Nálatok van otthon "házirend", "szabálykönyv" vagy hasonló? (beszélgetés)

Amikor gyerek voltam, testvéreimmel mi magunk készítettünk amolyan "házirend" félét. Anyu csak kiadta a házimunkát és mi magunk között megszerveztük mikor ki mit végez el belőle. Később ebből rendszer alakult ki. Én voltam a takarítós-rendrakós-pakolós-boltba menős. Azóta is ezek a kedvenc házimunkáim. :P Zokszó nélkül pakoltam a kicsik után, ők viszont mosogattak utánam, vagy megágyaztak, szóval megosztottunk mindent.

Megvolt h ekkor és ekkor már megfürödve kell lenni. Vagy pl. kaja nincs ezerszer kipakolva. Ha nem jelenünk meg az asztalnál, amikor Anyu szól, akkor elpakolta és csak a következő étkezésnél ehettünk. Ha valaki pacsmagolt az asztalnál, akár direkt, akár véletlenül akkor fel kellett takarítania, ha nem tette meg Anyu elvette előle a kaját.

Ilyen szokásos dolgok: koszosan nem megyünk a szobába, cipőt a bejáratnál levenni, utcai ruhában nem ágyneműre ülni, sztem ilyen minden rendes családban van.

Ha játszottunk utána mindent el kellett pakolnunk a helyére, ha ez fürdésidőig nem történt meg akkor Anyu összeszedte és "kidobta", azt mondta odaadja szegényebb gyerekeknek, akik gondoskodnak a játékaikról. (később kiderült hogy csak a padlásra vitte fel, de akkor már eltelt pár év amikor rájöttünk).

Leckét rögtön suli után meg kellett írnunk, de utána estig szabadon játszhattunk.

Bármelyik barátnőhöz, haverhoz, szomszédhoz átmehettünk, ha Anyuval közöltük kihez megyünk, meddig leszünk. Ha ezt pontosan betartottuk és nem késtünk, akkor valóban oda mehettünk ahová csak akartunk. Ha hazugságon fogott minket akkor nem mehettünk egy ideig...

Ha pedig valamit jól csináltunk sok ölelgetés, játék és játszótérre menés volt a jutalmunk. :D

Anyu sosem emelt ránk kezet és sosem ordibált velünk. De következetesen betartotta a "házirendet" és mindig tudtuk miért kapunk büntit, és kivételek sem voltak. Így csak egyszer-kétszer kellett megszívnunk, és kamaszkorunkig nem is kérdőjeleztünk meg semmit, utána viszont Anyu alapból lazított. :))

Szerintem íratlan szabályok minden családban vannak. Ezek egy részét otthonról hozod (sokszor észre sem veszed), másik részét magatoknak alakítjátok. Ezeket normáknak hívják. Ha ezek nem lennének, teljes káosz lenne a család élete. Mindenki azt csinálna, amit akar és akkor, amikor akarja.

Persze ezek nem merev szabályok és nem olyanok, hogy bárki is gúzsba kötve érezné magát tőlük. Egyszerűen olyan szabályok, amelyekre mindenkinek szüksége van. Pl. hogy lehet valakiben bízni, vagy hogy meddig mehet el a gyerek valahová stb.

ez, hogy ha tetszik, ha nem-meg kell csinálni, már magában egy szabály, nem?

igen, rutinná szeretném tenni a lennebb felsorolt dolgokat, anélkül, hogy a feje tetején jönnék ki a gyereknek az állandó figyelmeztetéssel. mert, mondom, borzasztó figyelmetlen.

ha megkérdeném tőle, mik a szabályok otthon, el tudná mondani, ha ott az esze, be is tartja gond nélkül, csak sokszor elfelejti...ezért gondolom praktikusnak a cetlis dolgot, mert ahogyan én elképzelem, amikor látja, elolvassa ezeket, tudatalatt is rögzülhetnek benne.

Erről jut eszembe,a magyar tanárunk javasolta,írjuk egy papírt közösen a gyerkőccel.Nálunk mindkét gyerekének van 1-1 fecnije itt-ott,mikor mit kell megcsinálni a suli után.Pl. lecke,táska,tolltartó rendbe rakása,ha ezek készen fél óra gépezés,vacsi,fűrdés,ja és rendrakás is ilyenek.

Náluk ez nagyon jól működik.

Egyszerűen,már elég,ha ránézek,és nem helyeslem,amit mond.Szerencsére még csak csúnyán sem beszél,és ennek is nagyon örülök.

Kezdettől fogva nem engedtem a feleselést neki,így nem kellett keményebb megszorítást alkalmaznom.

Fenekelésben volt része nagyon régen,azóta nem volt szükség testi fenyítésre,szerencsére,mert nem szeretem igazán alkalmazni ezt.

Van,hogy egy valamit sokszor kell elmondanom neki,van,hogy erélyesebben,de mindig rávezetem,mit várok el tőle,mint szülő.Nem,semmi olyat,ami neki hátrány lenne az életben,csak adja meg a tiszteletet,mert nem a játszópajtása a szülő,akit lehülyézhet...

hasonló az enyémhez.

feleselést hogy rendezed le?

a fiam rettenetesen feledékeny. az agya mindig százfelé jár, mint egy igazi "szórakozott professzor".

tudja, mik a szabályok (pl.köszönés, evés előtt kézmosás, ruhák elpakolása), de állandóan figyelmeztetni kell ezekre.

szerintetek annak lenne értelme, ha egyes szabályokat papírra vetve kitennék a táblájukra, hogy ha naponta többször, más okokból is odapillant és elolvassa, valamilyen módon jobban rögződnének benne ezek a dolgok,