Mondd, te mit választanál? (beszélgetés)

Kívánom, hogy forduljon jóra az életed!

Viszlát!:)

Virtuális kapcsolat volt jó ideig a távolság miatt..

De megtalálták a módját a találkozásnak...

Rájöttem.

Egyébként feltettem a kérdést neki...meglátjuk....

Viszlát :)

Engem a nyolc hónap borított ki, azért ragadtattam el magam, és elnézést is kérek érte!

Azt hittem, hogy pár hetes a dolog ...

Megkérdezhetem, hogy csak virtuális kapcsolat van - e közöttük, vagy annál több is?

Nézd, a külvilág talán elhiszi majd hogy minden rendben van ebben a családban. De ti mindannyian tudni fogjátok hogy nincs így. Senki sem lesz boldog. Nincs értelme feláldozni magad. Már ha ez tényleg önfeláldozás. Lehet hogy egyszerűen csak a könnyebbik, egyszerűbb utat választod. Fejed a homokba...

Már látszik hogy döntesz, nincs is mit ragozni. Majd az idő megmutatja jól döntöttél-e. Bár nem értek egyet veled, de drukkolok neked.

Kritikát...mert naív vagyok.

Kritikát...mert még elhiszem rendbe jöhet minden.

Kritikát...mert feláldoznám magam a családért.

Kritikát...mert ma is megtennék mindent hogy együtt maradjunk.

Ez az igazság. Ezt tenném ha csak rajtam múlna.

Kritikát??? Ez nem kritika volt. Megmagyaráznád mit értesz kritika alatt?

A gyerekeknek miért az lenne jó ha magadat feláldozva együttmaradnátok?? Hazugságban fogtok élni? Eljátszátok a gyerekeknek hogy minden ok? Úgyis rájönnek. Ennek semmi értelme...

Igen gondoltam hogy kapok ilyen kritikát is..

Tudod nekem nem csak magamra szabad gondolnom. Itt vannak a gyerekeim...értük sok mindenre képes lennék...

Köszönöm! :)

Hidd el minden vélemény visszajelzés érdekel.

A szűkebb környezetem soha sem értené meg miért adok újabb esélyt a kapcsolatunknak, miért nem tartom csak őt hibásnak...

Nem tudom mi lesz, csak legyen erőm végigcsinálni...így vagy úgy.

De 27 év után...

Az az érzésem, nem akar menni...nem tudom miért.

Vagy csak szeretném ha így lenne.

Mindenesetre eldöntöttem: biztos hogy választás elé állítom holnap. Én megtettem mindent értünk a gyerekekért ha ő nem képes erre, hát menjen...

Találtam egy jó idézetet:

"Sohase értjük meg a másikat, sohase ismerhetjük meg akaratának, vágyainak minden hullámzását. Sohasem sejthetjük a másik lelkének misztériumát, bármily közel érezzük is hozzánk."

(Guy de Maupassant)

Nem gondoltam volna hogy nem ismerem meg 27 év alatt. Elgondolkodtató..nem?

Elcsépelt frázis: aki menni akar, azt hagyni kell.

Vagy nem akar menni, mert azért a tiszta lakás, ruha, finom kaja jól jön? ...

Dobd ki a pi ... ba, LEGYEN ÖNÉRZETED!

Legyél NŐ!

Jól cselekedni?

Ha tudnám mit tegyek?

Valószínű ultimátumot adok neki: Vagy mi vagy ő!

Szenvedtem eleget ..8 hónapja megy ez.... elég volt!

Be akarom fejezni Így vagy úgy....

Nyilván rengetegféle érzés tombol benned...

Sajnálom nagyon.

Meg azokat a nőket - férfiakat is, akik hasonló helyzetbe kerültek itt, miközben házasságban élnek.

Pro és kontra is.

Az ész és szív harca előtt állsz, cselekedj jól!

szerintem ő volt az...de most más néven fut

ma rájöttem milyen néven...megtaláltam a "hölgyet" is... ne tudd meg mit érzek...elegem van...

Akkor marad a kapuzárási pánik, és talán szégyelli is, de nem vallja be.

Ideig - óráig az élet császárának érzi majd magát, a csodás férfinak, aki újra hódít ...

Aztán majd megbánja.

Nem tudom, mit tennék hasonló helyzetben, de nem lehet könnyű, az biztos.

A kertészfiú?

Néha beleolvastam a hsz - eibe ...

Egyértelműen a f@rka után szaladgált itt, már bocs, hogy ezt írom ...

Figyelem?

Törődés?

Érintés?

...ezt mind megkapta de nem adta....

A cikkre: színtiszta sztereotípia, s aki írta, sosem volt tartós kapcsolata.

Csak a tv-ben látott sorozatokból "ismeri" az embereket, azokat a "kapcsolatokat" veszi alapul.

Minden új kapcsolat idealizált, nem csak a férjedé.

Elképzelések, vágyak vannak, aztán azok vagy bejönnek, vagy nem.

Na és persze ott van az újdonság, a felfedezés varázsa.

Erre szokták mondani, hogy tudjunk mindig valami újat adni magunkból, valami érdekeset, valami meglepetést.

És tudod, mit?

Nem új göncöt, nem új magassarkút, vagy új parfümillatot ...

Új és új figyelmet, törődést, érintést (ami akár csak egy munkába indulás előtti simogatás is), együtt töltött perceket, órákat, amikor csak egymásra figyelünk ...

A sok séta, kerékpározás ennek teret kellett volna, hogy adjon ...

Nem akarom osztani az észt, félre ne érts!

Csak saját tapasztalataimat (hibáimat) írtam le.

Igen a nőiesség témája minket is foglalkoztat.

Nem tudom milyen ha egy feleség nő marad... azt hiszem én ami tőlem telt megtettem. Hetente kétszer járok tornára...rendszeresen fodrászhoz, kozmetikushoz.

Ha a gyerekekkel sétálok sokszor mondják olyan mintha a nővérük lennék....

Az igaz hogy előnyben részesítem a sportos kényelmes ruhákat. Ritkán hordok szoknyát, magassarkút ( csak alkalmanként)...ettől még nő vagyok azt hiszem.

Erről a témáról érdemes lenne fórumot indítani. Kíváncsi lennék mások véleményére.

Mit jelent a nőiesség?

Hogyan maradjunk nők a házasságban 27 év után?

Persze lehet hogy már van is ilyen. Majd körülnézek.

Viszont az biztos hogy elkövettem egy óriási hibát: különböző anyagi okok miatt lemondtam sok mindenről. Nem vettem jó ideig magamnak és a férjemnek sem egy göncöt sem csak a legszükségesebbeket. Legfontosabbak a gyerkőcök voltak különóra ...stb

Nem mentünk el nyaralni, viszont sokat sétáltunk kerékpároztunk...nem ültünk folyton itthon.

Véleményem szerint a velem megélt hétköznapi gondok koptatták meg a kapcsolatunk elsősorban.

Könnyű olyannal beszélgetni, olyan nőről álmodozni akivel ezeket a dolgokat nem élte át. Ez egy idealizált kapcsolat. Nem valós. Nagy előnnyel indul a "hölgy" velem szemben.

Először teljesen magam alatt voltam, de rájöttem ha nem szedem össze magam esélyem sem lesz. Magamban kell megtalálnom az értékeket aztán majd meglátjuk.

Hogy miért nem javasol változtatást? Nem tudom. Pár dolgot javasoltam. Sok mindenre azt mondja az már nem én lennék...Most akkor így kellek ahogy vagyok vagy nem? Nem értem....bonyolult. :)

Abban igaza van a férjednek, hogy egy nő nem csak abból áll, hogy rendben van a környezetük, a gyerekek ...

Hogy csillog - villog minden, fincsi kaják főnek, a gyerekek meg példaértékűek ...

Igen, nekik több kell: a NŐ - többnyire a saját nejük, ha nő tud maradni.

Egyet nem értek: nem kapta meg azt, ami hiányzott neki, de mégsem kell változtatni.

Miért?!

Köszi a hozzászólást. Jó érzés hogy valaki reagál...:)

Beszélgetünk mostanában egyre többet ez én kezdeményezésemre.

Több lehetőség is felmerült....

Erről is szó volt: szerinte nem kapuzárási pánik.

Azt mondja szeret engem.

Azt mondja a nők elégedettek ha renden van a család a környezetük a gyerekek. Szerinte a férfiak nem így működnek. Nekik több kell....???? Hódítás ? Nem tudom...

Szerintem esélyünk sincs ha nem változtatunk egy-két dolgon...ő azt monja nem kell. Nem értem...

Nem ismert ő sem saját magára...

Én még szerelmes vagyok...

:/

Kapuzárási pánik, majd rájön, hogy vannak a ... - nál fontosabb dolgok is ...

Lehet, addigra késő lesz.

Keress, jól teszed!

Sok sikert!

Tényleg nem a 7. év a vízválasztó a házasságban...legalábbis az én tapasztalatom szerint.

Idén "ünnepeltük" a 20.-at, s mire elértük ezt a kerek évfordulót összeomlani látszik minden amit eddig felépítettünk. Együtt...

Nem tudom mikor romlott el minden...az én szemszögemből minden rendben volt. Család, 2 gyermek akik lassan a saját lábukra állnak, lakás..stb. Azt hittem tenyerén hord az Isten, nekem minden sikerül és pont ami számomra a legfontosabb, a saját kapcsolatom a férjemmel, az megy tönkre: életem párja pont ezen a portálon találta meg mindazt ami eddig hiányzott neki.

Romantikát...szerelmet....

Én alapvetően ehhez a típuhoz tartozom de őt a 27 év alatt nem ilyennek ismertem meg és ezt tiszteletben is tartottam.

Alkalmazkodtam ...legalább is szerintem. De most mintha ellenkezője lenne saját magának nem ismerek rá... nem tudom mit tegyek...

Hát keresek magamnak egy virtuális barátot, barátnőt. Ez a világ nem valós, de talán segít feldolgoznom vagy kibeszélnem a történteket, meghallgatnom mások véleményét...

Meglátjuk :)

Gartula közelgő házasságkötésedhez! Egy párkapcsolat mindig rizikó, mert valamiféle elvárásunk mindig van a másikkal szemben. Megérzések, tolerancia, szeretet. Ezek szerintem segítenek.

Ha mindig azt néznénk egy kapcsolatban, mi az ami okot ad a szétválásra, akkor nem sok házasság maradna fenn. Én a barátaimmal is azt nézem, mi az, ami összeköt. Teljesen normális, hogy 5-6 csaj időnként nem egy hullámhosszon van. (ezért kevertem ide a barátnőket, mert a házasságomban még szerencsére nem kellett mérlegre tenni, hogy mi köt össze, vagy mi választ szét).

A közelünkben sokszor vannak lakodalmak, szombatonként imádok kikukkantani az ablakon, és a nagy dudáláskor is szoktuk mondani a gyerekekkel, hogy éljen-éljen-éljen az ifjú pár. Tudatosan erősítem a gyerekekben is, hogy a házasság szép és fontos. Az én szüleim elváltak. Már felnőtt voltam, de megviselt.

Sziasztok!

Nagyon tetszett a cikk, és a kérdésfeltevések is érdekesek. Pont tegnap beszéltünk erröl a párommal :) A mi esetünk voltaképpen egyszerü: harmincegynehány évesen megtaláltuk egymást, s most készülünk hivatalosan is összekötni életünket... persze mind a kettönkben van némi félelem.... de ez teljesen természetes. Öt is hagyták már faképnél meg engem is. No de hát ugyebár ezeken túl kell lépni.... ööö... valahogy. :)

Ö mondta, hogy az újrakezdés az mindig rizikó: mert hát mi a garancia arra, hogy az új partner megbizható lesz és nem ilyen meg olyan stb. Ha nincsenek nagy összekülönbözések, akkor egy beszélgetés mindig célravezetöbb, mint a szétválás. Nekem, nekünk legalábbis ez a véleményünk. Ja: és lehetöleg ne várjunk lehetöleg 10-20 évet a beszélgetéssel :D mert hát sok kicsi, sokra megy. :)

!!!!

[link]

!!!