Nekem sajnos nincs párom... (beszélgetés)

Hát ez nem jó mire észbe kapsz elszállnak az évek

és egyre nehezebb lesz társat találni

Én azt hiszem, a pár találás nem

korfüggő. Persze, ha otthon ülünk, akkor nem megy a dolog, de kimozdulni nagyon nehéz, egyedül meg még nehezebb. "Arra" biztosan mindenki találna partnert, de hát a cél az a tartós kapcsolat. Akár együttéléssel, vagy ha úgy jobb, találkákkal. Olyan társat keresünk legyen szó nőről vagy férfiről, akivel lehet beszélgetni, elmenni színházba, múzeumba vagy moziba, esetleg kirándulni. Aki megbecsül, és örül az együtt töltött időnek. Álom, álom...

Én is szeretnék pasit,de semmi komolyat!

Nekem elég lenne heti 2-3 alkalom,amit nálam vagyunk,és ennyi!:))

Akkor ezt a két pasit össze lehetne kötni. Az enyém annyival tér el, hogy nem próbálkozik, nem mondja, hogy hozzuk rendbe, sosem mondta, és ez tényleg nem is baj. De ha leültem, és neteztem, vagy kötöttem, vagy gobelineztem, vagy teljesen mindegy, mit csináltam, abba belekötött. Ez érthető lett volna akkor, ha a házimunkát, főzést egyebet elhanyagoltam, nem csináltam volna. De minden megvolt. Pihenésképp ültem le, de ez nem tetszett neki. Te tudod, hogy gond van a lábammal, de ez őt nem érdekelte. Soha nem fogom elfelejteni neki azt, amikor egy alkalommal elestem, és napokig alig bírtam menni, mégis megvolt minden, mert meg kellett legyen. Ő meg azt mondta, ha valakinek úgy fáj a lába, hogy alig bír menni, akkor jobb, ha felakassza magát.

Ugye nem kell mondanom, hogy mit éreztem.

Hányszor hallunk olyan dologról,amikor az erőszakos

apa ellen "fellázad" a család valamelyik tagja és

halállal végződik. Ez természetes védekezés a hiszen itt már életekről van szó lásd gyermek.

Nem lehet a végletekig csinálni. Tudom ez a szélsőséges megnyilvánulás,de ez a végpont. Van persze köztes állapotok elköltözés,válás,stb

igen a kapcsolatokon belül, mindenkinek van egy

saját kis magánélete és ezt meg kell hagyni,ahol

visszatud vonulni az ember és tud magával foglalkozni

Ezek természetes dolgok egy jól működő kapcsolatnál.

A gond akkor van,amikor az egyik megsérti az egyensúlyt vagyis a birtoklás és a dominancia illetve a lenyomás indul be ez párkapcsolatban

egyenlő a végével. Persze lehet ilyen olyan ok miatt

"engedni az egyik félnek",de az már terror és vége

sokszor tragédia.

Nem értem a kérdést? Azt kérdezed, hogy szeretünk, de nem mutatjuk ki?

Gondolom a férfiak úgy ahogy a nők mind mások. Két egyforma ember nincs. Olyan sincs, hogy egyformán szeressünk, egyik fél mindig többet vár a másiktól.

Egy férfi is sérülhet egy kapcsolatban, őt is alázhatják meg és persze neki is nehéz feldolgozni. Egy férfi is tölthet álmatlanul lüktető fejjel el éjszakákat. Rosszabb a helyzet mint a nőknél, hiszen ha kimutatja az érzelmeit a barátai előtt sokan lepapucsozzák. Azt hiszem a legtöbb nő is egy magabiztos erős férfit szeretne birtokolni. Így érzed te is igaz?

Az biztos ,hogy vannak érzelmeink, de bocsájtsátok

meg ha,ezt nem mutatjuk ki,mert valóban és ez

önkritika egyszerűen nem megy, mert olyan kiszolgáltatottnak érzi az ember magát.Persze ez sok

ok miatt lehet /csalódás,neveltetés stb stb/Ti sokkal empatikusabbak vagytok és érzelmileg is

"sok oldalúbbak". Valószínű isten pont így teremtett minket így kiegészítve egymást. Vagyis

külön külön semmit nem érünk,de együtt alkottunk

egy egészet vagyis párt és később családot. Lehetne mind a két oldalnak kígyót békát mondani egymásra, de ezek általánosítások, amivel vigyázni kell.