Nem megy a tanulás (beszélgetés)
Ahogy korábban írtam nekünk a szövegértés a mumus, ami a figyelmével, illetve a rövidtávú memóriájával függ össze. Ez kihat minden tantárgyra. Az elmúlt pár évben sikerült némi javulást elérni, de az idő elteltével a követelmények is nőnek, amivel nem tudunk lépést tartani.
egy jó fél évvel ezelőtt kitalálta, hogy cukrász szeretne lenni, tényleg érdekli, folyton sütős videókat néz, és ha időnk engedi otthon is sütögetünk.
Most megpróbálom ebben támogatni.
Szia.
Nálunk a matematika a mumus. Naponta újra kezdjük szinte a 3+2-t, 4. osztályos. Elengedtem. Nem fogunk meghülyülni.
Rajzból, zenéből, olvasásból tehetséges. Rendkívül jó előadó. Ezeket erősítem, ezekhez pakolom oda az eszközöket, a lehetőségeket.
Tegnap jött haza, hogy 2-es lett a matek dolgozata. Fellélegeztem, szinte örömtáncot jártam. Nézett rám bután, hogy most anyaaaa, mi vaaaan. Kettes! Nem érted?
Deee, csodálatos! Matekból minden csodálatos, ami nem egyes. Az egyes csak azért nem OK, mert akkor meg kell küzdeni a kettesért. :)
Szerintem ne erőltesd a tanulást, ha ennyire nehezen boldogul. Ne bukjon meg ez a lényeg. Erősítsétek viszont azt, amiben jó. Fejlesszétek a kézügyességét és válasszatok neki olyan szakmát, ami érdekli, szereti és ügyes benne. Hidd el sokra viheti, ha megerősítést kap, hogy ezzel is sikeres lehet.
Egyik ismerősöm soha nem volt jó tanuló. Általánosban évet is ismételt.
Szakmát tanult, amiben meglepően sikeres lett, majd céget alapított. Felvett tanult szakembereket, akik szépen viszik a cég adminisztrációját, sőt cégekét, mert már többet is alapított.
Ismerősömnek még most is csak a 8 osztálya és szakmunkás bizonyítványa van, de kinevezte magát vezérigazgatónak.
Ennyit arról, ki lehet vezérigazgató, milyen tudással és háttérrel. A cége sikeres és ezt a kézügyességének és szorgalmának köszönheti.
Ezek után kit érdekel milyen tanuló volt az iskolában.
Én hagytam a fiamat játszani és pihenni.
Igyekeztem nem stresszelni a jegyekkel, azaz nem büntettem, stb. a kettesért sem és az egyesért sem.
Amiben jó volt azért sok dicséretet kapott, a gyengébb felhozatalt röviden átbeszéltük, de próbáltunk inkább a jóra fókuszálni.
Az általad leírtakkal teljesen egyetértek, és nagyon frusztrál az az érzés, hogy látom, hogy a tananyag estig sem abszolválható, de a gyereknek igenis igénye lenne a kikapcsolódásra, kimozdulásra, mozgásra.
Ez a nem tudom melyik ujjamat harapjam meg érzés.
Ja, nem az volt a célom!
Csak sokszor tapasztalom, hogy bezzeg a Csabi ezt is tudja...De ez nagyon rosszul esik Pistinek.
Vannak dolgok, amiket nem mondunk a gyereknek soha.
Köztük azt sem, hogy a tesót vagy a szomszéd kis srácot jobbnak tartjuk...
vagy
Pl. ne gyerek haza, ha egyest kapsz. Mert mi van, ha ezért nem megy haza?
Szerintem a mai gyerekek túl vannak terhelve (szülők által), és nem mellesleg sok olyan dolgot kell tanulniuk, amit már elképzelni sem tudnak a mai világban.
Kincskereső kis ködmön, tüskevár, stb.
Már mi is halálra untuk ezeket 45 évvel ezelőtt...
Szerintem egy gyereknek az a legjobb, ha délelőtt ott van a suliba, ahogy kell, majd némi pihi után leckeírás, utána sport és játék, hogy fel is tudjon töltődni és ki tudjon kapcsolni.
Soha nem szerettem a külön tanáros hercehurcát. Mindig azt mondtam, hogy az sokat nem lendít a gyerek tudásán.
Sok-sok türelem kell a szülő részéről. Sose felejtsük el, hogy mi sem voltunk eminensek, azaz ne várjunk olyat a gyerektől, amire mi sem voltunk képesek...
De ugye nem hallja, amikor ilyet kijelentesz?
Egy gyereknek nagyon rosszul esik, ha a tudomására jut, hogy a testvérét "jobbnak" tartják....
Igen, a Youtube, videótanár szerintem is jó, én is tanultam így. Vannak fent videó formájában tananyagok.
Emellett C vitamin és multivitamin kombináltan szedve, az is jótékonyan hathat. Mondanám, hogy reggel egy csésze kávé jótékonyan hathat a gondolkodásra és energikusabb lesz tőle, de ilyen fiatalon nem tudom jó-e az.
Az enyém esküszöm nektek éjjel újra bootol...
Végre nagynehezen megtanulunk valamit. Felmondja még félálomban is.
Másnap a felét sem tudja.
Ez van a szorzótáblával is.
Ezer féleképp tanultuk. Itthon, suliban, fejlesztő és másnap a felét sem tudja.
Természetismeret annyiból könnyebb neki, hogy családi házban élünk, sokmindent tapasztal/t belőle.
Mi jártunk egy kedves, nyugdíjas tanító nénihez, aki segített átismételni a tananyagot. Tény, hogy szívesebben tanult vele a kisfiam, mint velünk. Valahol olvastam, hogy a gyermek a szüleivel nem tanulni szeretne, hanem játszani, családi életet élni, tehát nem azt a mintát várja, amit a suliban kap. Mi sem szeretnénk, ha a munka után hazaérve otthon várna még egy adag. Szóval ebben a tekintetben jó segítség lehet akár egy magántanár is, de a Hoxa által leírt ötletek sokkal hasznosabbak.
Én pl. felfedeztem a kisfiamnál, hogy vizuális és elég muzikális típus (ebben rám hasonlít), és képekkel, vagy dalokon keresztül könnyen tanul. A Youtube-on valóban vannak hasznos videók, pl. a szorzótábla is megzenésítve. :-)
Csatlakozom 9-eshez. Ma már Youtube videók formájában is vannak fenn tananyagok, így könnyebben berögzülnek az ismeretek, gördülékenyebb a tanulás. Jobban megmarad, mintha egy szöveget olvasna el, majd azt bemagolná.
Egyen sok vitamint, pihenje mindig ki magát, akkor jobban fog tudni fejben koncentrálni, gondolkodni.
Hogyne!
Van 7 órája.
Hazajön, eszik.
Nekiáll tanulni másnapra majd jön egy tanár nyüstölni.
Mikor kapcsol ki?
Mikor játszik?
Így is nagyon fáradtak!
Attól is függ milyen kedve van. Van, hogy leül és tanul. Van, hogy ott kell ülnöm felette.
Szorzó tábla cseppet sem megy, de használhatja a BTM miatt.
Verset le kell "fordítanom" mai nyelvre, hogy megértse miről is szól, utána már meg tudja tanulni.
Én sem voltam általánosban jó tanuló, sőt!!
De szakközépben kíváló voltam.
Mert az érdekelt.
Szerintem ez is sokat számít!
Szia!
Örülök, hogy elindítottad ezt a fórumot, remélem tudunk majd hasznos infókat, tanácsokat megosztani egymással.
Hasonló korú kisfiam van, értelmes kis srác, kiváló kommunikációs és kapcsolatteremtő készséggel, és magas szintű érzelmi intelligenciával. Legalábbis a korosztályához képest látom ezeket a különbségeket, és nem csak az elfogultság beszél belőlem. Én mindezért nagyon büszke vagyok rá. Viszont: mi is küzdünk a suliban. Még mindig nehezen olvas és ezáltal minden tantárgyból gyengébb a produktum. Mi is jártunk már mindenfelé, tele vagyunk itthon fejlesztő játékokkal , munkafüzetekkel, folyamatosan gyakorlunk, mégis nehezen jönnek az eredmények, pedig a tanító nénik nagyon türelmesek, segítőkészek. (Szerintem magas az elvárás is, magasak a pontszámok, de ezt csak zárójelesen jegyzem meg, mert hiszen a többi gyerek /kb. 90%/ jól veszi az akadályt, tehát akkor mégiscsak jól lehet beállítva az értékelési rendszer.)
Én már csak annyit kérek a gyermekemtől, hogy a közepest igyekezzen elérni. Ha nem sikerül, akkor fogom azt mondani: "csak görbüljön". :-D
Anyukám is mondta sokszor nekem, ami azt jelenti, hogy lány létemre én sem voltam top tanuló, mégis vittem valamire, középszintű vezető vagyok, rendezett életet élünk. Szerintem a lényeg, hogy otthon szeretettel várják haza a gyermeket, a többit majd felépíti magától, ha megérett rá.
Persze, ha valami bibi (pl. diszlexia , diszkalkulia) van, annak érdemes utána járni, de abba sem kell a végletekig belehajtani a gyereket csak azért, hogy ne 3-as, hanem 4-es legyen.
Nekem ez a véleményem, mi így éljük túl a sulit. :-)
És tud önállóan tanulni? Úgy értem, hogy töri, természetismeret megtanulása önállóan megy, mert nálunk sokszor nem érti, ezért el kell neki magyarázni.
Azt hiszem a te hozzáállásodat kellene nekem is magamévá tenni, de már egyre közelebb állok hozzá...
Szia!
Szintén zenész...
10 éves 5.-es BTM - és lányom van.
Én már nem stresszelem a tanulással.
Meg csináljuk a házit, megtanul és hagyom.
Nem lesz kitűnő soha, ha bele gebed sem. Annyit kértem, hogy egyes ne legyen. Annyit mindig kaparjon össze, hogy görbüljön.
Elmagyaráztam, hogy azok számomra csak számok. Amik nem mutatják, hogy ki is ő valójában.
Sziasztok, én egy olyan fórumot szeretnék indítani, melyben megosztjuk egymással, hogy ki hogyan éli meg, hogy a gyermeke iskolai teljesítménye átlag alatti, gyenge minden erőfeszítés ellenére.
11 éves 5-es kislány édesanyjaként engem rendkívüli módon frusztrál, hogy hiába töltök a kislányommal rengeteg időt (érzésem szerint nem is hiába) tanulással, az iskolai eredményein ez nem látszik.
Ovis kora óta mi is megjártuk a nevelési tanácsadót, btm státuszt, óvodai fejlesztést ilyen-olyan módszereket, amik egy vidéki kisvárosban elérhetők, de minden hiába.
Elsősorban nem fejlesztő módszerekről, inkább tapasztalatokról és a helyzet megéléséről szeretnék beszélgetni, mivel ilyen jellegű fórumot nem találtam igazán. Talán más is szívesen megosztaná gondolatait, érzéseit erről a témáról.