Mit tennél, ha egy alakuló kapcsolatot beárnyékolna a "múlt"? (beszélgetés)

Na a manipuláció az biztos, azt tapasztaltam!:D

Tényleg az a baj, h ha érzelmileg belebonyolódik az ember, akkor már nehéz megtalálni objektíven a kihasználás és a szeretet/másik mellett kitartás közti határvonalat...

Szóval csak távolságtartással, kizárólag baráti alapon szabad segíteni. Ha valaki érez magában elég erőt, csak akkor vágjon bele ilyenbe!:)

Tökéletesen egyetértek veled. Csak mikor már belebonyolódik az ember, és mivel empatikusak vagyunk, már nehezen tudunk hipp-hopp kilépni.

Egy dolgot még nem szabadna elfelejteni! Hogy mi nők vagyunk, ők pedig férfiak. Teljesen máshogy gondolkodnak, mint mi, mások a reakcióik. És hát az is bizonyított, hogy az EQ-juk a béka hátsója alatt van.

Úgyhogy tanácsot adni nem lehet. Úgyis azt teszed, amit az érzéseid diktálnak. És ha elég érzékeny vagy, akkor ő jól tud manipulálni.

Jajjj ez de ismerős!

Én is akartam így segíteni valakinek, akit szerettem...ugyanezek a dolgok futottak végig az agyamon.

Fúú nagyon megszívtam, teljesen tönkrementem. Azóta helyrejöttem ügyesen, ő mégdepressziósabb.

Óvatosan, csak addig csináld, amíg nem húz le nagyon!!!

Mindenképpen hallgasd meg, de tudd, hogy iszonyat nehéz valakin segíteni, ha gyenge és nem akar helyrejönni igazán....

Így van.

Minden jót kívánok! ;)

Persze, csak az a baj, hogy annyira friss még ez az egész..

Nem tudom, hogy megéri-e tolerálni.

Csak ez is olyan kettős! Ha elmegyek "mellette" lehet bánni fogom, ha nem megyek el mellette, akkor meg lehet, hogy azt.

Azt hiszem az lesz a legegyszerűbb, ha meghallgatom, aztán mérlegelek, és döntök. Hiszen nem ígértünk egymásnak semmit.

Hát nem is tudom...szerintem ha elmondja akkor talán könnyebben döntesz majd...vagy nem :S:D

Ha nem mondja akkor meg lehet jobb ha hagyod...és foglalkozz a saját boldogságoddal ;)

Az a baj, hogy még az időt sem tudom behatárolni, hogy ez az egész mikor történt..

..ha mostanában akkor ok., viszont, ha évekkel ezelőtt..., hát nem tudom.

..de az is igaz, hogy nem mindenki olyan erős mint én, és nem biztos, hogy mindenki túljut pikk-pakk a csalódásokon.. van olyan is, akinek ez évekig tart.

Csak én meg, nem tudom, hogy az

milyen.

Azt mondta elmondja, mert tudja, hogy én leszek az első aki megérti.

Háááttt:D

..csak eddig azért nem tette, mert attól fél, hogy engem is elveszít.. (..de ezt már írtam)

Kicsit félek, hogy mi lesz akkor, ha tényleg fogom magam, felpattanok, és én is lelépek--

Tudod én "szívesen" segítek Neki, de csak akkor, ha látom, hogy valóban felejteni akar, hogy újra bízni, és szeretni.., hogy engem akar szeretni, hogy azt akarja, hogy neki is, és nekem is jó legyen.

Már sokszor elmondta, hogy fantasztikusnak tart, és ez az egész nem ellenem szól, és reméli, hogy gyorsan átjut ezen az egészen.

..hogy ne haragudjak, ha megbántott volna a viselkedésével stb. stb.

Én nem haragszom, csak nem tudom közel engedni..., mert bevallom: félek, hogy megbánt, talán úgy, hogy ezt észre sem veszi.

Csak amíg nem tudod mi történt vele addig nehéz bármit is ítélkezni...

Nem csak ez a fajta bántás van...

Engem úgy átalakított a volt pasi, hogy a végén magamra se ismertem... képzeletben mikor visszagondolok mindig fejbe vágom magam egy lapáttal hogy hogy lehettem ilyen hülye pedig sajnos megtörtént :S

Elég gyenge lelkű lány voltam....és ő ezt látta és teljesen úgy alakított ahogy szeretne...elhitette velem hogy a családom nem szeret csak ő...és hogy én ezért adjak hálát az istennek...a végén már annyira nem volt önbizalmam hogy nem mertem felvágottat kérni a boltban... inkább nem is részletezem tovább...

A lényeg hogy van ez a fajta lelki terror is, amiből nekem nagyon nehéz volt kikeveredni...

Gondolhatjátok hogy milyen hülye voltam, én se gondolom ezt másképp... de hát ez van :S

Na ezzel csak azt akartam elmagyarázni, hogy nem biztos hogy olyan egyszerű az ő története se mint amilyennek kívülről látszik.

De könnyen lehet az is hogy a többieknek van igaza.

Ezért nehéz ebben tanácsot adni... mert könnyű írni hogy ez a pasi csak pótléknak akar stb...de nem látunk a lelkébe.

De neked meg nem egy ilyen kapcsolatra van szükséged... ez is teljesen érthető.

Az igazság az, hogy boldog voltam, egészen egy héttel ezelőttig..

Akkor ott történt valami, amiről nem tudok.. csak annyit mondott, hogy a sors nem engedi neki, hogy elfelejtse azt amit tettek vele.

Bezárkózott, és nem tudok mit kezdeni vele, akárhogy is akarok. Nem engedi.

Azt mondta, hogy nem akarja, hogy elforduljak tőle, meg tudja, hogy én megértem, nem akar megbántani stb. stb.

Szóval azt tudjuk mit nem akar, de azt nem, hogy mi az amit akar..

Szerintem maga sem tudja..

Igen jó lenne :) de akkor túl egyszerű lenne az életünk :D

Igen ez is meg eshet sajnos :S

Én kicsit elfogult vagyok a saját példám miatt...de nem csak így alakulhat ahogy nálam is...hanem ahogy a többiek írják, rosszul is elsülhet.

Azt már megtanultam, hogy az esetek nagy többségében magadra kell gondolni először, a saját boldogságodat kell előtérbe helyezni, mert más se teszi ezt másképp.

Szóval ha nem vagy boldog, inkább hagyd a francba az egészet...

Nekem is volt egy pasim, aki a legjobb barátnőmet rángatta az ágyunkba.., csak egyszer váratlanul hazaállítottam..

Nekem is fájt, duplán fájt.., de átléptem rajta, mert rájöttem, hogy egy ilyen pasi nem jelenthet a számomra semmit.. megalázott, hazudott, bántott..

A barátnőm ugyanúgy..

Most ezen miért keseregjek, egy másik pasi vállán.

Így jártam, megtörtént PONT.

Lezártam, tanultam belőle, de nem büntetek más férfiakat miatta.

Sajnos nem látok a fejébe, pedig jó lenne:)

Kedves, aranyos velem, szeretget, csak van egy határ, amin nem engedi saját magát átbilleni.

Tudom, hogy fél! ..fél újra közel engedni magához valakit.

Én ezt megértem, csak pl. eszembe jutott az is, amit írtatok.

Pátyolgatom, "meggyógyítom", kihozom a gödörből.. más meg majd learatja a babérokat, boldog lesz vele stb. stb. engem meg bedob a kukába, és én kerülök abba az állapotba, amibe most ő van:)

Mosolygok, de nem vicces..

Nem hiszem, hogy hülyét csinálsz magadból.

El kell döntened, hogy számodra mennyit ér a kapcsolat... mert ha nem sokat akkor tényleg nincs miről beszélnetek.

Ha viszont látsz benne jövőt, akkor beszéljetek...nem olyan biztos az, hogy csak pótlék vagy...

A fejébe egyikünk se lát... el kell mondania mit gondol, mit érez, de nagyon őszintén.

Így van! Ez téged bizonytalanít el. Hogy nem vagy elég jó, stb.

Sajna tapasztalatból mondom, hogy az ilyen viselkedésnek többnyire mentáhigiénés problémára visszavezethető gyökerei vannak. Pl. alapból depresszív erősen hajlam, nem kicsit, mint általában az ember. Az is ezt támasztja alá, hogy nem beszél róla, mert lehet, nincs is arányban az ő hangulata azzal, ami történt. Ha egészségesebb lenne a lelke, akkor érezné, hogy kicsit pihennie kell, mert ezzel csak mást bánt meg. Akkor viszont nincs egy pici empatikus képessége sem. Szóval én megjártam egy ilyennel, mert hónapokig pátyolgattam a lelkét, amikor elegem lett, akkor olyan hevesen éreztette velem, hogy fontos vagyok neki. Tovább pátyolgattam, biztosnak érezte, hogy maradok, akkor meg napokig nem is keresett, stb. Így utólag azt mondom, egy roista férfi tipikus energiavámpír. Nem szabad sokáig foglalkozni vele, mert egy bizonyos idő után nehezebb otthagyni. Ha Te nem érzed jól magad, mint ahogy írod is. Neked is a válás után kedvességre, figyelemre van szükséged. Sztem hagyd ott! Lehet, hogy rendbehozod, és akkor vagy megpattan, vagy továbbra is tóled veszi az energiáit, miközben Te mentálisan kezdesz lenullátódni.

Én így látom. :)

Én kérdeznék, de nem akarok hülyét csinálni magamból.

Jó ok. megcsókol, megfogja a kezemet stb. stb., de a fene se tudja, hogy mennyire vesz komolyan.

Ahogy itt olvasgatlak benneteket, egyre jobban úgy érzem, hogy lehet, hogy tényleg csak pótléknak számítok..

Na az, nem leszek!

A lányok meg azért léptek le mellőle, mert rájöttek, hogy még mindig 'Őt' szereti.

Így meg, ki a fene akar benne lenni egy kapcsolatban??

..meg ki akarja egy pasi lelkét ápolni, főleg úgy, hogy a "voltról" rinyál.

Szerintem ez így pocsék lehet Neked.

Az ember ilyenkor megrázná a másiakat, hogy: "HÉÉÉÉÉÉÉ! Én is itt vagyok!"

És igen, megértem, hogy elbizonytalanít ez a helyzet, mert kit nem bizonytalanítana el?!?!

Érdeklődsz egy férfi iránt, ő is érdeklődik irántad, de az emlékei megbénítják!

Ezzel pedig megbánt Téged!

Viszont az meg olyan béndzsán veszi/venné ki magát, hogy:

Akkor most mi van Édesem? Együtt vagyunk? Vagy nem? Pótlék vagyok? Vagy nem? Akarsz Te tőlem valamit? Vagy csak raboljuk egymás idejét!

A francba is!!!! Mit akarsz Te tőlem??!?!?!?!?!

Igazad van.

Ebben nagyon nehéz tanácsot adni...beszéljétek meg.

Neki is nagyon nehéz lehet... de hát igen...talán neki is pihennie kellene, nem erőltetni most az újabb kapcsolatot.

Én leírtam a saját példámat hátha segít kicsit.

Remélem sikerül megbeszélnetek, és jól alakulnak majd a dolgaitok! ;)

..persze, csak ez nekem is rossz, mert teljesen összezavar!

Kézenfogva sétálunk, megpuszil, megcsókol, megölel, hiányzom Neki. Ennek ellenére mikor előjönnek az emlékei, olyan lesz mint egy jégcsap.

Ha nincs túl valakin, akkor "pihenjen", ne keresgéljen.

Ha meg keresgél, akkor ne foglalkozzon a másikkal.

Néha már úgy érzem, hogy én vagyok számára túl kevés, és ezért nem tudom "kirántani" ebből az emlékeim "megölnek" állapotból!

Azt tudnám tanácsolni, hogy ne erőltessétek a dolgot most...tartsátok a kapcsolatot, de inkább mint barátok...és előbb utóbb úgyis kibukik a dolog...hogy lesz-e belőle több vagy sem ;)

Én jól tudom sajnos, milyen az mikor így tönkreteszik az embert...nem könnyű utána újra bízni...nagyon sok idő kell. De jó volt hogy nem volt rám erőltetve semmi...csak barátkoztunk...aztán a végére meg már nagyon "összebarátkoztunk" :D

Igen, Ő is nagyon zárkózott..

Egyszerűen az őrületbe kerget, mert érzem, hogy nagyon akar..(nem pótolni, legalábbis így érzem)volt pár randink amikor éreztem, hogy őszintén érdeklődik, hogy közel enged magához.. aztán mintha megijedt volna, bezárta az összes ajtót.. én meg állok előtte nagy bambán..

Nekem most ment tönkre a házasságom.. külö élünk pár egy ideje(nagyon rövid ideje).. én is fáradt vagyok.. lelkileg biztosan. Nem biztos, hogy most szükségem lenne egy ilyen érzelmi bizonytalanságra.. hiszen ezért fejeztem be a házasságomat is.

A fiú tényleg egy csoda.., olyan, aki mellett egyfolytában angyokat sóhajtozhatnál, ha elengené ezt a lányt..

Szia!

Én a saját példámból indulok ki, csak nálunk pont fordítva volt.

Volt egy két éves kapcsolatom, amiben a pasi annyira tönkre tett, hogy egy darabig nem voltam képes bízni másban stb... hosszú lenne leírni a storyt...de a végén már nyugtatót meg szívritmusszabályzót kellett szednem annyira ki voltam idegileg.

De miután befejeztem azt a kapcsolatot nagyon hamar jött egy másik fiú, aki érdeklődött irántam.

Én egy kicsit zárkózott voltam vele...járni kezdtünk...de én pár hét után mondtam neki hogy ez nekem még nem megy...és elmondtam az okát is, megbeszéltünk mindent...

Utána tartottuk a kapcsolatot...szinte minden időnket együtt töltöttük, de inkább csak baráti viszonyban....

Eltelt fél év és én már fülig belezúgtam...és akkor mondtam neki, hogy akkor most próbáljuk meg újra...és azóta együtt vagyunk :) Ennek már 4 éve... együtt élünk és nagyon kiegyensúlyozott a kapcsolatunk.

Persze ehhez kellett egy nagyon türelmes és kitartó másik fél is...mert ezt nem sok pasi csinálta volna utána. Szerencsés nőnek érzem magam.