Nevelőszülőség – érveket és ellenérveket szeretnék hallani (beszélgetés)

Azt megtanulja az eleten at termesztesen eröszak mentesen .

De igen felfogjak es nagyon is jol , ha arrol vilagositjak fel hogy semi de semi fele bantalmazt nem kell elvislenie meg de az igazabal semilyent !

Gyerek megtanulja igy a respektet vele a felelöseget is. Az a gyerek kit utnek csak a felelmet es visszaoritott erzelmeket .

Jol irtad meg , az elözzö beszolos hol emlitti hogy megtanult kemenyen dolgozni nagyon rosszul hangzik.

Igen nem szolganak es meg több megalazasra van szuksege a kis embernek. Nem beszelve arrol hogy ez egy nyugdijba beszamolo eveket jelent a nöszemyely reszere . Es is csak egy aktum hogy itt nagyon de nagyon kevesen az igazi es tiszta szivu szerett motivaciobol fogadjak be.

Ez tulajdonsag hordozas ugyanugy megnyilvanyulhat barhol is ezt egy kis tudasal elfogadas akaratal lehet kezelni.

De ha egy gyerköcnek szenvedni kell egy ujra de ez esetben mar " legitim " de talan meg rosszab es diszfunkcionalis csaladnal az megvettni valo .Sajnalatos az is hogy az iskolakban mar mind az elsö osztalytol nincs a gyermek jogok az UNI cefel megszabott törvenyek a gyerekek jogarol felvilagositas. Inkab a hittant nyomjak belejuk ami mar egyenes hihetettlen.

Igen egy nevelö szulönek szivnel kell kezdeni az adopciot es nem a penztarcanal es nyujdijbisztositas legyen a mervedo.

Férjem 9 évig volt nevelő szülőknél az egyik húgával együtt plusz még más gyerekekkel együtt, de férjemék voltak a leghosszabb ideig.

2 oldalról tudom megközelíteni a dolgot.

1, ha nincsenek a nevelő szülők akkor elkallódhatott volna a rendszerben, és mint sajnos oly sok intézeti gyerekből nem lett volna több mint egy börtönbe be - ki járkáló személy. Volt tető a feje felett és étel az asztalon, jó körülmények között élt kivülről nézve, ám ennek is meg voltak az árny oldalai.

2, nem egy szép idilli családban nőtt fel, nem kezelték saját gyerekként, nem kapta meg azt az igazi szeretetet, bár megtanulta mi az a munka ( ami a javára vált, és ezt azóta meg is köszönt nekik, de ennyi) ám mindenért meg kellett dolgoznia cserébe.

Nem azért voltak kivéve mert jaj de szerettek volna a 2 saját felnőtt gyerek után gyereket.. inkább voltak cselédek, persze minél több gyerek annál több volt az állami támogatás is.

15 éves volt férjem amikor haza került az igazi szüleihez, ő maga intézte el, 3x szökött meg onnan. Haza ment a mélyszegénységre, akkor eltudjátok képzelni milyen lehetett a kívülről tökéletes nevelő szülőknél..

Én életemben 3x találkoztam a volt nevelő anyjával, volt közben egy incidens is amit elkövetett férjem kárára, évekig húzodott.. Szóval én nem vagyok hajlandó találkozni ezzel a nővel, pedig lelkesen invitál minket azóta is..

Tisztelem és becsülöm azt a nevelő szülőt aki tényleg szívvel lélekkel a gyerek érdekeit nézve lesz az aki magához fogadja, és nem minden más érdek miatt.

Csak egy nevelőszülőt ismertem, aki nagyon szerette a hozza került gyerekeket. Nagyon tiszteltem ezért, én nem

Ettem volna rá képes: lelkileg sérült, nem éppen csillogó értelmű, óvodában, iskolában problémás gyerkőc, akik eddig szinte semmilyen szinten sem szocializálódtak...

Nem úgy mint a filmekben, hogy édesen gagyogó csecsemő...

Szerintem nagyon nehéz hivatás, elismerésem annak, aki ezt vállalja es tisztességesen csinálja.

Én ismerek nevelőszülőket... Én soha nem lennék nevelőszülő. Leírom én miért...

Ha hozzád kerül pl. egy pici baba, akit nevelsz hónapokon, esetleg éveken át, a szívedhez nő, de mondjuk az igazi anyja magához kívánja venni, ha jók az életkörülményei elveszik tőled. Ha az anyja lemond róla, onnantól örökbe fogadható, tehát ha találnak neki örökbefogadó szülőket, elviszik tőled.

Én lelkileg nehezen viselem, ha tudomosámra jut, hogy gyermekeket bántanak, esetleg molesztálnak :( Nem tudnám kezelni a helyzetet, ha ilyen gyermek kerülne hozzám... nem azért mert lelketlen vagyok, hanem pont az ellenkezője miatt :( belebetegednék...