Nem akarok második gyereket (beszélgetés)
Milyen szemfüles vagy. :)
Sajnos mindig van lejjebb.
Látom amikor már nem vagy elég bunkó a nicknevedhez, csinálsz egy újat.
Van még lejjebb?
Én lelketlen vagyok. Lesz*** ha félremegy, nem érdekel a zasszony lelke, de aki nem ember a gyerekével, az nem marad a környezetemben.
"Nem szeretem a gyerekeket." De az utcán egy idegennél is én vagyok a feltőtt, és nekem legyen eszem. Egy családban? Na, ha szarozni kellene a világot, én ezért tenném. Mert nem tisztelik a gyerekeket.
Nem olvastam vegig az egesz forumot de eleg gaz hogy igy gondolja a ferjed. Ha nincs masoduk akkor meg azt az egyet is elhagyja? Es ne aggodj...a gyereket nalad helyezik el...o meg a magas fizuja miatt fizetheti a gyerektartast.
En megmondanam neki a helyedben hogy ha emiatt el akarna valni akkor a legjobb dontes. Nem erdemli meg azt az egy hercegnit sem az ilyen.
Felnottkent mit mond nei? Anyad nem szult tesot ezert teged is elhagytalak? Szanalmas. Ne engedd magad zsarolni. Es azert mert turelmetlen vagy attol meg nem vagy szar anya. Az vesse rad az elso kovet aki nem volt meg soha turelmetlen a sajatjaval.
Saccolok de kb nulla lesz a sor.
Abban egyetértek, hogy ha valakik igazán szeretik egymást, túl lehet azon lépni, hogy ki hány gyereket akart.
De ha más sem jó egy házasságban, plusz valamelyikük még ezenkívül (mâssal) szeretne gyerekeket, akkor az az 1 gyerek, akinek az anyjától/apjától elvált, nem fogja elhanyagolva érezni magát, sem egy kis szarnak, ha eleget van vele ezután is. Magyarán ha nem követik a régimódi, kétheti láthatást, hanem megosztják, hogy vegyesen legyen mindkettőnél.
Aki meg bele is megy, hogy csak kéthetente lássa a gyerekét,na az olyan szülő is, magáért beszél a dolog.
A napi ordítozás kérdését letudtam azzal, hogyha rossz a házasság maga... Persze, annak úgy nincs értelme.
A csalásról, hűségről nekem elég egyedi a véleményem. Én nem feltétlen tartom rossznak a hűtleneket.
Pl. nekem van parkolón olyan szeretőm, aki azért került velem ilyen közeli viszonyba, mert minden összecsapott mindenhol felette, és összetört amikor épp én is. Az előző ..nem tudom... fél évben(?) meg kétszer megittunk egy kávét, és pont az előző héten kirúgtunk a hámból, fél órát beszéltünk a kantinban egy szendvics felett, amíg 4-szer hívták a melóból. Az élete: meló-család-meló-család-meló-család-és a suli-suli lenne, ahol elcsúszott, mert nem volt ideje tanulni. Nyugodtan jöhetne hozzám, hogy 5 perc alatt "partont ürítsen", de már ahhoz sincs kedve. Több mit az említett fél év amióta így vagyunk, és ez sokkal mélyebb csalás. Nekem mondja el, amit otthon már "nem mer" vagy nem akar. Nálam felszabadult, bármit mondhat, én meg kutyapicsázósan kommentálom vagy viccet csinálok belőle. Mivel nő vagyok, volt és lesz is szexális kapcsolatunk, ez megcsalás. ...vagy nem?
Szerintem még jól is csinálja. Egyszer (remélhetőleg a legjobbat) vége lesz ennek a rémálomnak. A feleségével lesz, és a gyerekeivel, mert értük bármin átmegy. Én meg megtalálom életem újabb szerelmét, aztán irány a naplemente!
Napi ordítozásról írtam, nekem ez elég problémásnak tűnik...
De hogy módosítsunk a történeten: van akinek a baráti együttélés sem elég egy házasságban. Elítéled, ha azt mondja valamelyik fél, hogy szerető párkapcsolatban élne tovább, minthogy ezután csalja a párját? Vagy inkább csalja titokban, nem tudja nem fáj alapon?
Szerelmet, anyát váltani lehet, de gyereket nem. Gyakorlatilag igen, de érzelmileg nem. Egy hörcsög iránt több felelősség szorult belém. A volt férjem évek elteltével a macskák költéségnek részét állja kötelezettség nélkül, és néha úgy jön el, hogy nekem kicsit bántón nem is beszélünk, de kisállatozik.
... mi meg egy gyerekről beszélünk.
Normál érzésű embernek megszakad a szíve már egy kisállatnál. Csiki, ha mindegy lenne, hogy veled én minden jósággal és fájdalommal, (én nem lenne problémás az ex), te lazán lemondanál a napi együttélésről?
Ha nincs valami szélsőséges probléma, te tudsz többet adni annál a gyereke=id)nek annál, minthogy vele/velük vagy?
Én attól lettem az, aki vagyok, amit délután, este velem voltak. Lehet jó kényszermegoldásokat mondani, de ha elhagytak volna, mert én "csak egy gyerek" lettem volna, biztos nem úgy gondolnám, hogy szükség esetén a szarból is kimosnám minden nap a szüleim. Hanem mondjuk azt, hogy vakarjon a retekből a sok újabb, és jobb gyereked, te meg elmehetsz a 'csába.
Pedig a gyerek nem tehet arrol, hogy a vilagra hoztak.
Eppen nemregiben hallottam, amint a szulo azt vagta a (6 eves) gyereke fejehez, hogy azert dolgozom ilyen sokat, hogy neked mindent megadjak.... kozben nem ad neki semmi fontosat (se lakasa, se otthona, de meg csak sajat fekhelye sincs a szerencsetlennek). O csak okozat az anyja felelotlensegenek.
Az, hogy valaki nem él együtt a gyerekei anyjával, még nem jelenti azt feltétlenül, hogy elhagyja a gyerekeket. Lent írtunk két működő példát is erre.
Szerintem a válás még mindig jobb megoldás, mint két ordítozó boldogtalan emberrel összezárva éljenek a gyerekek.
És a fórumindítónak nincs joga, ahhoz amit ő akar?
Ez egy felelős, felnőtt döntésnek tűnik. Mellesleg, már meghozta a szerintem legjobb döntést: megpróbálják rendbehozni a házasságukat, aztán döntenek az újabb gyerekről, ha még aktuális lesz.
Rengeteg olyan nő szaladgál a világban, akik nem szerettek volna gyereket, de nyomásra szültek egyet-kettőt-hármat, de továbbra sincsenek meggyőződve, hogy jól tették, a gyerekeknek is jobb lett volna, ha meg se születnek. Megannyi sérült gyerek van, aki arról panaszkodik, hogy az anyjától mást se hallott, csak "feláldoztam miattad az életem", "lemondtam erről-arról miattad".
Arra a kérdésre nem válaszoltál, hogy képes lennél-e (részben) elhagyni a meglévő, élő, teljes embernek cseperedő gyereked, csak mert "nincs belőle több darab". Ha rossz a házasság, és menthetetlen, jobb lépni, gyerek ide vagy oda; egyik jobbra, másik balra. De ettől vonatkoztassunk el!
Nekem nem fér a fejembe, vagy inkább az értékrendembe, hogyha van egy gyerek, akinek "mindent meg tud adni" a szülő, azt hogy lehet fiktív gyerekekért elhagyni. Ha pocsék a házasság, akkor azért is lépnek túl, mert az a gyereknek sem jó. Nagyon bántó már az is, ha egy gyerek abban nő fel, hogy nem vagy ennyire meg annyira jó, de ha azért otthagyják (és mellékesen az anyát is), mert darabszámra nem voltál elég... Ezt nevén nevezhetetlen.
Ettől lép életbe a "minek kellett neked (annyi) gyerek", de se visszacsinálni, se kikapcsolni nem lehet.
Vagy egy régi barátom, aki elvált a kaka házasság miatt. Mielőtt megismerte volna az új feleségét, ő nagyon szeretett volna új családot is. Imádta a kisbabás résztől az egészet. Elváltan is gyereket hurcolt, vigyázott, tudatosan épített mindent anyagilag is, hogyha betoppan valaki, akkor mielőbb lehessen még gyereke. Új feleség lett, a babát még orvosi rásegítéssel is próbálták, aztán nem lett. Idejük, ideje még lenne, de esze ágában sincs kirakni élete új házastársát (pedig biztos lenne "helyettes"), mert értékeli, szereti a gyerekeit, és a házasságot sem blindből csinálta. Ha nem sikerült volna egyenesbe jönni akár anyagilag, akár kapcsolat terén, neki sem állt volna új gyereknek, mert az első, hogy felelős vagy a meglévőért.
Őt példának azért írtam le, mert sok mindent tudok róla, és mint egy visszaigazolás, tényleg van, lehet ezt épeszűén is.
Ill. vele is 100 % egyetértünk a gyerekvállalásban. Ha akarom, az legyen 1000 %. Ha megvan 10 000 % az övé, onnantól nincs darab. Legfeljebb szorozzuk a százalékokat :D
Én nulla gyerekkel, te meg nem vagy a munka hőse, tul.képp mindketten befoghatnánk, de ez csak egy gondolatmenet egy nyílt fórumon.
4 gyerekkel nyilván nem habba-babban töltötted az időd, de (most személyeskedni fogok: az én szüleim is felneveltek 4 gyereket, és előtte/alatta tanultak (csak az ő érdemük, én nem lettem ilyen "okos"). Végigdolgozták az életüket gyerek mellett (gyes so-so-"lógás", mellette esetleg néha privát meló). Ők erkölcsi alapon nem vetettek el gyereket sem, amiben egyetértettek. Mindegyik gyerekcentrikus. De elképzelni sem tudnám, hogy bármelyik otthagyta volna a másikat, mert nincs gyereke.
Nagy a szórás a családban. Van a kihalt ág, meg van, aki ránéz a másik nem fogkeféjére, és terhes lesz. Azok a nagynénik, -bácsik ugyanúgy a család részét alkották, akik gyerek nélkül voltak. Valaki gyerek nélkül volt meg jól, valaki szerette, ha nála vagyunk.
Mindennek summája: TE (értsd: kiről szó van) döntsd el a tévedést belekalkulálva, mit bírsz el!
Én,mint ősanya,valóban csak a rózsaszín habos-babos oldalt látom.És mivel imádom a gyerekeket,nyilván ha a párom szeretne,akkor szülök.Eleve nem mennék olyan pasihoz,akiről felmerülhet,hogy ilyen fontos kérdésben nem értünk egyet. Sajnálom,én a gyerek nevelésben soha nem láttam gondot.Illetve olyan gondot nem,amit nem lehet megoldani.A topic indító azt írja,nincs türelme.Ezzel nem mondtam,hogy nem szereti!!!
De ha egy gyerekhez nincs türelme,akkor mit kezdene egy másikkal? Nem szül.Oké.
De mi van a másik féllel?? Neki nincs joga ahhoz,amit ő akar?
Erre mondtam,hogy ha bónusz még a házasság sem a legjobb,akkor mit kell ezen görcsölni? A topic indító jól jár,nem kell szülnie,a férjének pedig esélyt ad arra,,hogy legyen még gyereke...
Megígérted... Ilyennel érvelni, gondolom ő is több dolgot megígért már, amit nem tartott be. Viszont egy gyerek nagyobb felelősség stb.
Nem erőltetheti rád az akaratát, partnerek vagytok, beszéljétek meg. :)
Ha pedig erőltetni, te is tudod mi a teendő..
Szerintem egy ilyen megállapodás komoly dolog, és ha megváltoznak a körülmények, mindkét félnek közösen kell eldöntenie, mi legyen. Meg kell beszélniük, őszintén. És ha mindketten arra figyelnek, hogy a másiknak mi legyen jó, akkor biztosan meg tudnak egyezni. Ha nem, akkor tényleg baj van. A házasságban az a lényeg, hogy a másikra figyeljek, hogy neki mi a jó, és ő meg azzal foglalkozik, nekem mi az. Ez egészen más, szeretetteli "versengés", mintha mindketten a saját elképzelésükért küzdenek. Amit persze azért el kell mondani, mert a másik nem gondolatolvasó.
Szóval ha a feleség elmondja, hogy nézd, én komolyan gondoltam, de olyan rossz élmény volt a szülés, félek tőle, félek még egyszer átélni, félek, hogy bajom esik... Azt a férjnek meg kell értenie. A férjnek a több gyerek iránti vágyát meg a feleségnek. És itt kell közös megoldást találni. Ha tényleg azt kívánja a helyzet, akkor a férj is le tud mondani a gyerekről, és nem veszélyezteti a feleségét. Lehet, hogy egyszerűen el kell menni egy másik orvoshoz, aki lehet, hogy megnyugtatja őket, alkalmaz valami kezelést, és máris nem olyan rossz élmény a szülés; vagy egyszerűen várni kell még egy-két évet, amíg a feleség is belejön a második gyerek gondolatába; vagy éppen elmondja, hogy neki annyira rossz, hogy nem érzi maga mellett a férjét, vagy zavarja a családi nyomás - ha ezen a férj tud változtatni, lehet, hogy a feleség hozzáállása is megváltozik. Az idő is eldönti, mi a helyes megoldás, ha egymásra figyelnek, és mindegyik azt igyekszik megadni a másiknak, ami annak valódi igénye.
Bocs, kicsit hosszú lettem, de a körülöttem élő házaspároknál látom, hogy csak így működnek a dolgok úgy, hogy még boldogok is egymással.
Egyébként egy kolléganőm volt úgy, hogy olyan rossz élmény volt neki a szülés (az orvos elbarmolt valamit), hogy azt mondta, soha többet. Jó pár év múlva mégis rászánta magát, bár nem túl nagy lelkesedéssel, és akkor annyira jó élmény volt neki a szülés, hogy egészen más volt utána a hangulata, és boldog a két gyerekkel. Szóval minden lehet. Lehet, hogy a fórumindító türelmetlensége is abból ered, hogy bántja a férje hozzáállása, de ha ez változna, lehet, hogy benne is megváltoznának a dolgok.
A családot ebbe belevonni, akkor nem kellemetlen, ha ők kérik, hogy legyen még unoka, vagy eleve a testvérek, rokonok felaánlják, hogy szívesen besegítenének.
Egyébként én azt vallom, mindenki magának szüljön, annyit amennyit nehézségek nélkül tud, mint pszichésen, mint anyagilag felnevelni,
Ha fiatal a nagyszülő, akkor még dolgozik, aktív ő is. A szabadnapjait lehet pihenéssel töltené, ha idős, akkor meg lehet nincs akkora türelme, vagy nincs olyan fizikai állapotban, hogy felhőtlenül boldog legyen egy gyerekkel.
Bébiszittere, számítanék csak bármilyen esetben.
Családban, ha kérni kell a szívességet, veszett fesze nyele.
A kislányodhoz , hogy viszonyúlnak, mennyit vannak vele?