Mogorva angyalok (beszélgetés)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Látod? Mindenkinek van lelke... Lehet hogy a többség által emberszámba sem vett szerencsétleneknek több és mélyebb, mint bármelyikünknek (nem sértés, csak az a véleményem, hogy a lélek igazi milyensége a szenvedések és csapások nyomán mutatkozik meg valójában - lásd: nem minden nincstelenből lesz bűnöző, pedig manapság divat a rossz körülményekre fogni azt, ha valaki letéved a helyes útról...)
KeA, köszönöm azt, amit tettél, így messziről is!
:DDD
Ez a nap már jól kezdődik :)
Folyamatosan örömet okozol nekem:)))
"Kiből lesz a cserebogár!"
Szombat este vendégeink voltak vacsorára. Kb. egy "lányos" adag maradt a húsból is, a salátákból is. Beleraktam egy műanyag tároló dobozba, csomagoltam hozzá egy szelet sütit, kenyeret, szalvétát, evőeszközt és kiraktam az egyik ablak párkányára.
Másnap reggel egy szál virágot találtam az ablakban.
Az ő lapjában (fenti linket a keresőbe másolva lehet az adatlapjára jutni, onnan az oldalára) hajléktalanok művei szerepelnek. Ha rákerestek erre a Google-ban: Szappanos Lajos, akkor igazi tündérmesét olvashattok...
Érdemes nem csak összegyűrve eldobni,hanem el is olvasni.
Vannak benne egész kitűnő versek,írások.
KŐVÁRI TIBOR: A TOLVAJ
Mint ragacsos köd, rám zuhant
a nyomasztó álom,
árnyakat lebegtet a nyirkos huzat,
didergek, fázom,
ködfátyol mögül torz alak surran,
nála az ellopott remény,
lüktet a félelem, az agyam szétdurran,
amit ellopott az az enyém,
lihegve kergetem; megfoglak, barátom,
talpam alatt a sár cuppog,
oszlik a köd s hirtelen meglátom,
saját magam után futok.
:DDDDDDDDD
Én köszönöm:))
Myly, ezt muszáj elmesélnem!
Tegnap délben autóztam, amikor az egyik lámpánál elindult felém egy igen alkoholista fejű, abban a percben is elég illuminált fickó, kezében egy köteg újsággal. A kezem már rajta volt az ablakfelhúzó gombon. És akkor eszembe jutottál és nem az ablakot húztam fel, hanem belenyúltam a pénztárcámba, kivettem egy kétszáz forintost és odaadtam neki. Eszembe jutott amit mondtál, hogy nem az én dolgom, hogy mire költi, úgysem fogom megérteni, hogy mi vezette idáig. És tényleg nem érdekelt, hogy piát fog-e venni rajta vagy kaját. Jó érzés volt!!!!
Én csak sajnálni tudom azokat az embereket, akik hajléktalannként az utcára kerülnek, mert nem mindenki tehet róla hogy így alakult a sorsa. Sokan csak annyit mondanak, hogy azért jutott oda, mert az alkohol oda juttatta őket. pedig ez nem igaz. Nem csak az alkohol viheti oda az embert. Elég ha veszteségek érik. Mind ha elveszíti a munkahelyét vagy a családját. És onnan már nem tud ismét felálni, mert nem kap munkját, amiből az életét alakíthatá. És egyre többen lesznek akik az utcára jutnak, hiszen a munkahely is egyre kevesebb. Elég az én generáciomból kiindulni már mi sem találunk munkát. Hiszen hiába tanulunk, nem tudunk elhelyezkedni éppen csak alkalmi munkákat kapunk. Ha egyáltalán kapunk is egyáltalán munkát. Még szerencse hogy az én generációmat még segítti a családja, már ha tudja. De ez nem mindenkinek adatik meg. És ők fogják nem is olyan sokára gazdagítani a hajléktalanok sorát.
Na meg persze egyre kevesebb lesz a segítőkész ember is. Egyre kevesebben lesznek azok is akik akik adni tudnak és egyáltalán adni hajlandók. Sajnos bevallom mikor hajléktalanokat láttam én magam sem nagyon tudtam segíteni nekik, hiszen mit tud tenni egy diák, akinek a családja a minimálbért sem kapja meg összesen. De az sem ad, aki megtehetné.
Ilyenkor tudnám ajánlani sokaknak azt a filmet amit éppen tegnap látam. A címe: A mi házunk. Egy özvegyasszonyról szól akinek egy hajléktalan lány megmenti az életét és utána ő pedig hajláktalanokkal veszi körül magát és nagyon jó barátok lesznek.
De ez a példa sajnos nem ragadós. Nagy kár. Nagyon sok ilyen emberre lenne szükség a világon.
Az biztos, h nagyon nehéz kimászni ebből a helyzetből. Én azok közé tartozom, aki empatikus, de sajnos adakozni én sem mindig tudok. Gondolj bele, a rendszerváltás után rengeteg munkahely szűnt meg, és azóta is...Sok család bomlott fel emiatt, mert a pasi nem talált munkát, netán saját lelkét orvosolandó, elkezdett piolgatni, vagy egyszerűen a pénzhiány miatti vesezkedések okán. A nő a gyerek/ek/kel maradt a lakásban, a pasi meg ment az utcára. Gondolj bele, amikor egyszerre mindent elveszítesz: munkát, családot, gyereket,otthont, rájössz, hogy a szakmád semmit sem ér, az eddigi 20-30-40 év erőfeszítéseinek eredménye 0 lesz, a szépen felépített életednek annyi, akkor biztos, hogy saját erődből fel tudnál álni és továbbmenni? Az a baj, h aki segíthet, társ, család, onnan is ki vagy lökve.Én egyáltalán nem csodálkozom azon h sokan piolnak közülük. Talán így elviselhetőbb.Értékes embereket veszítünk el emiatt. Sokat gondolkodtam már ezen, mit is lehetne csinálni, de biztosan nem fogom megváltani a világot. Ebben az országban annyi hülyeségre megy el pénz, miért nem lehet költeni ezeknek az embereknek a talpraállítására, aki még talpra akar állni. Mit tom én, átképezni őket, ha olyan a szakmájuk, hogy nem kellenek, minkát találni, közben meg legyen, hol lakjanak. Tudom erre van a munkaügyi iroda, meg a szálló. De nem igazán szívesen látnak hajléktalanul a képzéseken. A kettőt valahogy párhuzamba kéne tenni. Aztán ha tud lakni vhol, és tanul, és talál munkát, akkor mit tom én, a szállásért cserébe adna le egy kis százalékot, hogy élni is tudjon, meg majd idővel új életet is kezdhessen.
Tudom, tudom,most jön az, hogy lehetne költeni az eüre, meg az oktatásra, meg mindenfélére. De tényleg , miért nincs itt semmi értelmes dologra pénz?
Nagyon szépeket írtok. Én a múltkor adtam egy hajléktalannak kb 500 HU Ft-ot. Igaz fém pénzekben. (ne 1-2-5 vagy akár 10 forintosokra gondoljatok) Hát nem utánnam vágta??!!
Vajon bennem volt a hiba????
Persze a cikk ettől függetlenül jó!
Többségében az emberek így gondolják.Általánosítanak ,saját tapasztalatok alapján.
A hajléktalant "a hajléktalannak" tekintik,egy problémának,egy kényelmetlen kérdésnek,egy olyan "dolog"nak,ami mellett jobb elmenni.
Nem vagyok én sem jobb a többi embernél,én is elmegyek mellettük,avval a külömbséggel,hogy általában adok ha van nálam pénz.
Én is beszélgettem párral,Ők is emberek.
Mindenkinek meg van a saját története,ami valahol mindíg érthetővé válik ,ha meghallgatjuk őket.
Hol egy betegség,haláleset,válás,szerelem,annyi minden padlóra küldhet egy embert.Nem tisztem ítélkezni fölöttük és nem kötelességem segíteni sem.
Azt is megértem ha valaki nem ad,azt is ha igen.
Tudod,én meg inkább nekik szoktam adni,nem alapítványoknak,,mert azoknak ad más ,aki úgy gondolkodik ,mint te:)
mikor a lakcímét kérdezték adminisztrációhoz, és bemondta a gyivi címét, szépen megköszönték a jelentkezését és elküldték....
Igen, hallottam ilyet, és valóban igaz. Sajnos.
Sziasztok!
Én is azok közé tartozom, akik nem tudják a hajléktalanokat kellő empátiával kezelni. Én és a férjem egész életünkben kidolgoztuk a belünket és mellette tanultunk, hogy valamire vigyük az életben. 18 évesen, amikor összházasodtunk egy fillérünk nem volt, de megdolgoztunk az albérletre és a számlákra akkor is ha nem volt mit enni (inni) Mára szépen összeszedtük magunkat, de én betegen a férjem pedig olyan beosztásban dolgozik, ami 24 órás munkát kíván. Megtehetnénk, hogy adunk pár forintot, de... és ez az amivel nem értek egyet. Én igenis megfontolom kinek és mire adok. Ezt az én jogom eldönteni. Szívem szerint nem adnék senkinek, mert ha én tudok dolgozni, akkor más is tudna annyit, hogy ellássa magát. De mindig vannak olyan esetek, amikor a szívem megszakad, pl a pszihiátriától1-2 km-re egy parkolóban álltunk, amikor egy szemmel láthatólag beteg srác, fiatal és ápolt kéregetett. Én szaladtam utána a pénzzel, mert láttam, hogy ez az ember soha nem lesz képes arra hogy ellássa magát és igenis segítsére szorul. A másik egy nagyon idős bácsi a tesco parkolóban, látszik hogy nem alkoholista, csak szellemi és testi fogyatékkal és meghatározhatatlan kora van, de egy biztos, hogy nagyon idős. Nekik mindig adok.
Ne higgyétek hogy lelketlen vagyok, vannak olyan helyzetek, amikor el tudom képzelni, hogy utcára lehet kerülni. De azt nem tudom elhinni, hogy valaki aki munkaképes korban és állapotban van az nem tud talpraállni. (lsd két dipolmás tanár)
Most felvetődött bennem egy másik gondolat, am ugyan már régen felvetődött. Tudjátok miért van sok diplomás hajléktalan (mert sok van), ezek az emberek inkább az utcán élnek, minthogy almanjanak egy gyárba dolgozni és robotolni. Ezt saját fülemmel hallottam diplomás hajléktalantól: "én nem bírnám azt a fajta kötöttséget"
"segíts magadon és Isten is megsegít!"
nagyon igazad van!! Tényleg nem miattuk adjuk a pénzt, hanem magunk miatt.
Tegnap délután nem messze attól, ahol lakom, láttam, hogy rosszul van egy fickó. Odamentem hozzá, kérdeztem, tudok-e segíteni, azt mondta, nagyon rosszul van. Kérdeztem tőle, ivott-e, azt mondta, nem, cukorbeteg. Hívtam mentőt mobilon, nem volt könnyű rábeszélni, mert meg volt győződve, hogy a fickó csak piás. Amikor a mentő megígérte, hogy tényleg jönnek, mondtam a pasinak, hogy ne mozduljon, mindjárt itt a segítség, és ott hagytam, mert késésben voltam egy fontos találkozóról.
Most, ahogy jöttem haza, a pasi messziről üdvözölt és még egyszer megköszönte, hogy segítettem. Mit mondjak, ma ez volt a nap fénypontja. Legalábbis eddig :DDDDD