Népességfogyás (beszélgetés)

Igen, ha árnyaljuk a mondandónkat, akkor valóban megtalálhatjuk a közös nevezőt. Természetes, hogy nem az a szerencsétlen gyerek tehet arról, hogy mibe születik bele. Csak a jelen szituáció ilyetén alakulása kedvezőtlen. Ha a többségi társadalom nem változtat a kisebbségpolitikáján akkor a kisebbség továbbszaporodása komoly gondokat okoz. Sarkítom: ha a mai naptól kezdve az ő körükben nem születne több gyerek, akkor előbb-utóbb javulna a helyzet. De szaporodjanak csak nyugodtan, ha a többségi társadalom biztosítja nekik a munkát, kenyeret. Csak sajnos semmi jelét nam látom a helyzet javulásának, sem a kisebbség, sem a többség számára.

Megértem azt, hogy tiszteségesen is lehet gazdagodni, csak jó lenne tudnom, hogy mit és hogyan kell tenni ahhoz, hogy ez sikerüljön és mekkora az a vagyon ami reálisan ésszerű. Fogalmam sincs, Norbiéknak mennyi pénzük van, lehet, hogy nem őt kurtítanám meg. Valami határt csak lehetne szabni, hogy mennyit lehet havonta összeszedni és mennyit nem. Nem is azért, mert annyira sajnálom valakitől a pénzt, hanem azért hogy minden ember emberi módon élhessen. Ha nekem 100 milliárdom volna és 90-et elvennének, akkor sem érezném azt, hogy hű, de milyen szerencsétlen vagyok! (Akitől elvesznek az persze nem örül, mert az ember önző, de aki kapja (megérdemelten prsze) az nyilván örül.)

Köszi, de inkább nem szeretnék köztük élni!Tévedsz, ha azt gondolod, hogy én szeretem őket, mert nem így van.Sőt!Én csak avval nem értettem egyet,amit a gyerekeikről írtál, hogy nem haszon a társadalomnak, hanem kár.Sajnos beleszületnek a bűnözésbe, igénytelenségbe, és tanulatlanságba.Ezzel kellene valamit tenni, hogy ki tudjanak, vagy ki akarjanak törni ebből a körforgásból, és tanuljanak, dolgozzanak.A gyerek álltalában követi a szülői példát, és a szülőket kellene valami módon motíválni, hogy a gyerekeiket jobb életre neveljék.

És ne mond, hogy csak tiszteséggtelen módon lehet valaki akár milliárdos, mert vannak kivételek.Pl.: Shubert Norbi.Van egy közvetlen barátom is, aki csórón kezdte az életét, és most gyártulajdonos, és nem akarom részletezni, hogy hogyan hozta össze, de én pontosan tudom, és nem lopásból.Most persze telik is neki Kubai nyaralásokra, meg mindenféle luxusra, de én nem sajnálom tőle.

Egyetlen bibi van ezzel a Luganói tanulmánnyal: a születések számának csökkenése és a fogyás már több évtizedeel a megszületése előtt elkezdődött. Meg aztán pl. hogyan lehetne pl. az ormánsági, sárközi, kalotaszegi stb. egykézésre is eféle butaságokat ráhúzni.

Tudod mire jók ezek a tanulmányok? Arra, hogy továbbra se csináljunk semmit. Mert ha felvetődik a probléma, azonnal jön a válasz: "A Luganói tanulmányban is megírták, hogy ez így lesz. Előre el van döntve." Pedig egy fenét! Nem idegenek, külső hatalmak, összeesküvők, szabadkőművesek stb. döntötték el, hogy el kell tűnnünk, hanem mi magunk.

Sajnos Apokrif írását csak este lesz alkalmam megemészteni.

De PISTINK!

Azért nem árt, ha a gyereknek van egy lakás, ahol felnő, s van pl reggelije, vacsorája, hidegben ruhája, meg ilyenek, nem?

Én nem a szociban mentem férjhez, amikor nagyon olcsón lehetett lakáshoz jutni, a kiszámítható fizetésből. Én minden fillér bevételemből ADÓT fizettem, fizetek.

Ember! Diplomásként kénytelen voltam betanított munkásként dolgozni 3 műszakban, hogy REGGELIT tudjak adni a gyerekeimnek!

És még örülnöm kellett, hogy sikerült állást szereznem.

Az előző rendszer hasonlókkal büntette az állam ellenségeit!!! Ellensége lettem az államomnak, mert szültem 3 gyereket?

Ébredj már fel! Igenis anyagi dolgokról is szó van, mert baromira nehéz beosztani 5 emberre a maradék 35000Ft-ot, ami a rezsi, a lakásra a banki tartozás és a kötelező befizetések után marad!!! ...és nagyon nem véletlen, hogy nincs autóm.

Ezt látják a 30 év körüli fiatalok, s semmi vonzót nem látnak a 3 gyerek vállalásában.

Amin nem csodálkozom. Nem statisztikát kell olvasgatni, hanem találkozni kell ezekkel az emberekkel.

Tudom javasolni a Nagycsaládosok üléseit, a piacot, az iskola előtt várakozó szülőket, stb.

S ne csodálkozz, ha KISSÉ fel vannak háborodva a helyzetük miatt!!!!

3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei:

A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.

Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.

Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?

Az elhalálozások számát növelő módszerek:

• kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;

• a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;

• esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;

• magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;

• elszegényítés, éhínség,

• a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;

• olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;

• környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;

• a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;

• a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,

• élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,

• egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;

• differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;

• a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;

• az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;

• közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,

• a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,

• az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.

• az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),

• a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);

• a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.

A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.

• abortusz és sterilizáció bátorítása;

• a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;

• a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;

• anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;

• a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.

További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.

Részletek a "Luganói tanulmány"-ból

"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás.

Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.

"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".

"Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.

Következtetések:

A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:

"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."

Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?

Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.

Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:

• ideológiai-etikai,

• gazdasági,

• politikai és

• pszichológiai.

Anni03!

Olyan érzésem van, mintha nem lennél megelégedve a hozzászólásommal. Szerintem nem értettél meg. Nem a jólkeresők pénzét venném el (Persze meghatároznék egy limitet amitől feljebb nem lehet menni, az igaz) hanem azokét akiknek egy bizonyos mértéket meghalad a vagyona. Hadd ne mondjak pontos összeget, ezt érvekkel, ellenérvekkel meg kellene vitatni. Nem volt régen hülyeség az, hogy egy családnak maximum 2 háza lehetett meg 2 autója. Minek több? Miért jár egy embernek 365 ablakos, 52 szobás kastély? Hány nagycsaládnak oda lehetne adni?! Aki megérdemli. Írtam, hogy nem hiszem el azt, hogy valaki érdemi munkával milliárdos lehet. Tényleg nem hiszem! Elvenni tőle!! Nem az egészet, hanem a szükségleten felüli részt természetesen.

Igen vannak jó gypsyk is, elnézést, hogy nem tettem hozzá. De nagy százalékuk csak a gyerekeket csinálja és egyenesen sértésnek veszi, ha valaki felveti azt, hogy dolgozni is kellene. Hát még a budit sem voltak képesek kiásni maguknak Nyírmihálydiban!! Fehér emberek csinélták meg még azt is nekik! Nem csak Nyírmihálydiról van szó, hanem többségüknek ilyen a hozzáállásuk az egész országban, vagy tán a világon is! Ahogy olvasom az írásod, nincs köztünk akkora ellentét. Bizonyos pozitív diszkriminációra én is hajlanék, annak aki bizonyítja igyekezetét. Fehérnek, barnának egyaránt. Mit hagytam ki? Valamit biztosan.

Alázatosan kérdezem: Jártál már gypsyk között? Élnél köztük? Majd megtudnád!

"Járjon egyenlően magyarnak és cigánynak ha megérdemli/rászorul."

Ebben sűrűsödik össze az egyik legnagyobb félreértés. A "rászorultság elve" miatt csökkent le a leginkább a születések száma.

Miért? Aki ma gyereket nevel, azt tisztességesen akarja ruházni, etetni, iskoláztatni, az különadót fizet a gyerek luxusáért. Amit a gyerekek után a társadalom ad, az annyira elég, ami a cigánygyrekek esetében látható.

Vegyünk azonban egy olyan családot, ahol az előbbiek a mérvedók. Mi következik be ott a gyerekek számával arányban? Anyagilag egyre jobban lemaradnak. Ez az egyik legkeményebb visszatartó erő a sok gyermek ellen azokban a körökben, ahol számít az, hogy mi lesz a gyerekkel.

Az utolsó bekezdésben jól látod a lényeget, már ami arra vonatkozik, hogy mikorra térülne meg az emberi tőkébe való eme mai beruházás. Ilyen távlatban azonban nem gondolkodik a politika. Évtizedek óta nem gondolkodik. És az ország éppen emiatt omlik össze. Időben kellett volna változtatni azokon a dolgokon, amik a családokat a minél kevesebb gyermek irányába nyomták. Csakhogy ez akkor sem volt népszerű, amikor még jóval kisebb áldozathozatallal járt volna. A tömegek jó közérzete volt a fontos, s hogy ha ezt éppen azon az áron teremtik meg, hogy feltálalják neki a gyermekeiket, akkor úgy.

Tehát a probléma lényege épp fordított, mint sokan hiszik. Nem a gazdaságot kell előbb rendbe tenni ahhoz, hogy kilábalhassunk a válságból, hanem a társadalmi hátteret, amiben a legfontosabb persze az egészséges arányú reprodukció, ami a sokkal egészségesebb kereső eltartott aráynhoz kell. Csakhogy ez valóban azon az áron lenne megtermethető, ha több évtizeden keresztül, az elörgedés terhein túl, most már a jövő érdekében is áldozatot vállalnánk. Nem vitatom, lehetetlenségnek látszik. Meggyőződéssel mondom, hogy a magyar nép, még soha nem került a mostaninál nagyobb slamasztikába. Még a török után sem álltunk ilyen rosszul.

Nem hiszem,h tényleg nem értitek.Épp ezt írtam le,nem azzal van a bajom,mint az Anni03által emlitett szomorú példa. Sajnos nem egyedi eseteket emeltünk ki.Ha nem hiszitek,nézzétek meg a boltban,h ki mit vásárol.Nem értem ilyenkor a felháborodást!Arra ilyenkor nem gondoltok,h HÁNY 1-2-3-x gyermekes család él ANNYI PÉNZBŐL,mint a nyugdíjasok többsége?Ez nem gond?Mivel ők a jövőnk-nem az idősek-többet kellene rájuk gondolni,bár most épp a jövőnket-a fiatalokat-hátrátatják-oktatás,kultúra szétverése...

A gypsikkel-maradjunk ennél a megszólításnál-az a probléma,h túl sok segítséget kapnak,de mégsem kérnek belőle,mindenben csak a pénzt látják.Miért kellene nekik több segítség,pl ösztöndíj,ingyen étkezés?Járjon egyenlően magyarnak és cigánynak ha megérdemli/rászorul.A pozitiv megkülönböztetéssel csak magunk alatt vágnánk(és vágjuk)a fát.

Pisti,ha mki ebben a percben neki látna a gyerekgyártásnak,akkor is min.50év kellene,h ennek gazdasági látszata legyen-de ha vmi nagyon nagy változás nem történik-akkor előbb omlik össze az ország,minthogy ez megtörténjen.Én így látom:(

Elég nagy hiba, ha elmentek egyedi esetek ismertetése felé. Ez nem visz sehova. Illetve visz: hajbakapáshoz. Felül kellene emelkedni a probléma kapcsán az egyéni dolgokon.

A probléma lényege az, hogy a magyar társadalom, az évtizedek óta elégtelen születésszámok miatt, tragikus mértékben elöregedett. Nézzetek rá az alábbi számokra, amit beírtam!

Két pillér kell egy társadalom életképességéhez:

1. Újra kell termelni a javakat (a mindennapi élethez szükséges dolgok)

2. Újra kell "termelni" az emberi életet. A szülőképes korosztályoknak legalább annyi gyermeket kell világra hozniuk, felnevelniük, útra indítaniuk, amennyien ők maguk voltak.

A nyugdíjrendszert megalkotók az utóbbi, a fontosabb pillérre nem gondoltak és még ma sem gondolnak a szapora nyugdíjrendszer átalakítási kísérletek között.

A ledolgozott évek után befizetett nyugdíjjárulék tehát nem elegendő. Azoknak a világrajöttéről is gondoskodni kellett volna, akiknek a jogigényt benyújtják.

Minthogy ez nem történt meg, válságba került a rendszer és az összeomlás felé halad. Nyugaton bevándorlókkal pótolják ezt a mulasztás, véres árat fognak majd fizetni érte. Mi, tőkeszegény ország lévén, nem tudjuk megvenni a hiányzó időskori eltartókat.

Mi történt? Az egyre fogyatkozó dolgozó rétegre, egyre nagyobb terhet kell rakni. Meddig megy ez? Nem sokáig.

OKÉ! Lehet szidni a nyugdíjasokat, de az én szüleimnek olyan alacsony a nyugdíjuk, hogy ketten kapnak 70 ezret, pedig egyész életükben dolgoztak! Apámat 59 évesen küldték el 38 év munkaviszony után a munkahelyéről,és 1 évig munkanélkülin volt, utánna pedig kényszer vállalkozó lett.Örült, hogy be tudta fizetni a járulékokat a minimál bér után(még a minimál bér felemelése előtt), és 16-ezerrel ment el nyugdíjba.Azóta az emelgetésekkel már lett neki 35.500.-FT.Most kénytelenek 68 évesen, és 62 évesen dolgozni a saját vállalkozásukban(nagyon szarul megy, de egy kevés kis kiegészítész), mert felkophatna az álluk.Ismertem egy idős nőt, aki 40-ezer nyugdíjból nem tudott kijönni, és felakasztotta magát, a kilátástalan helyzete miatt!Azért vannak igen is tényleg szegény nyugdíjasok is, akiknek nem telik cukrázdára, meg nyaralgatásokra.

80ASIQ! Hát ez szép amit írtál mondhatom! Az is, hogy elvennéd a jól keresők pénzét, meg az is, hogy a gypsyk gyerekei, akik nem haszon, hanem kár!Talán őket kellene kiemelni egy kis segítséggel, és elérni, hogy tanuljanak, és dolgozzanak! Mert ha nem veszik észre azok, akik tehetnének valamit, akkor tényleg csak a bűnözés fog egyre nagyobb méreteket ölteni, és nem lesz aki dolgozzon!Tudom, hogy sokan tényleg csak azért szülik rakásra a gyerekeket, mert a csp.-ból, és a segélyekből meg lehet élni munka nélkül is, de ha nem tesznek valamit, akkor ezek a gyerekek is ha felnőnek(16-évesen)már ugyan ezt a példát fogják követni, és ők is csak a szaporodásból akarnak majd megélni.Én azt tenném, hogy csak addig kapjon csp-ot, amíg rendesem jár iskolába, és a jó tanulmányi eredményeket még külön jutalmaznám.(ingyen tábor,étkezés, ösztöndíj)Sajnos őket csak a pénz motíválja, úgyhogy az ilyen hátrányos helyzetű családokat, ahol jól tanulnak a gyerekek, magasabb segélyben is részesíteném.Hosszútávon kifizetődne.

Erről beszélek! És ekkor szoktam kapni,h felőlem akkor dögöljenek meg a nyugdíjasok? Nem. Tudjátok a munkám során átlagon felül sokszor van dolgom idősekkel és sokszor elsírják,h nekik nincs pénzük,mert gondoljak már bele,h ő 100e nyugdíjat kap,a felesége meg csak 80-at. Erre mindig mondom nekik,h én meg ~70nettót kapok,úh nekem ne mondják,h ketten közel 200-ból nem tudnak megélni.

A múltkor olvastam egy kerületi újságban-sajnos már kidobtam,így nem tudom szószerint idézni-egy nyugdíjas úr azt feszegette,h eddig minden délután cukrászdában evett és 3havonta ment kirándulni,de ha így emelkednek az árak,akkor vmiről le kell mondania...Torokköszörülés...

Az ötlet persze jó, de attól tartok, hogy ez az intézkedés még messze nem hozna annyit, hogy észrevehetően több pénzük legyen a fiataloknak.

Furcsán hangzik, de azt csinálnám mint régen a kommunisták. Korlátoznám, hogy egy embernek vagy családnak mekkora vagyona lehet és az azon felüli részt elvenném tőle!! Magyarországon több száz (vagy több mint 100?) többszörös milliárdos van! Nem igaz, hogy ezek becsületes munkával teremtették azt elő. Meg nem itthon tartják a pénzüket. Ők símán megmerényelnék azt a politikust aki az ő vagyonukat próbálná meg elvenni. Ott vannak a gypsyk. Ott van gyerek bőven! És mi haszna belőle az államnak?? Nem haszon! Kár! Teher! :( De nem szabad mondani mert aki mondja az a bűnös! Szóval nekem ne magyarázza meg senki, hogy mi vagyunk a bűnösök azért mert kevés gyereket vállalunk! Mert nem a gypsyk életszínvonalán akarunk élni! Egyébként nekik még többféle címen jár segély mint a nem gypsynek.

A fene egye meg!

Egy 75 éves nyugdíjas mondta a minap nekem:

Szégyelljem magam, hogy csak annyit keresek, amennyit.(Egyébként az átlag felett.) Az ő nyugdíja ennél sokkal több. Ők úgy csinálják, ahogyan azt már valahol leírtam néhányszáz hozzászólással ezelőtt:

Kapja a saját nyugdíját, ami nettó 120 000 FT + ez fölé az elhunyt felesége után az özvegyi nyugdíjat, meg a párja nyugdíja, s így eléldegélnek ketten kb 250 000 Ft-ból.

Nem kell kiscipőt venniük a gyerekeknek, sem télikabátot, jut minden évben külföldi nyaralásra, stb. NEM EGYEDI ESET !!!

Jó lenne, ha ennyi pénzből élhetnének azok is, akik gyerekeket nevelnek.

Talán át kellene gondolni manapság mennyi pénzből lehet megélni!!!

Addig felesleges arra bíztatni az embereket, hogy vállaljanak gyerekeket.

Ne érts félre, nekem is 3 gyerekem van. Mindketten dolgozunk, de hihetetlen, hogy a fizetésem több mint 40%-át vonják le, csak azért, hogy külföldön nyaralgathasson a fent említett pacák!!!

Ha most állnék gyermekvállalás előtt, max 2-őt vállalnék.

A legtöbb nyugdijas nincs olyan rossz helyzetben,csak tlaán ők is azt hiszik.Sokan több pénzből élnek egyedül,mint egy 3-4-5-x fős család.

Én sem az igazi rászorulóktól vonnám meg. Nálunk pl minden nyugdíjas ingyen kap bizonyos védőoltást...

Járjon 13.havi,annak tényleg rászorul,utazzon ingyen aki rászorul és mindennapi életéhez elengedhetelen neki az utazás.

"Ezeket látva én is úgy döntöttem, hogy elég egy gyerek, nem mernék bevállalni több gyerkőcöt."

Az ilyen jellegű egyéni döntések vittek bennünket a mostani helyzetbe. Nem bántásként mondom.

"Ha ennyire rossza helyzet,nem értem miért kell 13.havi nyugdíj,ingyen utazás, ingyen gyógyszer stb..."

Bocsáss meg, nem sérteni akarlak, de politikailag nem lehet ennyire naiv. Három milliónyian vannak és az elkövetkező egy évtizedben több százezerrel nő a számuk. A politikusok csakis rájuk figyelnek.

1960-ban a 60 éven felüliek száma 1 372 661 volt. 2005-ben: 2 152 120

Nem ez önmagában a baj, hiszen ez azt jelenti, hogy szeretteink tovább lehetnek közöttünk.

A baj az, hogy közben a 20 éven aluliak száma így alakult:

1960: 3 282 944

2005: 2 214 025

Vagyis míg a hatvan éven felüliek száma ezen időszak alatt 779 459-rel nőtt addig a 20 éven aluliaké 1 068 919-cel fogyott.

Az előbbi csoport rendelkezik választójoggal, az utóbbi nem. Kinek jobb tehát az érdekérvényesítő képessége tehát, a "múltnak" vagy a "jövőnek"?

Megértelek, hogy sajnálod a nyugdíjjasoktól a kedvezményeket, mert ŐK már nem termelnek, de sajnos legtöbb nyugdíjas nagyon rosz helyzetben van.Az ingyengyógyszer meg azoknak jár, akiknek már nem várható javulás az állapotában, vagy szociálisan nagyon rászorult.Tőllük sem lenne fair elvonni még ezt a kis támogatást is.

Ma Magyarországon egy nő aki gyerekeket vállal, elképesztően kiszolgáltatott helyzetbe kerül.Senkinek nem akar kelleni.Sem dolgozni, sem egy rendes férfinak, ha esetleg el mer vállni, vagy elhagyják.De még ha talál is egy jó munkát, akkor is szinte lehetetlen 1 fizuból kijönni, ha gyerekeket is kell nevelni.Sajnos van ilyen helyzetben egy barátnőm, meg a nővérem is érintett.Ezeket látva én is úgy döntöttem, hogy elég egy gyerek, nem mernék bevállalni több gyerkőcöt.

Elolvastam a linkelt cikkeket.Sok újat nem mondott sajnos.

Elnézést,kijavítOM magam a legutolsó postommal kapcsban:500 milliárddal többet kell költeni eme célra. Ha ennyire rossza helyzet,nem értem miért kell 13.havi nyugdíj,ingyen utazás, ingyen gyógyszer stb...

A Népszabadság igen sokat tett annak érdekében, hogy idáig jutottunk. Most beismeri a csődöt. Ez is valami.

[link]

500?

Már 1992-ben így nézett ki a dolog:

"A nyugdíjakra fordított kiadás az 1970. évi 13 milliárd forintról 15 és félszeresére, 202 milliárd forintra nõtt 1990-ig, ebben az idõszakban szinte pontosan 5 évenként megduplázódott. A gyors növekedési folyamat - bár a korábbiaktól részben eltérõ mozgatórugók alapján - továbbra is hasonló: 1991-ben a kiadások elérték a 260 milliárd forintot, 1992-re pedig 310-320 milliárd forinttal számol a társadalombiztosítás költségvetése."

2005-ben pedig így:

"Az összes kiadás 2005-ben 2157,9 milliárd forint volt, ez 2 millió 744 ezer ellátott éves ellátását fedezte."

Ennek igen nagy részét már hitelből fedezik. A nyugdíjkassza hiánya van 500 milliárd körül. Ezt fedezik hitelekből. A fogyatkozó unokák kontójára.

Talán nem kellene 500(!) milliárd forintot nyugdíjra "költeni"...

;)

"Elvénülés, ráfizetéssel."

Ez a mondat, jó húsz éve íródott le. Akkor és főleg előtte, széltében hosszában tagadták, hogy a születésszámok csökkenésének súlyos gazdasági következményei lennének. El telt húsz év, s ime egy napi hír.

[link]

Nem, nem depresszióba kell és kellett volna esni, kedves Magdi, hanem szembenézni a kérdéssel és cselekedni.

Rám speciel ennek a drága országnak nincs szüksége. Most akkor erre mi a válaszod?

Tanítani akartam, ezt a sulit végeztem el, de nem kellek, nem kell a tudásom.

Pisti! Tudod, miért nem vesznek vissza? Mert ennek az országnak szültem 3 aranyos gyereket, s nem tudnak visszavenni, mert kell a hely annak, aki közben nem ment el gyereket nevelni.:((

Így már nekem is megfordul a fejemben, hogy valahol csak van rám szükség. Ha itthon nem, tán valahol legalább betanított munkásként...