Nem tehetek róla, hogy nincs gyerekem (beszélgetés)

Nekem nem biztos, hogy lehet gyermekem. Ha a kezelések végén kimondja az orvos, hogy nem lehet, nem omlok össze, beletörődtem. Ha mégis lehet babám, akkor szülni fogok, és a családnak szentelem az életemet.

Megfigyeltem mennyire más az én életem, és a gyerekes kolléganőim élete. Én utazgatok, bulizok, barátnőzök, mindenféle tanfolyamokra járok, a lakást csinosítgatom, önkénteskedek, dolgozom... nekem ez kitölti a napjaimat, szeretem az életemet így.

Ők hazamennek, és első a gyerek. El sem tudnák máshogy képzelni az életüket, az anyaság egy hivatás.

Ők irigyelnek az utazásokért, a viszonylagos (többek között anyagi) szabadságomért. Én pedig könnyes szemekkel hallgatom a beszámolóikat a gyermekük első szavairól, az ovis sztorikat, az anyák napját, a jó és rossz jegyeket, az első szerelmeket..

Ha közölné az orvos, hogy lehet kisbabám, azonnal a családalapítás felé fordulna minden gondolatom. De ha soha nem lehet gyermekem, akkor választani fogok egy másik szakmát. Egy hivatást, ami egész embert kíván.

Így is-úgyis élhetek teljes életet.

Szerintem a mai világban nagyon sokan választják a gyerek nélküli életet, nem akarok megbántani senkit, akinek van, de gyerek nélkül is lehet teljes életet élni.

Akik elvesztették, azt nagyon sajnálom, az más téma, na azt nem kívánom senkinek.

Szia!

Nekünk volt gyermekünk, 2 éve vesztettük el, 34 éves korában.

Nagyon sajnálom azokat a fiatal szülőket, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy legyen gyermekük és sajnos nem jön össze számukra. Ebből következik, hogy elítélem viszont azokat, akik felelőtlenül szülnek csak azért, hogy "majd az állam eltartja". Ma amikor igen sok védekezési forma van meg tudnák a nem kívánatos terhességüket akadályozni.

Olyanokkal szeretnék beszélgetni akinek nincs gyermekük,vagy elvesztették.

Az élet lehet így is szép, hisz a párodban megtalálhatod a boldogságot.