Mit tehetnék ebben a helyzetben? (beszélgetés)

A mi nagy fiúnk is közénk mászott,mikor az öccse megszületett...sőt,a mai napig jön,de mára azért meg lehet vele dumálni,hogy várja meg,míg az apjuk elmegy dolgozni,utána elférünk az ágyban. 5,5 éves és kb. 1 éve,hogy nem a mi ágyunkban alszik egész éjjel. Nagyon fárasztó volt őt is átcipelni éjjelente 5-10 alkalommal,de nekem teljesen mindegy volt,hogy azért nem alszom,mert kényelmetlen,vagy azért,mert a gyereket hordom a saját ágyába.

A középsőnk csak néha jön,de ő is kompromisszum képes (4 éves).

A kicsink meg akkor alszik velünk,ha bealszom a szoptatásba,ami eddig kb ötször fordult elő (8 hetes).

Szóval,nálunk is vándormadarak a gyerekek,de nam az apjuk határozott tiltása ellenére,a saját magam megnyugtatása és kényelmem érdekében.

Anno első gyerekünk is köztünk aludt, akkor sokszor kényelmetlen volt, főleg mikor párszor hasba rúgott, álmában. Átvittem a saját ágyába, de mihelyst felébredt, jött vissza. Akkor várakozás...és megint előröl... Ez így ment hetekig, és egyre kevesebbszer mászott vissza :) Fárasztó napok voltak.

Szóval volt a gyereknek is igénye, és azt is figyelembe vettük :) Vannak ugye a szülő típusok, ha az egyik a ebbe tartozik a másik meg nem, azt is összelehet hangolni, csak változtatni kevésbé fog menni. Hibáztatni szerintem nem érdemes senkit, mert minden típusnak van előnye is meg hátránya is. Amúgy láttam már "túl következetes" szülő gyerekét, akit letámasztottak, a sarokba mint egy biciklit és onnét nem mozdulhatott. Egy szikra mosoly nem volt az arcán, merev volt, tele elfojtott érzelmekkel. Örülök nem ebbe a szülő csoportba tartozom.

A közös ágyban alvásról le kell szoktatni, nem lesz semmi baja a kölyöknek.

2éves lesz,itt az ideje,hogy külön aludjon,különben mire körül nézel,4 lesz,és még mindig veletek alszik.

Ez nem normális dolog.

Semmi baja nem lesz, hozzáteszem.

Ott a hiba, hogy nem volt megegyezés a férjeddel, a 2 szülőnek mindig azonos elvek alapján kell nevelni a gyereket,mert a gyerek megérzi melyik engedékenyebb, és ki is használja.

Beszélj a férjeddel, és következetesen ugyanúgy álljatok a gyerekhez.

Ha a 2 szülő között nincs egyetértés, az nagy baj.

Halkan megjegyzem,hogy valószínű a fórumindító is szeret a gyerekkel aludni,viszont az apuka nem! És,mivel kapcsolatba született az a gyerek,nem árt a másik fél igényeit is figyelembe venni!

És nem árt a gyereket úgy vállalni,hogy a szülők alapvető nevelési kérdésekben megtalálják a közös hangot...

Tényleg csúnyán elrontottad!

Az én fiaim is szoktak a boltban kérni ezt-azt,ha akarom,megveszem,viszont,ha nem,akkor tudják: ha azt mondom,nem,az úgy is marad,és pont nem érdekel,ha nekiállnának hisztizni.

Nem vagy következetes,és valószínűnek tartom,hogy túl sok elvárásod sincs a gyerek felé.

Attól,hogy következetesen kitartasz a saját döntéseid mellett a gyerekkel szemben,még nem fogod kevésbé szeretni,nem leszel rossz anyja. Viszont,ha mindent elér nálad a hisztivel,akkor egy hisztis gyereket nevelsz belőle,ami később sem fog változni (jelzem,5 éves korára sem).

Még nem késő: csak légy következetes. Én pl azt szoktam csinálni,ha olyan helyre megyünk,ahol sok finomság csábítja a gyerekeimet,hogy vagy közlöm,hogy egy dolgot választhatnak,vagy éppen azt,hogy semmit! És kitartok!

Szerintem nem késő sohasem következetesnek lenni. Akkor érdemes kitartani a véleményed mellett, ha van értelme. Pl. csak akkor ehet édességet, ha már evett normális kaját, és akkor is csak egyet (pl. kiscsoki). Ha olyasmi, hogy ezt a pólót nem akarja felvenni, akkor nem feltétlenül ragaszkodnék hozzá, hanem adnék alternatívát. Vegyen másik pólót, de télen nem engedném rövidnadrágban csak azért, mert ahhoz van kedve.

A párkapcsolati probléma nehéz dolog. A kisgyerekeseknél szerintem gyakran vannak veszekedések a gyerek(ek) miatt (is). Nem lehet séma-tanácsot adni, minden helyzet más és más.

Próbáld talán megtalálni azokat a tulajdonságokat benne, amiket eddig is szerettél. De az az igazság, hogy ilyen helyzetben bárki mondhat bármit, nem biztos, hogy be is válik.

Sok sikert!

Nekünk 3 fiunk van: 12, 10 évesek, és van egy majdnem 4 hónaposunk.

Amikor a nagyfiam 2,5-3 éves volt, nekem is volt egy a tiedhez hasonló afférom.

A boltban a kicsit beraktam a bevásárlókocsi ülőrészébe, a nagy meg elrohant "verdásat" játszani. Mikor a pénztárhoz értem, előkerült. A 100-ik matchboxot akarta megvetetni. Nemet mondtam. De vedd meg! De akkor is!

Ez így ment a fizetésig. Persze, az egész bolt azt hallgatta, hogyan meccsezünk. Emelkedett hangvétellel.

A gyerekem kiskorában hányásig tudott sírni. Akkor is ez történt. Nézett rám, taknya-nyála egybefolyt. A pénztáros srác csak kapkodta a fejét. Én nyugodtan mondtam, hogy csapjon még hozzá egy saját márkás nylon szatyrot is. Szétnyitottam, és mondtam a gyereknek, hogy ha hánynia kell, akkor ne csináljunk több munkát valakinek, inkább bele hányjon.

Ugy is tett. A bolt előtt összekötöttem a szatyrot, és kidobtam a kukába.

Igen, nem volt kellemes a szitu, de következetes akartam maradni.

Csodálatos gyerekeim vannak, de szerintem a legtöbb gyerek előbb-utóbb feszegetni kezdi a határait. Nem könnyű, de muszáj a későbbiek miatt következetesnek maradni. Gondolj a kamaszkorra!

Kitartás!

Azt mondanám, hogy nevelés terén hangolódjatok össze az apukájával. A gyerekeknek jól működik a radar.

Ilyen korban bizony hisztiznek. Legyél következetes. Azzal ne foglalkozz mit szólnak, kínos stb. Ne azért vegyél, vagy ne vegyél meg valamit, mert a másik sorbanálló ráncolja a szemöldökét.

Én szerettem ha velem aludtak :)

Teljesen maguktól szivárogtak el a saját ágyukba kb 4 éves korukban. Eleinte még hiányoztak is :))

Szia :) Nekem is most két éves a gyerekem. Szóval, nem kell bepánikolni :) Nincs elrontva semmi és senki. Nálunk is velünk alszik a gyerek, furcsa mód eszembe sem jutott, szeparálni. Szeretünk együtt aludni :D A gyereked most kezdi érvényesíteni az akaratát, tudod a dackorszak :) Ha sírással gyakran célt ér, akkor mindig sírni és hisztizni fog. Nem kell, mindent megengedni, de túl szigorúnak sem jó lenni.

Próbálj ki mindent, mi a célravezetőbb. Minden helyzet más, van mikor jobb engedni van mikor meg nem. Volt, hogy én is megvettem a gyereknek dolgokat, mert siettem és nem volt energiám csatázni :) Volt, hogy eltereltem a figyelmét. Néha hagytam kicsit magára, az vezetett eredményre. Sok türelem kell :)

Elolvastam az "anyaként már nem jár semmi" kezdetű fórumindítódat... sajnálom, hogy börtönként érzékeled és értékeled a helyzetedet - ez is kivetítődik (a türelmetlenségeden).

Tudod, minden szar helyzetben van valami jó. Találd meg, sokszorozd meg! Állj a sarkadra, mert különben elveszel... :( Tanulj meg olyan technikákat, amik (lassan, de biztosan) kiszabadítanak Téged ebből a szorult helyzetből. Ha sikerül, az idő Neked fog dolgozni - ha nem, ellened.

Nagyon szomorúan olvastam mindkét bejegyzésedet. :(

Nem hiszem, hogy "csak ebben a helyzetben" lehet probléma... a gyerek nem hülye, csak kicsi még. Öt éves koráig kialakul majd benne a superego, a felettes én (így hívja a pszichológia, keress rá a neten - "a szuperego a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője, az egyén lelkiismerete"). Addig lehet ezen korrigálni, de csak következetesen.

Ha ellentmondásosak a reakcióid, a gyermek elveszik köztük, és nem csak a boltban. Ha a párod egész magatartásával azt képviseli, amit itt leírtál, azt a kicsi is kiolvassa..., kb. annyira fog komolyan venni ő is.

Nem az a megoldás, hogy a párodon vagy a kicsin keresd a "hibát", az valószínűleg az elveid és a következetességed hiányában bújik...

Én a helyedben kicsit kívülállóként a saját viselkedésemet kezdeném figyelni :), ahogy annak idején tettem is, amikor rájöttem, mennyi mindenen változtatnom kell.

Nem a bolt közönségének kell megfelelni! A harag, düh mire való? hová lett a türelem?

Négy fiú (15,20,25,27) gyermekeivel elégedett anyukája vagyok.

Sok türelmet, kitartást és eredményt kívánok!