Mit tegyek most? Apukám sorsáról kell döntenem! (beszélgetés)

🕯️🕯️🕯️

Részvétem

"Szóval sajnos ők már eleve traumatizálódtak." Nem biztos, hogy jó ötlet ezt halmozni. Ahogy leírod, apukád most rosszabb állapotban van, mint az agyvérzése előtt, és nem lehet magában.Ha 100%-ban nálatok lesz, akkor nyilvánvalóan kevesebb időt fogsz tudni a gyerekekkel tölteni, és nem nagyon marad saját magadra. Nem tudom, hogy ebbe bele gondoltál-e.

Mindenképpen beszéljétek át a testvéreddel a helyzetet, és azt is, hogy ki mennyivel tud beszállni, ha ápolónőt kell mellé fogadni, mert nagyon nem olcsó dolog sajnos. Az unokatestvérem nézte végig a lehetőségeket, és bizony több lett volna, mint az anyukája nyugdíja.

Egyetértek a többiekkel, akik azt mondták, hogy nézz utána az intézeti lehetőségeknek, akár a te, akár a testvéred lakhelyén. Ha van szociális gondozónő ismerősöd, akkor az is tud intézetet ajánlani. Az én szociális gondozónő barátnőm is azt javasolta nekem (én is a beteg anyukámmal élek, igaz neki nincs mentális zavara), hogy jobban jár az ember, ha nem az utolsó pillanatban intézkedik, mikor már nincs más opció. Tudom, hogy az intézet, nem az az lehetőség, amit a legtöbb szerető gyermek szívesen választana a szüleinek, de ha nincs segítséged, csak kötelezettséged, a lányaid, akkor gondold őszintén végig az összes oldalát ennek a kérdésnek. Mert téged és a lányaidat ki ápol, ha belerokkansz?

Ismeretlenül felnézek rád. EMBER vagy, aki nem lepasszolni akarja az apját, hanem megoldást keresni a problémára.

Bárhogy döntesz nehéz lesz. Tényleg 24 órás szolgálat ez, mert ő kipiheni magát napközben és lehet éjszaka meg járkálna, beszélgetne.

A kiemelt ápolási díj lenne a legjobb, HA nem lenne olyan pofátlanul kevés. :/ Abból gyerekez nevelni. megélni nem lehet. Próbálkozzatok a testvéretekkel otthont keresni Édesapádnak, ha többször nincs képben, mert veszélyt jelenthez önmagára is, netán melegíteni akar valamit, de ottfelejti, netán elcsúszik beveri magát, vagy esetleg elmegy otthonról.

Remélem jól tudtok kijönni ebből a problémából, azt kívánom, hogy édesapád rehabilitálódjon az agyvérzés után, mert hála az égnek ilyen is van, neked meg sok-sok erőt kívánok! 🏅

Anyukádat baleset érte. Nem írtad, hogy az agyával lett volna baj. Teljesen más egy ún. testi betegség, mintha a memória nem vagy alig működik !

Nem írta, hogy milyen korúak a gyerekei. Vagy nem figyeltem ?

Persze, lássa el a háztartást, a gyerekeket, a munkáját, meg az apukáját. Egyedül....

Komolyan, hogy adhattok ilyen tanácsot? Végig gondoltátok egyáltalán?

HA van rá lehetőség, keress otthoni munkát, közben tudsz felügyelni édesapádra, ahogy Amaunet a l6 hsz-ben javasollja. Ezzel a nappali ápoló bérért megspórolod, ha netalán rosszabb fizetésed lenne, mint most.

Nem a levegőből beszeélek, Édesanyámat évekkel ezelőtt baleset érte, nehezen állt újra lábra. Otthon dolgoztam, vásároltam kiszolgáltam, de óriási segitséget jelentett az akkor egyetmista fiam segitsége, hozta vitte a mamát, Ő is teljesitette kkivánságait. Próbáltunk nappali segitséget, szerezni, de nem vált be egyik sem, pénzéhes munkát, feladatot elkerülő társaaság volt, az egyik úgy masszirozta anyukámat, hogy eltörte a bordáját, a falon lógó képeket diszeket próbálták elkérni.

Ez 5 évig tartott, csak azért nem érzem sikertörténetnek, mert anyukám 80+ évesen meghalt.

Bennünk fel sem merült hogy otthonba vgy idősek napközijébe kerüljön. ( nincs testvérem,)

DE Te tudod, hogy milyen erős a kötelék közted és Édesapád között, de szerintem nagykorú gyerekeid sokat tudnának könnyiteni a helyzeteden.

Azért az nem mindegy, hogy valaki mi miatt szorul ápolásra. Egy mentálisan egészséges combnyak törött ápolása valóban megoldható a leírt módon. Szerencsére ők meggyógyulnak.

Az agyvérzéses és egyéb mentális problémákkal küzdők esete más. Velük sajnos 24 órában törődni kell. A gyógyulás csak remény.

Ha anyagilag megoldható a nappali ápoló akkor 1-2 hónapot meg lehetne próbálni, persze ha az édesapa is bele egyezik. Kérdés, hogy ott hagyja-e az otthonát. Szociális gondozók is szoktak kimenni idős gondozásra de az csak 1/2-1 óra /nap , a helyi szociális osztály intézi. Ételkihordás is működik szinte minden városban, nyugdíjasoknak kedvezményesen.

Közben meg valóban el lehet indítani az idősotthoni elhelyezést. Valószínűleg szükség lesz rá. Mindenütt van váró lista, 1x-i belépési díj és utána vagyon/nyugdíj szerinti havi díjfizetés. Az idősotthonról előre érdemes tájékozódni, mert sok rosszat is hallani róluk. Másrészt meg sokan dicsérik, némelyik valóban otthonos, akár külön elhelyezéssel, 1-2 otthoni bútorral, nem nagy közös szobában de 24 órás felügyelettel.

Mindenképpen sok türelemre lesz szükség, jobbulást a papának .

Jelenleg ezt csinálom. Távmunka mellett ellátom az ágybanfekvő édesanyámat, aki egy combcsonttörésből épül éppen fel.

A 24 órás felügyelet nem azt jelenti, hogy ott kell ülni az ágya mellett.

De akár a sz.gépet, a munkát is lehet ugyan abban a helyiségben végezni.

Ahogyan ki lehet vinni a beteget a konyhába is míg főzünk. Részévé lehet tenni a napoknak.

Sajnos ezt írtam volna én is.

Minél hamarabb jelentkezzetek egy ilyen helyre, mert éveket is kellhet várni. Le lehet mondani ha hívnak üresedés miatt, ha mégsem kell. Épp elég lesz megoldani addig is ezt a helyzetet. Nagyon sajnálom!

Az otthoni ápoló 24 órában sok százezres tétel. Ti tudjátok, megengedhetitek-e anyagilag. De a gyerekeket nem tenném ki ennek, hogy ezt végignézzék.

Persze.

Felügyelné egész nap az apját, mellette vezetné a háztartást, a munkáját meg megcsinálná éjszaka.

Egy hét múlva meg lefordulna a székről.

Van lehetőséged távmunkára, ahol nem vagy egész nap géphez kötve?

Amellett egész nap felügyelhetnéd a papádat, elláthatnád a családodat.

Apukád állapota, ahogy írod, már nem az idősotthon kategória.

Neki ápolási otthonra van szüksége.

Ezekbe viszont elég hosszú a várakozási idő a bekerüléshez.

Én a helyedben mielőbb elkezdeném intézni.

Lehet, szívtelennek tűnik amit írok, de mivel apukád nem tudja ellátni magát, nem nagyon van választási lehetősége.

Van olyan otthon, ahová felvennék, de pl. 1. hosszú a várakozási idő, (lehet, hogy egy vagy több év) 2. sokba kerül, 3. messze lenne tőletek, akár száz vagy párszáz km-re.

Ha mégis elvállalod apukádat, akkor is intézhetnél ilyen helyet, hogy ha fönt van a várólistán, legalább a várakozási idő lerövidül, ha mégsem bírod a terheket.

Volt olyan a rokonságban, aki agyvérzés után pár nappal meghalt, és olyan is, aki valamennyire felépült, de 24 órás felügyeletre szorult élete végéig. Már nyugdíjasok voltak, falun éltek, a felesége gondozta. Nagyon sokáig a fotelból nem tudott felállni, ült vagy feküdt egész nap, és élete végéig nem tudott beszélni. Mindent értett, olvasni is tudott. Leírták neki a legfontosabb mondatokat, pl. "Éhes vagyok." " Szomjas vagyok." " Pisilni kell." Ilyesmiket. És ő rámutatott arra a mondatra, ami épp fontos volt. Később lábra állt, kicsit tudott menni a házban és az udvarban.

Ezt írod :

" gyakran nem tudja, hol van". Szerintem ez nagy probléma. Nem hiszem,hogy alkalmas az idősek napközijébe járni. De lehet, hogy minden nap vinné, hozná valaki, ha meg tudod oldani. Én megkérdezném az egyik ilyen helyet, legalább tudnád, egyáltalán gondolkozz-e ilyen lehetőségen.

A 24 órás felügyelet fizikailag is, idegileg is és anyagilag is nagyon megterhelő ! Ez folyamatos feladat, nincs se ünnep, se pihenőnap ! Most még nem tudod elképzelni, mekkora teher ! Van úgy, hogy a gondozó bele betegszik, nem bírja egy idő után.

Sajnos, ilyenkor nemcsak a jó szíved kell, hogy vezessen, hanem minden egyéb szempont is.

Nehéz,,,mégis azt mondom az otthonnal várhatnátok kicsit,addig talán összedobhatnátok a pénzt a felügyeletre.

Ezt csak az alapján írtam mert ha az alapbetegséggel elvolt "viszonylag önállóan" most pedig jár és beszél,,lehet hogy javulni fog még.Bár ezt nem lehet tudni,,de nálunk így volt,visszajött a memória.

Voltunk hasonló helyzetben és a családban jelenleg is van hasonló.

Mi is "kaptunk" egy ápolásra szoruló családtagot, de sajnos nem működött a napközi. Éjjel nem aludt, randalírotott az idősünk, reggel nem bírt felébredni, így nem tudtuk elvinni a napközibe. Ápolót nem találtunk, illetve nem tudtuk volna megfizetni. Az éjjeli műszak ránk várt volna. Nem tudtunk pihenni, a gyerekeinket is nagyon megviselte a helyzet.

Rossz lelkiismerettel, de beadtuk idősek otthonába.

Sok év után is így döntenék, mert szegény már úgy sem tudta hol van, mi meg nem roppantunk össze.

Másik eset a családban a vejem 91 éves nagymamája.

A mama lakásában 24 órás ápolók felváltva vigyáznak rá 3 éve. Az ápolás díja, a mama és ápolójának teljes ellátása és a lakás rezsije anyagilag, a helyzet idegileg készíti ki a családot. Vejem hallani sem akar arról, hogy otthonba tegye a mamáját, így a családja megy tönkre.

Hidd el, mindenkinek jobb lesz, ha otthonba kerül édesapád, hiszen nem tudhatod hány évig tart mire vége lesz...