Nagyszülő mennyire szólhat bele nálatok a gyereknevelésbe? (beszélgetős fórum)

Anyukád nem fog megváltozni, sőt, ahogy nő a gyerek, egyre több dolog lesz, amibe bele fog szólni.

Te 2 dolgot tehetsz, vagy betörsz, és az lesz amit akar, vagy kiállsz magadért, és veszekedés lesz.

Mondjuk van egy harmadik is, meghallgatod, nyelsz egy nagyot, majd csinálod úgy ahogy akarod.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy sosem kellett anyámmal együtt élnem, mikor már gyerekem volt. És nem azért, mert nem szeretem őt :)

Sajnálom, hogy rá vagy utalva...

MI külön éltünk anyukámtól, egymástól 300 m-re és beleszólt szinte mindenbe. nem vettük a lelkünkre sem rossz néven.

Utólag látom, hogy szinte 100 százalékig igaza volt.Nincs rossz emlék ezzel kapcsolatban.

Fiam szemében a mai napig anyukám az etalon./ bezzeg a mama !/

Nekem azért nem volt furcsa, mert az én életembe is mindig beleszólt, amit vgy megfogdatam vagy nem

Persze, hogy alakíthat, de addig nincs más megoldás, mint lenyelni a békát.

Ez a cím nem is annyira jó, hiszem, ha egyedül él úgy is más, ha együtt, akkor is más a helyzet.

Itt elmondhatja, kiírhatja a fájdalmát magából, még az is lehet éppen itt talál valakit, aki lakásmegoldást tud adni neki, de teljesen mindegy mit írunk, az általa leírt kapcsolat egoista, az anyja nem fog változni.

Akkor a kérdésed költői. Nincs más lehetőséged. Gondolom nem tolod az arcába, hogy nézd anyu!!! Azt írták nem illik beleszólni, akkor ne szólj bele te sem, ez a gyerek az enyém, te csak a nagyanyja vagy!!!!

Muszáj így élned, amíg nem jön a lakással rendelkező nagy Ő, vagy megnyered valamelyik főnyereményt.

Teljesen normális, ha mindkettőtöknek megfelelt, nem találok benne semmi rosszat.

Születésétől 21 éves koráig, vagy felnőttként még 21 évet húzott rá valamilyen okból. Mondjuk az is mindegy, ha kölcsönösen nem zavartátok egymást.

Én édesapámmal voltam itthon, amikor nem tudta fizikailag ellátni magát. Nem kellett etetni pelenkázni. Jókat beszélgettünk sokszor gondolok rá, hogy bárcsak velünk lenne, de mivel én megéltem milyen egy beteg emberrel élni, nem akkor és odamegy az ember ahova és amikor akar, azért nem szeretném a gyerekeim életét korlátozni, leírom megint én nem negatívumnak éltem meg, de akkor sem szeretném.

Igen, én is azt írtam, hogy normál esetben nem szóé bele. Gondolom a lánya ismerte amikor odaköltözött. Az nem igaz, hogy addig nem ismerte a mama személyesiségét.

Akik ilyenek voltak a gyerekeikkel, általában inkább idősotthonban, garzont vásárolnak. Persze a kivétel meg erősíti a szabályt.

Én imádom a gyerekeimet, de nem szeretnék rájuk telepedni majd, amíg bírom fizikailag ellátom magam, ha meg már nem tudom, akkor én is egy garzonban szeretnék élni, ahol remélhetőleg ellátnának. Nem az 'elfekvőre gondoltam semmiképpen.

Nehéz téma ez. Főleg, hogy nem is ismerjük a konkrét esetet.

Nekem az 5 éves fiam azt mondta anno, amikor látta a sok idősembert a csarnokban, bottal cipekedve, hogy nekem majd ő vesz egy targoncát, ha öreg leszek és nehezen cipelem a szatyrot. :D Na, majd meglátjuk.

A mama korán fekszik. Nyilván zavarja, ha az egyetlen szobában a többiek beszélgetnek, TV-t néznek. Még csak randalírozni sem kell.

Talán megoldható lenne a konyhát valami féle nappali szobának, vagy második hálónak kinevezni.

Létezik kemping-, vagy vendég ágy ez jól használható ez esetben. Meg kell tanulni alkalmazkodni és nem hisztizni.

Tudom, hogy a gyakorlatban így működik, de ez nagyon szomorú. Attól, hogy az ő várában laknak a leszármazottai, még nem kellene basáskodnia a mamának sem. Nem vall túl nagy intellektusra, ha visszaél azzal a helyzettel, hogy a lánya rászorul.

Ha minden számlát ő fizet, oké, elfogadható, ha megkéri őket, hogy vigyázzanak a vízfogyasztásra, ne hagyják nyitva az ablakot, stb. De ahhoz semmi köze, hogy a gyerek mikor fekszik le. Kivéve, ha randalírozik, és ez zavarja őt. De akkor ezt mondja.

Telik az idő, majd fordul a kocka, és nem lesz ekkor a szája, ha a családját elüldözi az ország másik végébe.

Nem azért kell elfogadni a szabályokat mert idős, hanem azért az ő tulajdona, ő teremtette meg magának, teljesen mindegy hogyan, de felnőttként el kell gondolkodni, hogy tudok a saját lábamra állni, gyereket vállalni, vagy nem?

Nem azt kell hibáztatni, aki befogad, vagy nem lök ki, hanem magunkat, hogy hülye helyzetbe kerültünk.

Mondom úgy, hogy annyira kiborultam az 5 hónapig tartó anyóséknál lakástól, hogy összeroppantam, injekciókat kaptam, de se akkor, se most nem vetem meg ezért őket, hiszen én mentem hozzájuk és nem fordítva.

Nálam nem szólhatott bele senki, de önálló voltam, vagyok. 4-5 hónapot laktunk anyósékkal, ott alkalmazkodtam, az ő otthona, az ő szabályai.

Normál esetben, a nagyszülő nem szól bele az unoka nevelésébe, hacsak nem vél hatalmas hibát. Nem talál elég felnőttnek, de nem is vagy az, hiszen tőle függsz. Lehet eleve megmondta azzal a pasival ne kezdj, és most úgy gondolja, lám-lám én mondtam. Persze ezt csak gondolom.

az ő háza, az ő vára, ha nem tetszik el kell menned! Ehhez kívánok sok sikert!

Sajnos, amég befogadottak vagytok és egy szobában éltek, addig nem te fújod a Passzát szelet.

Anyukád áldozatot hozott, befogadott a szűkös lakásába, tehát nektek kell alkalmazkodni, vagy mehettek.

Igen, keress jobban fizető munkát, vidéki olcsóbb albérletet és ne anyukádat zaklasd és panaszkodj rá !

Mellesleg, ő meg a te édesanyád és ő ismer téged legjobban.

Mi rengeteget cirkuszoltunk ez miatt míg velük laktunk 2 évig, hogy a sajátunk eltudjon készülni. Még nincs kész a sajátunk, elköltöztünk,majdnem ráment a házasságunk is.

Nálunk volt, hogy apám majdnem nekem jött. Én sosem hagytam,engedtem nekik, hogy beleszóljanak bármibe is. Pont ez miatt rengeteget veszekedtünk nagyon durván, ami senkinek se volt jó föleg a gyerekeimnek nem.

Egyedül 1 fizetésből hogyan akarsz hitelt felvenni? Esélytelen..

Sajnos vagy kiállsz magadért és megpróbálsz leülni megbeszélni édesanyáddal, vagy veszekedsz vagy nyelsz. Mivel a költözés nem opció egyenlőre..

Sziasztok!

Sajnos egyedül nevelem a lányom,aki 7 éves,most lesz iskolás.Albérletet nem tudok fizetni egy fizetésből,ezért az édesanyámnál lakunk kb 2 éve.A bajom az,hogy ő teljesen át akarja venni a lányom nevelését.Kezdetben csak apróságokban,tanácsokat adogatott,viszont mostmár ott tartunk,hogy kiselőadásokat tart,meg hatalmasakat üvöltözik velem pl azért,mert a lányomat nem fektetem le 8kor.Ő nagyon keveset alszik,9kor szoktunk menni,hétvégén előfordul,hogy 10kor,amikor pl nekem tanulnom kell,vagy neadjisten megnéznék egy filmet heti 1x.. egy szobában vagyunk,így volt hely,ezért ha a lányom alszik,nekem is muszáj.. Egyáltalán nincs lehetőségem elköltözni...Ti mit tennétek,mennyire engeditek beleszólni a gyereketek nevelésébe a nagyszülőt?Ebben a helyzetben hogy mondjam,hogy a lakhatásért nagyon hálás vagyok,de én ismerem a lányomat..hiába érvelek,nem figyel rám,pedig Kitti nem alszik el 8kor...még néha 9kor is alig,nem tud,keveset aludt mindig is... Akik hasonló helyzetben vannak,ők hogy oldják meg az ilyesmit?Gondoltam rá,hogy veszek fel hitelt,hogy elmehessek albérletbe.... de ez egy őrült ötlet... Csak nem akarok minden nap ugyanazon is veszekedni.. természetesen nem akarok rosszat a lányomnak,de kicsit jobban ismerem,mint a nagyi...Tudom,tegyek félre...Elkezdtem már,de még kevés az albérletre... :(