Furcsa, hogy magamnak megbocsátást kérek, de ugyanakkor elvárom, hogy a többi vétkes valamilyen módon meglakoljon. (beszélgetés)

Szerintem ha mi magunk vétkezünk, függetlenül attól hogy szándékosan vagy véletlenül, magunk részére sosem jelentkezünk büntetésért.

Én csak a véletlenül elkövetett bűnt tartom bocsánatosnak. A szándékosért igenis büntetés jár. Bár én szándékosan soha nem ártottam még, de szerintem én is megérdemelném a büntit úgy mint más.

Más kérdés ha velem szemben követnek el valamit, akár szándékosan is. Meg kell bocsájtanom, mert az esetleges haragom, gyűlöletem nekem árt nem a bűnösnek. Miért rontanám a kedélyemet haraggal, és tegyem ki magamat még a vele járó esetleges betegségnek is?

Egyiket sem kell magyarázni..-))

de sutyerák vagyok, mert ezeket is tőled kopom..-))

😂😂😂😂😂😂😂😂😂😂😂😂

dehogy bosszantás..-)))))

én alapból azért nem értem, mert ilyen sutyerákra sikeredtem..-)

Aham, na olyan oldalakon én nem járok.

Léna kedves, már nem halunk meg bután..-)))

Erről a napi üzenetről:

„Furcsa, hogy magamnak megbocsátást kérek, de ugyanakkor elvárom, hogy a többi vétkes valamilyen módon meglakoljon.”

A marieclaire.hu/ oldalon minden nap van 1 napi üzenet. Ez a mai.

Ti itt miről diskuráltok?

egy kukkot sem értek..-)

Pont ugyanaz az alapja, hogy ha mi tesszük, akkor várjuk, hogy ne legyen következménye, ha más, akkor legyen.

Amit én írtam, is ugyanaz, az én akár nagyobb hibám/hiányosságom semmiség, míg másé, legyen az akár kisebb is, már égbekiáltó bűn...

Nem kell hozzá sok, hogy észrevedd a hasonlóságot, de ettől még mosolyoghatsz rajta :D

Akárhogy töröm a fejem, az állítás egyik részével kapcsolatban sem jut most eszembe semmi.

Talán azért, mert rendben mennek dolgaim?

Te nem ebben a témában írtál.

Nem azt jelenti az üzenet hogy másban meglátjuk a hibát, magunkban nem.