Nem volt ma sem kedvem, "vitába" állni senkivel, így hát... (beszélgetés)

Az egészséges dolog, ha ütköztetjük a véleményünket, de csak ha tiszteletben tartjuk a másik nézőpontját is. Mármint ha nem olyan dolgokról van szó, hogy pl az ég kék, ezen kár vitatkozni.

De mindenkinek joga van a gondolataihoz, érzéseihez, vágyaihoz, ezeket nem szabad kétségbe vonni akkor sem, ha mi ebben nem tudunk segíteni. Mert ettől is lesz az a valaki szabad, önazonos személyiség.

Mindannyian mások vagyunk. Így van jól.

Az értelmetlen vitának én sem vagyok híve, de nem félek konfrontálódni sem. Volt már rá példa, hogy beszálltam olyan vitába, amit a végén otthagytam, mert van olyan ember, akivel normálisan vitázni sem lehet. De a véleményemet mindig vállalom, és értelmes vitában meggyőzhető vagyok.

Soha nem törekedtem arra, hogy enyém legyen az utolsó szó.

A vitát is sokan teljesen másként értelmezik, mint én. Pedig van ám építő jellegű vita, ami olyan eszmecsere, amiből az ember tanul.

Más az értelmetlen vitatkozás, amiben mindenki csak fújja a magáét, és cseppet sem érdekli, hogy a vitapartnere mondanivalójában is van igazság. Ezek a vitatkozások csapnak át egy idő után személyeskedésbe. Annak pedig tényleg nincs értelme.

Azért itt is voltak értelmes viták. Az egyet nem értés teljesen elfogadott. Nem is kell mindenben egyetérteni. Mindenki mondja el, hogy valójában mit gondol - akkor is, ha ezzel más nem ért egyet.

Szóval a vita nem ördögtől való. Csak nem mindegy, mi lesz belőle, hová fajul.