Nem jó a képlet (beszélgetés)

Nem igazán értem, hogy miért vagy dühös a testvéredre. A szüleid és az ő dolga a felújítás, ha a szüleid nem dühösek miatta, neked ugyan mi közöd hozzá?

Még az is lehet, hogy igazán nagyon szívesen segítenek a testvérednek.

A többihez nem tudok hozzászólni, csak annyit, hogy légy magadhoz teljesen őszinte. Valami oka biztosan volt, ha így szűnt meg a munkád, ha telefonon közölték.

Közvetlen ember vagyok túlságosan is és soha nem ment , hogy kollégákat pusztán kollégaként kezeljek. Emberként barátként kezeltem Őket mindig vagy egy úgynevezett partnerként akivel egy adott feladatot meg kell oldani. Ez egy elég kis családias hely volt és Én úgyis kezeltem. Szerintem túlságosan is . Volt ott viszont telepvezető ...szembe szomszédban autószerelő...velük is jóban voltam felszínesen..de túl jóban ...és erre mindig ráfaragok ...valahogy itt azt éreztem vagyis ez az egyetlen dolog amire gondolni tudok, hogy végül valakinek baromira csíphettem a szemét . De e terén nem tudok más ember lenni , Én ilyen vagyok . Vagy másnak kellene ? úgy érezném , hogy rossz ember vagyok. Felvettek mellém egy fiatal kolléganőt vele szinte bnői viszonyt alakítottam ki ...nem tudtam sosem főnökösködni. Csináltuk a dolgunkat nem alakítottam ki egy olyan légtért amibe Ő miattam utált volna bejárni . Kicsit fekete fehér vagyok, vagy jóban vagyok valakivel vagy nem . Pedig a közép aranyút néha jó.Lehet ezen is dolgoznom kellene.

Volt régen egy hobbim . Aztán mentem azután fejetlenül úgy éreztem ebből a hobbiból kell hivatást is kreállnom elkezdtem azzal kapcsolatosan egy sulit...és elkezdtem azt érezni, hogy ilyen szinten nekem ez már nem is tetszik ...aztán azaz egész hobbi úgy ahogy van szinte el is illant az életemből....változunk és talán emiatt nem hibáztatom magam . A testvéremmel annyi meg annyi harcot vívtam már és mindig én voltam az aki a szaralak maradt ...tehettem bármit próbálhattam bárhogy a végeredmény az lett . hogy miattam nem működik az egész. Nem szeretem a jellemét és lehet gáz ilyet mondani de ha nem a vér talán soha nem is állok vele szóba.

Kint él külföldön két lakása van az egyik albérletbe kiadva a másikat azért vette , hogy oda költöznek ..egy teljesen lepusztult lakásról beszélgetünk. Van egy áldott jó édesapám és édesanyám és ezt a lakást Ők teszik rendbe . Normális ? Apa 61 évesen vakol csiszol fest ...dolgoknak jár utána , intézi a festőt a vizest mindent ...mi meló van egy ház után ? rengeteg ...közbe jön millió meg egy dolog ...papírokat intézni...sorolhatnám...és Ő kint ül a kedves feleségével aki néha betelefonál hogy Ő ezt meg azt a színt választotta ki ...mennyék vegyék meg... és ne legyek mérges dühös ? mégis hogy gondolják? én nagyon nem így csinálnám...de ez talán egy mellékszál..

Tudom, sovány vigasz, de ezzel nem vagy egyedül. Pl. magamat úgy látom, hogy ami másoknak elsőre sikerül, annak én kétszer, vagy háromszor futok neki. De soha nem csüggedek, mert a kudarc rettentően bosszant, muszáj legyőznöm. Neked is sikerülne, ha nem azt mantráznád, hogy te milyen szerencsétlen vagy. Ha nem bízol magadban, azzal megágyazol az újabb sikertelenségeknek. El se tudom képzelni, hogy valamihez úgy fogják hozzá, hogy úgyse sikerül. És még így támadnak akadályok, ahogy az elején írtam.

A munkahelyhez nem nagyon tudok hozzászólni. Csak egyszer mondtam fel szakmai előmenetel és több fizetés, jobb munkakörülmény reményében. Nem jött be minden elképzelésem, de jó pofát vágtam hozzá, mert egyedül voltam családfenntartó, tudtam, hogy nem ugrálhatok. Miért küldtek el, ha nem a helyedre vettek fel valakit?

Ha van elképzelésed, vágj bele! Azzal nem leszel előrébb, ha félelemből halogatsz. Mi történhet? Ha nem sikerül elsőre, majd sikerül másodszorra, csak bízz magadban! Lehet, hogy csupán az a bajod, hogy kishitű vagy magaddal szemben. Ezzel se vagy egyedül. Egy példa: Pesten elég nehéz parkolni, s adott esetben kihívás számomra két kocsi közé, a járdával párhuzamosan beállni. Mit teszek? A célomtól jó messzire megállok, ahol tudok, utána meg bosszankodok, hogy ha közelebb megyek, esetleg a célon túl, sokkal jobban jártam volna. Ez pitiség, de jó példa a kishitűségre.

Mégiscsak a családtagok azok, akikhez a legközelebb kellene állnunk, ezért próbálj meg nyitni a testvéredék felé!

Sajnos sok-sok fiatal megtapasztalja ezt amit írsz, azaz azt, hogy nem hívják be állásinterjúkra sem, vagy felveszik, majd elküldik x időn belül (jellemzően próbaidőn belül), minden indok nélkül úgy, hogy addig azt érezte, hogy megy a meló, jóban van a kollégákkal, stb.

Az okát nem tudom, hogy mi, egyébként a 45 feletti nőkkel ugyan ez a helyzet.

Nem tudom mit csinál egy műszaki irodavezető, de ha ez tetszett, akkor esetleg ilyen vonalon kellene keresned egy újabb állást, mert azt ugye kell keresni, azt nem teheted meg, hogy magadba zuhanva azon tipródsz, hogy miért vagy ilyen szerencsétlen, mit rontottál el, mit kellett volna máshogy csinálnod, mert valószínű, hogy nem ezek voltak az okok.

Tehát, rázd meg magad és cselekedj!

Bármilyen állás mellett lehet tanulni, így keress valamit ami érdekel és pénzt keresel vele, és abban képezd magad, bár sokszor azt veszem észre, hogy a papír mit sem számít, a tapasztalat épp úgy semmit, inkább az a fontos, hogy akkor ott az interjún valakinek nagyon szimpatikus legyél, ráadásul egy olyan embernek, aki dönthet is arról, hogy kit vesz fel.

Sok sikert! Tudom, hogy nem tudtam segíteni:(

Ja, azt tudd, hogy mindig van valahogy, mert olyan nincs, hogy sehogy nincs;)

Sziasztok !

Valahol megragadtam...valahol vmit elrontottam az életemben

és most újra meg újra meg újra ugyanazok a dolgok ismétlődnek meg velem...csak annyi változik , hogy másak a szereplők de mindig ugyanazt a szituációt dobja elém az élet és én nem tudom megoldani...mindig elbukok. Kínoz a gyomorideg kínoz a depresszió mert nem haladok előre egy helyben toporgok és nem jövök rá min kéne változtatni.

31 éves vagyok és még mindig fogalmam nincs mit kezdjek munka terén az életemmel, mindenhonnan vagy elküldenek vagy én jövök el mert nem tetszik. Volt most egy munkám szerettem imádtam...és hosszú évek után úgy éreztem meg találtam a helyem ...műszaki vonalon voltam..irodai asszisztens..igazából irodai vezető inkább ..mindent egyedül csináltam és jó voltam benne pörögtem ezerrel...aztán egy év után egyik délután jött egy telefon , hogy másnap már nem kell bemennem dolgozni...és véletlenül se higgyem azt , hogy az új hölgy akit felvettek az én helyemre vették fel...padlón voltam vagyok...kihúzták a talajt a lábam alól...mintha nem tudtam volna többet lélegezni...nem értettem ...kaptam egy fullos ajánlólevelet ...amivel semmit nem tudok kezdeni igazából . és megint itt vagyok , hogy nincs munkám tanulnék is még vmit ..belevágnék dolgokba amiket régóta szeretnék...de félek bármibe is belekezdeni mert már hagytam cserben Önmagamat is ...és ez innentől még bonyolultabb ha már saját magamba nem tudok bízni...persze a párom pont most ment ki külföldre dolgozni, hogy igazán egyedül érezhessem magam...vele e mellett nagyon nehéz dolgokat megbeszélni.Nyilván azzal is tisztában vagyok , hogy itt nem Ő a megoldás...mert valami magammal nincs rendben és ha azt nem tudom helyre tenni , addig nem is fog menni , hogy jól alakuljanak a dolgok. a testvérem a feleségével és a pici gyermekkel most költözik haza akikkel nem vagyok jóban .... a szüleimmel bandázok , hogy ne érezzem magam annyira piszokul egyedül és ha kívülről nézem az életem úgy gáz az egész ahogy van.Én csak arra lennék kíváncsi voltatok e már úgy , hogy nem találtátok a kiutat ? hogy mindig ugyanolyan helyzetbe sodort az élet? hogy lehet ezt megoldani? tudom nincs rá egy fix módszer , nyilván nincs ....de ha egy más perspektívából szemlélném, lehet meglátnám azt ami az orrom előtt van..

lehet kicsit kusza amiket írtam..de remélem nagyjából érthető.

köszi nektek