Mit tennél, ha erőszakos lenne a férjed? (beszélgetés)
anyum nincs ellenem, de megmondta sok a kiadása nem tud segíteni meg hogy fél hogy egyedül maradok és nem nekem ítélik a gyerekeket meg hogy hova megyek stb.
na mindegy majd valahogy csak lesz, másnem beletörődök a sorsomba mint máskor. Nem rossz ember ha az van amit ő akar... De egy tuti én sosem fekszem le vele- amiket csinált nekem elég volt. Ha jó neki így egy kapcsolat... Nem tudom elviselni ha hozzám ér, mindig bennem és előttem van ahogy széttépkedi a reggelim, amiket mondott "tőlem te nem szabadulsz"... - szerintem ha elmegyek pszihologushoz sem lesz jobb ezt nem tudom meg nem történtté tenni...
igen egy kapcsolat nem egy emberen múlik-de ha már ő is látja hogy tönkrement nem lenne szabad erőltetni- és ez már többszöri próbálkozás.
Megcsalni sosem csaltam a 10 év alatt, pedig kaptam lehetőségeket, de vissza is utasítottam -dédim engem szigorúan nevelt. Viszont így nem vagyok boldog. Sokat melózott ha itthon volt ideges volt vagy a füléhez ragadt a telefon. minden áldott nap meccset néz -én rászoktam a netezésre, mert ha megy a meccs világos van úgysem tudtam úgy elaludni... Szerdai nap az enyém akkor nézem a szulejmánt- meg barátokat nézek és semmi mást...
Nem mondtam nem vagyok hibás, de belefáradtam hogy engem okol hogy nem találok jó melóhelyet közbe az ő beosztása mellett ez lehetetlen. Pedig én sporolós vagyok nem költekezek...
Az azert tényleg furcsa hogy a saját családod ellened van..
Ilyet azért nem csinál aki nem látja át a történteket..
Önkontrollt tartottál mennyire érzed magad felelősnek hogy idáig jutottatok? Azért meg kell vizsgálnunk saját felelősségünket is, mert valami csak kiváltotta azt amit csinál veletek..
Mondjuk a zsarolást főleg az érzelmit én is elítélem, nagyon.
Sajnos ilyenkor patthelyzet van, a jövő dönti el mi a helyes mi nem
Azért ez is furcsa, hogy a családod a férjednek hisz, nem neked.
Az iskolaváltást kevésbé sínyli meg egy gyerek, mint a rossz légkört otthon. Szóval emiatt még simán lelépnék, ha lenne hova.
nincs- és én a gyerekeket is nézem ne legyen iskolaváltoztatás, ellenben a férjemmel aki elvinné őket az anyukájához és nem érdekli hogy a gyerek ide szeret járni, jó tanuló és itt vannak a barátai.
Családom nem tud semmit, férjem ellenem fordította azt mondta nekik azért hülyültem meg mert van valakim- nincs senkim igaz sok embertől több kedvességet kaptam és beláttam ohgy ami itthon van nem az aminek kéne lenni az életemnek- de most meg még rosszabb lett... Szóval amíg nem akartam válni nem voltak ekkora viták...
Hú ez nagyon durván hangzik... Hasmenés- hányinger nekem is szokott lenni egy-egy vita után -gondolom gyomorideg...
Nálunk is a melóhelyéből is volt vita -ő nem adja fel 12 órázik én meg ez mellett nehezebben találok munkát mert a gyerekeket vinni-hozni kell az oviból suliból... Ő nem ad fel semmit, de én igen dolgoztam én konyhai kisegítőként is mert az volt állandó délelőtt -és nem azért mert álmaim melója volt... Meg nálunk felesleges pénzkidobások vannak a részéről... és mindig én kapom hogy ott minden az övé mivel én gyesen- gyerden is voltam...
Amiatt lett, hogy minden gond az én nyakamba szakadt és a tehetetlenség miatt, mert hiába kértem már évekkel korábban hogy keressen másik munkát mert alig látjuk majd egymást, főleg ő minket, ha megint dolgozni megyek.
Pánikroham? Nagyon ilyesztő volt legelőször, azt hittem szívrohamom van. Tüneteim: 1-2 perc alatt 140-es pulzus, gyengeség, szédülés, fejfájás,mellkasi nyomás, hányinger, ájulásérzés, később hasmenés, hányás. És persze nem úgy van, mint a nagykönyvben, hogy 10 perc alatt elmúlik, egy fenét. Ha nem kaptam gyógyszert, egész nap feküdtem miatta. Volt hogy csak rágondoltam hogy rosszul leszek és már jött is, de a gyógyszer már akkor kéznél volt. Kétszer vitt el a mentő emiatt, a másodiknál a mentősök már sejtették hogy ez pánikbetegség.
De durva! Ne hagyd magad, mert kikészít! A lakástörlesztés a te neveden van? Valóban nagy hibát követtél el, hogy még egy gyereket szültél egy ilyennel. Akik öngyilkossággal fenyegetőznek, általában csak zsarolnak, nem gondolják komolyan. Aki igen, az már klinikai eset, előbb-utóbb úgyis megtenné.
Keress valami segítséget, és áll ki határozottabban magadért. Jogaid is vannak, nem úgy van, ahogy ő gondolja, hogy azt csinál, amit akar. Sajnos az írásodból már látni, hogy a lelki terrorja kezdi elérni a hatását, leépíti az önbizalmadat, az akaratodat.