Most, vagy soha! Lefogyok!

Elhízásom története

Egyetemista korom végéig semmi gondom sem volt a súlyommal. Annyira nem, hogy sohasem méredzkedtem. Mindig is 'vastag csontú' voltam, és az üzletben az eladók ránézésre mindig kisebb méretűre saccoltak. Az első, de néha a második méret sem volt jó, amit beadtak a próbafülkébe. Ez egy kicsit elgondolkodtatott, hogy vajon akkor én 'kövérebb' vagyok-e a többi lánynál, de végül is nem foglalkoztam vele.

16 évesen elkezdtem egy harcművészetet gyakorolni, ami heti 2 intenzív erőnléti edzést is jelentett. Ezt sem azért tettem, hogy erősebb, izmosabb legyek, vagy fogyjak, csak élveztem az edzést, a társaságot, hogy jól tudok teljesíteni.

A gimnázium befejezésével Budapestre kerültem főiskolára. Egy év kihagyással egy új harcművészetet kezdtem tanulni, itt sokszor heti 6 órát edzettem intenzíven. Ezt végig csináltam a főiskola alatt, majd ahogy végeztem a sulival, és hazakerültem és ősszel dolgozni kezdtem, négy munkanap után baleset ért: eltörött a lábam, és két hónapra fekvőgipszbe kerültem. Nemhogy nem edzettem, de hétköznapi mozgást sem végeztem egy jó darabig (4 hónapig), így mire lekerült a gipsz a lábamról, 10-11 kilónyit hízhattam. Pontosan nem tudtam, mert előtte nem méredzkedtem. De ekkor kb. 75 kiló voltam a 172 centimhez. Ez leginkább a hasamon, derekamon látszódott meg.

Mivel komoly megerőltetést igénylő edzést nem végezhettem egy darabig, olyan mozgásformát kerestem, ami kímélte a frissen gyógyult lábamat, ekkor találtam rá a Pilatesre. Nagyon megszerettem, sokat és gyorsan formált a hasamon, de egy idő után túlságosan unalmasnak, lassúnak éreztem és felhagytam vele.

Egy ideig nem végeztem semmilyen mozgásformát, és ez lassan meg is látszódott a fenekemen, combomon, hasamon. Ekkor már 42-es méretet hordtam, a korábbi 40-es helyett, és kb. 78 kg lehettem. Nem éreztem jól magam a bőrömben.

Közben a vőlegényemmel az esküvőnket terveztük, így egy év kihagyás után a kardió-edzés mellett döntöttem. Egy kedves ismerősömmel jártunk konditerembe, ezért kitartóan csináltam egészen az esküvőig. Párosan nem volt unalmas, és egymást hajtottuk. Így az esküvőre sikerült talán 70 kg-ra lefogynom, és közben izmosodtam is rendesen.

Ezután jött a nászút! :-) Olyan jól éreztük magunkat, nem fogtuk vissza az evést sem, elvégre nem eszik minden nap az ember igazi francia ételeket Franciaországban, így mire hazajöttünk kiderült, hogy 2 hét alatt 4 kilót híztam. 74 kiló...

Ekkor már szabad volt az út a babának is, aki nem is váratott magára, beköltözött a pocakomba. :-) Így a kardió edzést nem mertem folytatni. Kivártam a 12. hetet, majd elkezdtem heti egy kismama tornára és 2 kismamajógára járni. Az étkezésemet átformáltam, nem fogyasztottam fehér kenyeret, péksütit; sok zöldséget és gyümölcsöt ettem. Többször ettem naponta kisebb adagokat, nagyjából azonos időpontokban.

Egyetlen várandóssággal kapcsolatos félelmem volt: hogy nagyon meghízok.

Augusztusban lettem várandós, és decemberig egész jól alakultak a dolgok, de az új évben iszonyatos tempóban kezdtem hízni. Május közepére voltam kiírva, és bizony 105 kilóval mentem szülni. + 30 kiló... Mivel nagyon vizesedtem, azt reméltem, hogy a szülés utáni általános -9 kilónál sokkal több megy majd le, de sajnos a kórházból pontosan 96 kilóval mentem haza.

Ezután 4 hónapig csak a babámmal és a szoptatással voltam elfoglalva, majd miután a császársebem is rendbe jött és készen álltam, elkezdtem otthon tornázgatni. Ennél jobbnak láttam, hogy válasszak egy 'eljárós' edzést, mivel azt mindig is jobban betartottam, mint az otthoni mozgást. Így a szoptatás miatt egy lightosabb, de hatásos edzést keresve megint a Pilates mellett döntöttem, csak most a csoportos torna helyett magánedzésre kezdtem járni.

Emellett mikor a babám kb. hat hónapos lett, elkezdtem a glikémiás indexen alapuló táplálkozás szerint enni. Ekkor kb. 98 kiló voltam. Ezzel és a heti 2 Pilates edzéssel, valamint a napi rendszeres sétákkal összesen csak 9 kilótól sikerült megszabadulnom 10 hónap alatt, mialatt végig szoptattam is.

Ekkor elhatároztuk, jöhet a kistesó, mivel kis korkülönbséget szerettünk volna. Ő pedig jött is, így ezt a várandósságot 89 kilóval indítottam. Végig kismamajóga, pilates edzés, babás séták: Már nem híztam 30 kilót, mint először, de ekkor is sikerült 25 kiló plusszal szülnöm. A szokásos 9 kiló lement a szüléssel, így 105 kilóval jöttünk haza a kórházból, majd a szoptatás első hónapjaiban feljött rám még 5-6 kg. Annak ellenére, hogy ekkor már a GI étkezés miatt nem ettünk kristálycukrot, fehér lisztet, zsíros tejtermékeket, édességeket, valamint rendszeresen sétáltam a babáimmal. Most hamarabb regenerálódtam a természetes szülés miatt, így 2 hónappal a szülés után folytattam a Pilates edzéseket, és éltük a kétgyermekesek mozgalmas életét. Így kb. 96 kg lettem kb. fél év alatt.

Aztán egy költözés miatt abba kellett hagynom a magánedzéseket és időhatékonyabbnak találtam, hogy valami otthon végezhető mozgást találjak magamnak. Gondoltam 96 kilósan talán már elkezdhetek egy kis intenzív sétálást, így hetente 4-5 alkalommal este, mikor letettük a gyerekeket, a közeli bicikliúton elkezdtünk az unokatestvéremmel egy kezdőknek szóló futóprogramot, amit a netről töltöttünk le. Nagyon élveztem, kitartóan csináltuk, kb. 3 hónapig, de ekkorra úgy megfájdult a jobb lábfejem, hogy komoly megerőltetést jelentett a járás. Legnagyobb bánatomra abba kellett hagynom, és ki kellett várnom kb. két hónapot, mire nagyjából elmúlt a fájdalom. Közben ortopéd orvost is felkerestem, de semmi rendelleneset nem talált a lábamon, és a cipőmet is megfelelőnek találta a mozgáshoz. Csak a testsúlyom nem engedte ezt a mozgásformát. Nagyon szomorú voltam! :-(

Mikor helyrejöttem, DVD-re próbáltam mozogni. Első pár alkalommal élveztem is, de egy idő után nekem már unalmas volt ugyanazokat a fordulatokat csinálni, ugyanazt a szöveget hallgatni, és hamar alábbhagyott a lelkesedésem. :-( Sajnos az otthoni mozgásban nem vagyok kitartó, ezzel tisztában vagyok.

Jött a következő költözésünk, most már végre a saját házunkba, és ettől tettük függővé a következő baba lehetőségét. Igaz, hogy nem sikerült sokat fogynom, kb. 92 kilóval indítottam a várandósságot, ugyanis ahogy beköltöztünk, a baba is beköltözött! :-)

Nagyon boldogok voltunk, és annyira elfoglaltak, hogy nem volt időm azzal foglalkozni, vajon mennyit fogok hízni most. Először hónapokig szinte semmi sem jött fel rám, a negyedik hónapban még 'csak' 94 kiló voltam. Kertészkedtünk, lakást rendeztünk, dobozokat ürítettünk, udvart rendeztünk, emellett és a gyerekek mellett semmilyen edzésre nem volt időm. Időnként csináltam egy kis DVD kismamatornát, de elenyésző volt. Sajnos az utolsó hetekben mégis megszaladt a mérleg, pedig az utolsó napokig aktívan kivettem a részem új otthonunk alakításából. Így 2012 októberében 118 kilósan, 26 kiló plusszal mentünk szülni. Ismét mínusz 9 kiló a szüléssel, 109 kilóval jöttünk haza a kórházból.

És a jelen: Baba 3 hónapos, gyönyörűen szopik, én 111 kg vagyok, és nem bírnak el a lábfejeim, bokáim, ami nem csoda... Vérnyomásom, eredményeim rendben, semmi más gondom nincs, mint hogy úgy mozgok, mint egy öreg, kövér nénike.

Gyermekeimnek egy egészséges anyukára van szükségük. Szerencsére példamutatásban nincs hiány, mert férjemtől és tőlem is mindig azt látják, hogy valamit mozgunk, egészségesen táplálkozunk, egészséges alapanyagokból főzök, fontosnak tartjuk a levegőzést, kirándulásokat, aktívan nyaralunk.

Sajnos nem várhatok a fogyással a szoptatás végéig, rosszul érzem magam testileg-lelkileg így, ezért a fenti hosszadalmas összefoglalómból a következőt kell leszűrnöm:

- Az önálló, kitartó edzés nagyon nehezen megy nekem.(Ennek ellenére küzdök a torna DVD-immel :-))

- Támogatással, hasonszőrű társsal, edző segítségével sokkal több sikert értem el, jobban élveztem az edzést, jobban éreztem magam.

- Kitartó, kihágásoktól mentes étrend segített a fogyásban. (Ebben segíthet az is, ha rendeled az ételt.)

Én még nem tudok csodás fogyástörténettel elétek állni, de ha van kedvetek, tartsatok velem! Nézzetek rám időnként, mert terveim szerint (még nem tudom, hogy fog menni 3 gyerkőc mellett :-)) egy naplóban igyekszem megörökíteni az elhatározásom eredményeit.

Ezért döntöttem úgy, hogy megosztom a történetem Veletek, akik hajlandóak vagytok végigolvasni, bár tudom, hogy elég hosszadalmasra sikeredett.

Tervem a következő:

- GI étrend betartása, kihágásoktól mentesen.

- Regisztráltam egy fogyiversenyre, ami február elején indul, és 5 hónapig tart, hogy még több motivációm legyen a kitartásra.

- A fogyiverseny keretein belül, valamint önállóan, heti 4-5 alkalommal edzés, kiegészítve az intenzív babás sétákkal.

- Mindezek nem mehetnek a szoptatás rovására, de a babám egészséges táplálásához, és a gyermekeim felneveléséhez egy egészséges, kiegyensúlyozott anyukára van szükség!

Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet, és azt is, ha pozitív hozzászólásoddal segítesz nekem a célom elérésében: abban, hogy kitartó, hosszú távú munkával sikerüljön 70 kg-ra lefogynom egy egészségesebb és ezáltal egy boldogabb jövő reményében.