarja, mi támogatjuk. Nem minden hétvégén jön velünk mert már neki is van magánélete.

Manapság azért a különóra nem kifejezetten arról szól, hogy a gyerek gyenge valamiből, hanem valami olyan is érdekli ami tudást nem kap meg a suliban, vagy annál mélyebben érdekli mint amit a suliban kap. A mai gyerekek, már akiket én látok sokkal céltudatosabbak, mint én/mi voltunk.

Helyesebben:

Manapság EGYES szülők túltolják.

Ahogy régen is EGYES szülők túltolták.

Én is látom, hogy manapság a szülők túltolják ezt is.

Nem értem az okát.

Ahhoz, hogy a gyerek ne kallódjon el, nem kell minden percét lefoglalni. Neki is kell pihenni.

Nem tagadom, hogy a fiamat én is hordtam edzésekre (az állandó úszás mellett, még egyre) és zeneórára, de voltak szabad délutánjai és szabad hétvégi.

Nem terheltem soha azzal, hogy különböző korrepetálásokra is járjon, hogy jobb legyen a többieknél. Sokszor azt gondolom, hogy sok szülő, azért viszi ilyenekre a gyerekét, mert alapból nem lenne elég jó pl. matekból és esetleg a különórákkal akarja biztosítani a plusz tudást.

Én viszont azt gondolom, hogy ha egy gyerek nem jó alapból (maradjunk a mateknál)bizonyos témában, akkor felesleges különórára vinni, hogy jobb legyen a többieknél. Inkább abban kell erősíteni, amiből amúgy is profi, amiből van tudása, de nem kiemelkedő, az meg elegendő;) Persze, ha bukásra áll és a szülő nem tud segíteni, akkor kell, de egyébként nem.

És, ugye nem attól lesz valaki nagyon okos, ha erőlködni kell egy kicsit magasabb tudásért.

Ezek ellenére, nem foglalkozok azzal, hogy az ismerőseim posztolnak e erről. Ha szóba kerül, akkor elmondom a véleményemet, de ezzel foglalkozni nem az én dolgom;)