Nem lehet gyerekem... (beszélgetés)

az orokbefogadott gyermek is igazi, nem attol lesz valaki jo szulo, hogy kihordja es megszuli.

en biztos nem gondoltam ilyesmire, amikor hozzaszoltam.

Rendben! Én nem fogok győzködni senkit. Sem arról,ami történt,sem arról,ami van.

Nekem édes mindegy,mit gondolsz...

Értem, köszi.:)

Egyébként mit dolgozol? Mert "kipróbálhatnád magad" óvodában, vagy bölcsődében.

Még az is lehet, hogy előnyt jelent.

Az örökbefogadás után a gyerek a vér szerinti gyereknek megfelelő jogi státuszba kerül, attól fogva semmi különbség a vér szerintihez képest.

A nevelőszülő átmenetileg (persze akár évekig is) nevel egy vagy több gyereket és jogilag nem válik a gyerek szülőjévé, tehát pl. a gyerek nem viseli a nevét.

Ezt olyan jó olvasni.

Bízom benne nekem is sikerül :)

:)

Minden rendben lesz!!! Én 31 voltam amikor a férjemmel találkoztam, 32 amikor összeházasodtunk és 33 amikor a kislányunkat örökbefogadtuk 5 hetes korában.

De a nevelőszülő és az örökbefogadó szülő kettő.

Ahogy leírtad.

Ja......de én most nem vagyok tisztában valamivel.

Aki örökbe fogad, nevére veszi,stb, az nevelőszülő?

Nem az a nevelőszülő, aki olyan családi otthonban nevel 3-4 gyereket?

"A méhem fejletlen csak egy méh kezdemény, amiben nem tudom kihordani a babát."

A nénikém is ezt mondták, és az orvost egy kicsit sem érdekelte, hogy ekkor már 2 gyereke volt a nénikémnek.....

Igaz 10 év múlva sem késő. :)

Persze az elején tisztáznám nem lehet gyerekem..

Hisz ahogy írtad nem mindenki fogadja ezt el.

Saját házban élek a nővéremmel és dolgozom is.

Ha egyedül maradnék is talán vállalhatnék gyereket de ez, még a jövő kérdése.

Ha meg tudod teremteni a feltételeket akkor később szerintem nyugodtan vállalhatsz egyedül is gyereket, de a pártalálást ne add fel :) 20 évesen még nagyon az elején vagy, még 10 év múlva sem késő megtalálni az igazit!

Saját tapasztalatom alapján fontos hogy ha olyannal találkozol aki szóba jöhet mint hosszú távú társ és apa, akkor vele minél hamarabb tisztázd, hogy közös gyereketek örökbefogadás útján lehet csak. Vannak olyanok akik ezt nem tudják elfogadni, nem érdemes több évet eltölteni olyan mellett aki csak a vér szerinti gyereket tudja elfogadni. Én két komolynak látszó kapcsolatból léptem ki anno emiatt (mert ugyan bízhattam volna a csodában, ráadásul az én alapbetegségemmel nem is volt 100% hogy nem szülhetek, mégsem akartam senkit hitegetni, ők pedig elutasították az örökbefogadást). A férjemmel ezt nagyon hamar tisztáztuk és mint kiderült sikerült egy olyan embert találnom aki már a találkozásunk előtt is sokat gondolkozott az örökbefogadáson :)

Nem mondom, hogy mindenképp szeretnék egyedül gyereket, hisz még jöhet valaki az életembe.

De mivel, most egyedül vagyok így egyedülállóként gondolkozom.

Persze bízom benne, hogy én is találok valakit aki elfogad úgy ahogy vagyok.

Én mindenképp szeretnék örökbefogadni esetleg nevelőszülő lenni bár a kettő távol áll egymástól.

Párral vagy anélkül anya szeretnék lenni...

nem ismerek senkit, akinek azt mondták volna az orvosok, h nem lehet gyereke és mégis lett volna.

- ismerek olyat, aki 20 évig próbálkozott mindenféle kezelésekkel és nem lett gyereke. örökbefogadni nem akartak, ketten élnek a férjével, nagyon szeretik egymást.

- ismerek olyat, aki örökbefogadott és szépen felnevelte a gyermeket, de sajátja ezután se lehetett.

- ismerek olyat, akinek megmondták az orvosok, h minél hamarabb vállaljon gyereket, ha szülni akar. 25 éves kora körül szült kettőt.

Tipikus reakció. Valamiért ezt váltja ki az emberekből ha valaki nem tud szülni, és/vagy valamilyen alternatív megoldáson gondolkozik.

Felteszem amiatt, mert pl. az örökbefogadott gyereket nem tartják "igazinak" és ilyen módon akarnak vígasztalni. Ugyanakkor ez szerintem sokat árt, mert mindig van valaki akinek az ismerősének a szomszédasszonyának a lánya végül mégiscsak terhes lett, de közben az évek elmennek és már minden másra is késő.

Nyilván nem 20 évesen kell örökbefogadni, de azzal nagyon egyetértek ha valaki már ilyen fiatalon reálisan gondolkozik. Ő valószínűleg nem fog 45 évesen azon siránkozni, hogy akart volna gyereket, de már mindenről lecsúszott...

Szerintem nagyon helyes hogy a fórumindító lány ennyire két lábbal áll a földön, a saját élete lesz könnyebb ha nem hamis ábrándokat kerget.

nem értem, a topikindító leírja, h nem lehet gyereke, miért áltatjátok itt sokan? mert van 1-2 véletlen eset, amikor tévedtek az orvosok?

Moyra, szerintem nagyon fiatal vagy, keress magadnak párt, aki elfogad így, hogy nem lehet saját gyereked. aztán meglátjátok. vannak, akik gyerek nélkül is boldogok, vannak, akik örökbefogadnak, vagy olyanok, akik a párjuk előző kapcsolatából született gyerekét nevelik sajátjuként.

8 hónapig nem ömölhet a vér egyfolytában... Az elhalás pedig nyilvánvalóan nem igaz.

Nincs az a nőgyógyász aki leír egy 12 évesről meffőséget, úgyhogy ne haragudj, elég túlzónak tűnik amiket írsz. 14 éves korban kizárt hogy ilyen műtétet tervezzen bárki, a vérzési problémák megoldására ezer más mód van, ilyen műtétet nem végeznek gyerekeken, de még szülőképes korú, vagy gyerkmektelen nőkön is csak a végső esetben. Amiket írsz az erős túlzás, kizárt hogy igaz legyen.

Nem,valóban nem a teherbeesés miatt vizsgáltak 12 évesen,hanem azért,mert 8 hónapig ömlött belőlem a vér egyfolytában.

Mivel korán érő típus voltam,már menstruáltam,de azért ez soknak tűnt.

A petefészkeimen annyi ciszta volt,hogy nem látszott a felszínük,a méhem pedig fejlődött egy darabig,de aztán úgy döntött,megáll. Azt,hogy nem lehet gyerekem,nem csak kimondták,de többen le is írták. Viszont,mivel berendeztem a későbbi életemet szuperül gyerek nélkülire,nem is jártam orvoshoz,miután elállították a vérzésem. Ja,igen,ki is akartak pakolni később,úgy 14 éves koromban,de azt nem hagytam.

És nem haragszom,hogy szerinted butaság,mert pont nem érdekel mások véleménye,csak leírtam a tapasztalatom.