Nagyon haragtartó vagyok. 13 évvel ezelőtt történtek után... (beszélgetés)

pontosan...

azt pl hogy lehet megbocsátani,ha egész életedben bántanak?

nem is értem....

Miért ne magamból induljak ki?

Én csak azt tudom tanácsolni, ami szerintem bevált.

Te is leírod azt, ami szerinted jó megoldás.

Majd FI eldönti, hogy melyik változat áll hozzá közelebb.

Ne magadból indulj ki, lehet te csak ilyen helyzetben voltál. De sokszor van, hogy a másik fél a hibás. És miért lenne "kötelező" megbocsájtani, vagy "jobb" ha nem haragudna. Az, hogy haragszom valakire,az csak rá irányul, nem a világra, azzal egyáltalán nem mérgezi a saját életét, pont teljes és boldog életet tud élni...

Vannak komoly helyzetek, amit az ember nem tud, és nem is akar a szőnyeg alá söpörni. Persze ez nem az elvette a tollamat kategóriás ovis valami. Nem tudhatod mi áll a háttérben...

Én is tudnék olyan helyzetet írni, ami nem megbocsájtható, de ez nem az én fórumom :)

ki hogy látja,de szerintem nem kell ,hogy bennünk legyen ez.Mármint a rossz élményre értem,a traumára.

attól még hogy nem bocsátasz meg ,simán jól érezheted magad,egyszerűen kerülöd azt az embert jó messzire.

ezt a nagyobb sérelmekre értem természetesen,nem lehet mindig mindent megbocsátani,de ez csak az én véleményem.

Szerintem nem. A megbocsátás soha nem a másikról szól, hanem rólam. Nekem fontos, hogy ahányszor rá gondolok/szembe jön, ne nyomja meg újra és újra a gombot.

Ettől még választhatom azt, hogy nemet mondok neki, de bennem nincs harag, én jól érzem magam. Attól, hogy megbocsátottam, még nem adok lehetőséget, hogy újra megbántson.

Éppen ezért írtam , hogy keresni kell a feldolgozás lehetőségét. Ne legyen áldozathibáztatás de ne legyen újabb célpont sem.

Nem könnyű a megbocsájtás de saját érdekünkben meg kell tenni. Nem elfeledve persze mindent , hogy máskor ne lehessen palira venni .

Az életútjaink időnként együtt futnak ,keresztezik egymást máskor eltávolodnak. Az út nem hibás és külön-külön mi sem mégis eltávolodunk.

Mindenkinek jó receptet erre én sem tudok, hiszen a feldolgozás módja mitőlünk függ. Ebben benne lehet a pszichológustól kezdve csoport terápián keresztül a sportig vagy versírásig, zenélésig, naplóírásig sok minden.

Tedd fel magadnak a kérdést:

- Mielőtt ő ezt-azt tette, mondta, mit tettél-mondtál neki te?

- Igen, ezt-azt, de csak azért, mert ő előtte ezt-azt...

-És annak előtte, te mit mondtál, tettél, hogy részéről az volt a válasz: ... és így szépen visszavezetve önmagunkban az akkori eseményeket, rájövünk, hogy valójában valahol a homályba merült kezdetekkor te magad voltál a nézeteltérés kiváltója. Vagyis nem történt más, mint ő reagált arra, amit te tettél vele.

Önmagadban lásd be, hogy valójában te magad voltál az események elindítója.... ha ezt az utat lezongorázod, rájössz, hogy nincs is miért haragudnod rá.

Már, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz belátjuk, hogy az események elindítói legtöbbször mi magunk vagyunk, voltunk.

szerintem nem mindig rossz ez.

sokan kihasználják,ha egy ember megbocsátó,aztán csak annál többet engednek meg maguknak,és várják,hogy ismét megbocsáss,egyre súlyosabb dolgokat...a 13 évvel ezelötti eset sem lehetett piskóta,haennyire él benned....persze azt magunkban kell éreznünk,kihez viszonyuljunk így és kihez mashogy...

Ha még nem olvastad akkor most olvasd el a Gyertyák csonkig égnek című Márai regényt / nem hosszú/. Le lehet élni egy egész életet haragban de az attól nem lesz jobb.

Sőt, képes mindent tönkre tenni és van értelme?

Valamilyen formában dolgozd fel a haragot ,mert képes átmenni a olyan formába, hogy téged tesz tönkre.