Mit tennél, ha azt éreznéd, hogy nem kedvelnek a munkatársaid? (tudásbázis)
Tudom, hogy ezzel most nem segítek rajtad, de leírok Neked egy történetet:
Jött hozzánk valamikor egy új munkatárs, aki a főnökkel lagymatagon fogott kezet. A főnök bekategorizálta, hogy ez nem lesz egy vehemens munkaerő, nem lesz erélyes, nem fogja jól végezni a dolgát.
Ez az ember nagyon művelt volt, nagy tudással rendelkezett, és nagy munkabírással. Nagyon jókat tudtunk beszélgetni-mi kollégák, mind magánügyileg, mind szakmailag-. Egy jó szándékú ember volt. Viszont a főnök majd minden levelét visszadobta, mondván, hogy nem jó a fogalmazás. Néhány kolléga elkezdte lenézni, hogy buta...stb.
Ez a nő közben a doktoriját csinálta, kutatott, és 3.nyelvként az angolt tanulta felsőfokon. Közben lelkiismeretesen eleget tett a munkakörének is. Amint kész lett a doktorijával, meglépett.
Most azt csinálja, amit szeret, a főnökei elismerik, és Európaszerte előadásokat tart. Most meg akik butának tartották, irigylik.
Itt nem ismerték el, mert bekategorizálták, és bármit tett, nem léphetett tovább. Bár én azt gondolom, lehet, a helyüket féltették tőle a tudása miatt.
Hát ö...ja.Nem tudni gyakorlatilag semmit...Melyik szakma például...Mert van ahol az a helyes,hogy figyel és kérdez az ember,de van olyan,ahol kész szakit ad ki a suli és elvárt az azonnali önálló tudás,a gyors döntés.Akkor elég ciki sokat kérdezni,vagy bizonytalankodni...
Én nem tudom,mit tennék,ha így lenne.Valószínűleg elkezdenék keresgélni és addig váltogatnék,amíg végre bejön az adott munkahely.Nem irigylem a topiknyitót.:(
Van olyan, hogy egy új kolléga egy picit zárkózottabb, főleg olyan helyen ahol a régiek 10-15éve együtt dolgoznak, akkor hajlamosak azt gondolni, hogy nagyképű az illető pedig csak nehezen találja fel magát....az idő majd megoldja.
Ha kibírod...:)
Magamba szállnék, elgondolkodnék, és ha rájöttem az okára, változtatnék a hozzáállásomon.
Az elég gyakori, hogy az új belépőt a régiek bizalmatlanul fogadják. Nők körében pláne. De ez jó hozzáálással néhány nap alatt oldható.
Bocs, de erről eszembe jutott egy vicc:
- Anyu, Anyu, nem akarok iskolába menni!!
- De kisfiam, muszáj elmenned!
- De én akkor se akarok, engem ott mindeki utál!
- De muszáj bemenned kisfiam, Te vagy az igazgató!
Ki mondta? Egy fásult oszlopos tag? ki irigy egy fiatalra vagy csak félti az állását? Netán boldogtalan az élete, mert a férje meg ő egymást vérét szívja 20-30 éve?
Kb. ilyen "csupaszív" embereknek szoktak ilyen megnyilvánulásaik lenni. Normális, kiegyensúlyozott, harmóniában élő, kedves csinos nők nem beszélnek így az újoncról. Annyira ügyetlen nem lehetsz, mert az már 4 hónap alatt kiderült volna. Főleg, hogy 3 hónap a próbaidő.
Én is dolgoztam már olyan helyen ahol nem szerettek.Dolgoztam rendesen,nem voltam bunkó meg semmi ilyesmi.Amúgy sem stílusom....
Az volt a gond velem hogy egy régóta össze szokott idősebb csapatba csöppentem.
Tehettem akármit soha sem volt semmi jó...
Mindig mindenbe bele kötöttek...Egyszer megkérdeztem hogy mégis mi a baj velem a válasz csak annyi volt hogy az hogy itt vagy...de konkrétumot nem tudtak mondani.Pedig a főnök is elbeszélgetett velük.Végül felmondtam...egy hónapra rá találkoztam az egyikkel és tök normális volt.Megkérdeztem hogy mondja már el mi volt a gond...Azt mondta hogy az egyik helyettesnek aki mellesleg nem volt épp a szépség minta képe nem voltam szimpatikus az első perctől és ő generálta a többieket is arra hogy utáljanak ki.Azt mondta nem az én hibám és tehettem volna bármit is akkor is ez lett volna.Kiderült hogy én voltam a 3.!ezen e helyen akivel ezt megcsinálták és ott is ez a helyettes kezdte...
Nem bánom hogy eljöttem,bár rémesen éreztem magam,mert azt hittem tényleg bennem van a hiba,de rá kellett jönnöm hogy nem.A többi munka helyemen sosem volt semmi gond,a mostani is már régóta meg van és elégedettek vele.Sajnos van olyan hogy pont egy befolyásos embernek nem vagy jó akkor a többinek sem...ez van...
Bocsi hogy hosszú voltam!:)
A minek van ez itt?! sokféle formában érthető.
Minek van ez itt, elveszi a munkánkat, ránk nem lesz szükség,
Minek van ez itt, ha magasabb a végzettsége és jobb helyet is találhatna magának,
Minek van ez itt, mikor nem szorul rá anyagilag a fizetésére,
Minek van ez itt, mikor mi már tudjuk egymás gondolatát is,
Minek van ez itt, csak a főnök spiclije,
Minek van ez itt, ha nem tud viselkedni,
Minek van ez itt, ha nem akar dolgozni,
Minek van ez itt, ha , ha és ha...
Sokféle hangsúllyal elhangozhatott ez a mondat.
Lehet, hogy a saját pozíciójukat érzik veszélybe.
Vagy esetleg úgy gondolják, hogy nehezen tanulsz bele a dolgokba és többet hibázol, mint kellene.
Ne adjál támadási felületet.
Figyelj oda jobban a munkádra és ne foglalkozz azzal, hogy mit mondanak.
normális hangnemben fogom megkérdezni, ha megkérdezem..
de ugy érzem nem adtam rá okot hogy ilyeneket mondjanak.
csak nagyon rossz ez a helyzet.
én ha több éve ott lennék és uj munkatárs jönne, azon lennék hogy kicsit jól érezze magát ott, hiszen a kezdet mindig nehéz
biztos bennem van a hiba,
talán ellenséges vagyok, vagy nem tudom
kérdezek, hogy hogy csináljam a dolgokat, tanácsot is kérek
de akkor is
Ja-ja! Egyetértek.
Ne szívd a melledre nagyon! Gondolom új vagy még lesz ideje bőven alakulnia a dolgoknak. Az "ez minek van itt" kezdetű mondatok többsége arra utal, hogy a munkáddal van bajuk. Meg lehet és meg is kell kérdezni, hogy mi a baj. Esetleg segítséget kérni, persze a megfelelő embertől. (Ezzel akár több legyet is üthetsz egy csapásra. Lehet, hogy még a hiúságát is legyezni fogod az illetőnek.) Egy munkahely jó esetben hosszú távú és "játszmák" színtere. Igyekezni kell a munkában és emellett jó emberismerőnek kell lenni, kapcsolatokat építeni stb.
Az olyankor mindig nehéz.
Szerintem tényleg kérdezd meg. Veszíteni nem veszíthetsz semmit, de ha úgy kérdezel rá, h. már a kérdésben is benne van, hogy azért kérdezel, mert jobban szeretnéd csinálni a dolgokat, akkor elszégyellik magukat.
Ha meg nem tudnak normális választ adni, akkor szimplán rossz indulatúak, és nem rajtad múlik. Rontani nem ronthatsz a helyzeten, csak javíthatsz.
További ajánlott fórumok:
- Miért olyan nehéz munkatársakat (alkalmazottat) találni?
- Tetszik egy munkatársam, de nem lenne szabad, a kora...
- Mit tegyek, ha a munkatársaimat, vagyis a tényleg hétköznapi embereket nehezen viselem, a témáik zavarnak inkább? (Tv, híradó, pletyka, stb)
- A munkatársnőim cikiznek, mert akkor is kiöltözök, ha egyszerű hétköznap van... Hogyan szólhatnék nekik vissza valami találót?
- Szakítás után miért állítja azt egy férfi a munkatársainak, hogy a mai napig hívogatom, holott semmilyen jelet nem adok felé?
- Beleszerettem a munkatársamba, aki ráadásul foglalt. Hogyan felejtsem el?