Nem szeretem a férjemet, de nem akarok elválni (beszélgetés)
Szerinted fog erre bárki is írni bármit? Kétlem. Senki sem szereti kiteregetni a szennyesét, hogy aztán egy újságcikkben lássa viszont, amiből neki semmi haszna, te viszont szenzációt kerekítesz belőle.
Nem bántásképpen írom, de az ilyen úgynevezett "riportoknak" a legtöbb esetben semmi közük a valósághoz, kitalálmány, koholmány az összes...
Ha elszörnyedést akarsz kelteni, olvass bele ebbe a topikba és írj egy képzelt riportot összeollózva ezekből. Elképesztő, mennyire gyávák, megalkuvók és képmutatók a nők.
Tényleg ilyenek lennének? Ez megérne egy riportot.
igen sajnos ez a mai világ. Nem meg oldani a gondot hanem el dobni.
Csak hogy jobbat nem lehet kapni (vagyis ritkán nagyon ritkán)
Tév hit azt hinni, hogy a másik jóbb lesz nem nem lesz jobb, csak ideig óráig más lesz, aztán a valoság az az lesz a kemény. Rájönni, hogy még olyan sincsen mint amit el dobtak. De mindenkinek joga van élni ahogy szeretne vagy azt hiszi, hogy jó neki. Amig csak magának árt vele nincs is semmi baj. De mikor másnak is fájdalmat okoz ahozz nem nagyon van joga.
El olvastam az elejét is.
Nem szeretem a férjem????? Ha nem szereted akkor válj el!! Ne rontsad el az ő életét is.
Vagy válni nem akarsz??? Nem tudom mért nem?? De én azt hiszem ő meg adja neked azt a biztonságot (anyagit) talán amit nem szeretnél el dobni de ha lesz egy másik aki szintén ezt adja neked akkor rögtön ott hagyod.
De az is lehet, hogy már kopogtat az ajtodon a harmadik azért érzed, hogy nem is szereted a párod.
Mit jelent az, hogy kifullad egy kapcsolat?
Azt, hogy már semmi nem az igazi?
Már nem lobog a tűz?
Nincsenek beszélgetések, nincsenek közös programok, nincsenek közös célok?
Fizikailag nem kívánja már a másikat valaki?
Rosszul érzi magát a jelenlétében?
Hiányzik valami?
Meghatározható, hogy mi?
Csak a másikon múlik mindez?
És a legfontosabb!!!
Ígérte valaki neked azt, hogy mindig minden szép és jó lesz, csupa öröm, csupa jókedv, csupa boldogság? Semmi bánat, szenvedés, munka és erőfeszítés.
Ha igen, akkor menjél oda ahhoz az emberhez, aki ezt neked megígérte, és kérjed számon rajta az ígéretét!!!
De elárulhatok egyet én magam is. Pontosabban kettőt:
1.) Ha elhagyod a családod, akkor se leszel boldogabb.
2.) Ha jön (vagy már van is) valaki akivel - úgy gondolod - boldogabb lehetnél, azzal se lesz sétagalopp az életed.
Pont azt írja, hogy NEM AKARJA lecserélni !
Vagy nem?
Jobban tetszettél az elején, amikor még őszinte voltál.
Nem mondom, hogy most hazudsz, de megkaptad az "agymosást" a hozzászólóktól és finomítasz!:)
Azt, hogy én nem szeretnék egy szeretet nélküli kapcsolatban élni, erre a fórumcímre írtam:
"Nem szeretem a férjemet, de nem akarok elválni"
Ha valaki belebetegszik a boldogtalanságba valaki mellett, akkor kár erőltetni a dolgot...szerintem.
Minden egyéb csak rizsa!
És gondolod a következő örökké fog tartani?
Vagy akkor majd őt is lecseréled?
:DDDD
pont ezt akartam en is irni, de lattam, hogy mar megeloztel :)
A fórumindító azt nem írta le, hogy szerelemmel nem szereti a férjét, vagy egyáltalán nem szereti.
Nem mindegy!
Mindenki életében vannak hullámvölgyek, amikor boldogtalannak érezheti magát az ember. A fórumindító azt se felejtse el, hogy egy szerelem sem lángol a sírig, legfeljebb a be nem teljesült szerelem. Aki mindig lángoló szerelemre vágyik, az élete végéig keresgélni fogja, egyik kapcsolatból a másikba ugrik és húzza magával a gyermekét. Akkor mivel is árt jobban a gyereknek?
Miért kellene mindjárt elválni? Ha valami elromlik, meg kell próbálni megjavítani, nem azonnal lecserélni, azt rájönni, hogy az sem biztos, hogy különb, mint a régi!
Javaslom, írjon egy listát! Írja le két oszlopba, mi a jó és mi a rossz az életében, vesse össze, aztán mérlegeljen!
Én, hangsúlyozom, ÉN képtelen lennék szeretet nélkül élni egy kapcsolatban.
Amikor az ember megöregszik, az emlékeiből építkezik.
Mi marad olyannak, aki egy üres, - megkockáztatom, hogy érdek - kapcsolatra pazarolta az életét?
A hosszútávú következményekre céloztam, egy szeretet nélküli kapcsolat előbb-utóbb ebbe fordul át.
Elhiszem, hogy te megpróbálod a saját, ha jól értem hasonló alapokon működő kapcsolatodat úgy kezelni, hogy ne sérüljön senki, de ez hosszútávon elég necces.
A lángolás, és egy hosszú kapcsolatban lévő szerelem között óriási különbség van, de utóbbi csendesebb szerelemnek köze nincs ahhoz, amiről a topikindító írt.
Ő nem szereti és kész.
Egyébként a korábbi gondolattal egyetértek, miszerint lehet van még sansz arra, hogy mentse az ember a menthetőt.
Mert nem kell az első nehézségnél, hullámvölgynél felrúgni a közös életet. Azért.
Egyébként a szerelmed nem csak gyávaságból nem válik el. Valószínű, hogy van még köztük szeretet és kötelék. Persze kibacott mindenkivel, amikor beleugrott egy másik kapcsolatba is, mert ugye osztódni nem tud, és itt is kialakult egyfajta kötelék...
"nagyon jó hozzám. Szeret engem és a gyereket is. Én mégis boldogtalan vagyok mellette.
Nem akarom elhagyni, képtelen lennék elvenni tőle a gyerekét, de én úgy érzem belebetegszem a boldogtalanságba. Hogy lehet ezt kezelni? Van erre megoldás?"
Igen van. Rakj rendet magadban! Miért vagy boldogtalan mellette?
A férje elé állhat és közölheti vele őszintén:
- nem szerettelek, amikor hozzád mentem feleségül;
- ennek ellenére gyermeket szültem;
- és most boldogtalan vagyok;
Az más kérdés, hogy 7 éven át hogy tudott aludni a férje mellett???
- És mindezek ellenére a férj még szereti...
- Hazudni reggel és este 7 éven át???
A családot sajnálom.
Íme egy válasz, egy másik nézőpontból...
Neked is igazad van: a párod gyenge lépni, és mindketten boldogtalanok vagytok egymás nélkül. A fórumindítónak sincs könnyű dolga-de tán még menthető a dolog, ha mindketten egyformán akarják.
De jó, nekem is.:)
Remélem, sokaknak használ, ha megnézik.