Mit tegyek a párom hüvős velem már nem birom... (beszélgetés)

Az a baj ezekkel a megalkuvásban töltött boldogtalan kapcsolatokkal, hogy minél tovább élsz benne, annál inkább beleszoksz és előbb-utóbb az lesz a természetes.

Már-már szinte Stockholm szindróma.

Egy kapcsoaltot nem lehet arra alapozni, hogy az egyik rajong, a másik közömbös. Az egyiknek megvannak a maga is mókái, a másik meg alkalmazkodik az ebből adódó hangulatváltozásaihoz.

Legyél egy kicsit fontosabb magadnak.

Nem értem. Ha nem azt kapsz amire vágsz hogy tudtál egyáltalán bele szeretni?

Mert ha valaki olyan volt és idővel megváltozik azt megértem, azt nehéz elviselni. De egy olyanba beleszeretni akitől egyáltalán nem is kapod ezeket, nem értem...

Én is megalkudtam,de jól érzem magam benne. Persze vannak idegbajos napok,de a mérleg nyelve mindig a jó fele billen,hiszen akármennyire is idegesit a férjem egy-egy viselkedése,vagy szokása, kitartok mellette és megpróbálom elfogadni és kezelni,mint ahogy ő is ezt teszi felém sok mindenben. Szóval mi jól megvagyunk és pont a kompromisszumok miatt szerintem. Ha szar lenne én is lépnék,mint ahogy már sokszor megtettem az előző kapcsolataimban. Hiszen erről szól az egész társkeresés dolog,hogy megtaláljuk azt aki mellett letudunk élni 30-40 évet. Nálunk kb 3 év után állt be a dolog. Bár egy életen át alkalmazkodni kell, és ez miért rossz? Hiszen engem is ugy szeret ahogy vagyok.

A fóruminditónak üzenem,hogy ne csinálj semmit csak szeresd és egyszer meglesz a gyümölcse meglátod. Persze ha bunkó veled és nem értékel egyáltalán akor mond meg neki,hogy lépsz. Nem hiszem hogy nem lehet megbeszélni. Sok szerencsét!!!!

A másik megoldás, hogy kitartasz a párod mellett és megalkuszol.

De vajh meddig lehet úgy élni?!

Megéri?

Ha úgy érzed, hogy neked megéri (azért, mert pl. eltart és ezért legalább nem kell anyagi nehézségekkel küszködnötök stb.), akkor válaszd a kisebbik rosszat....

Én inkább az egyszerű, de boldogabb életet választottam. Hiába a sok pénz, ha nyugalom meg szeretet nincsen!

Neked kell eldöntened, hogy mi a legfontosabb a számodra.

Sajnos nagyon ritka, hogy minden egyszerre összejöjjön....

De azért sok szerencsét!;)

Így is úgyis szenvedni fogsz!:(

A különbség csupán annyi, hogy minél hamarabb szabadulsz, annál hamarabb túl leszel rajta...!

Ameddig viszont nem állsz a sarkadra, addig esélyed sincs a boldogságra!

De neked kell döntened.

Az tuti, hogy el fog jönni a Te életedben is az a pillanat, amikor betelik a pohár és akkor elég erős leszel ahhoz, hogy véget vess a kínlódásodnak és a párod iránti függőségednek - addig sajnos nem fog menni.

Amíg ez benned nem érlelődik meg teljesen, addig hiába vársz segítséget a külvilágtól. De hogy megnyitottad ezt a topikot, az is azt jelzi, hogy már elkezdődött a kiugrási folyamat. A többi csak idő kérdése.

Mivel nagyon szereted, így a szakítástól számítva még akár egy évig is nagyon-nagyon fog fájni a hiánya, de túl fogod élni és utána sokkal, de sokkal jobb lesz és azt fogod majd kérdezni magadtól: miért nem tettem meg hamarabb?!

Persze vannak mazochista típusok, akik szeretnek szenvedni - náluk nem tudom, ez hogy működik.:)

Tudom, hogy félsz. Mi lesz utána? De fogok-e találni jobbat? Ilyesmi kérdések is kavaroghatnak benned talán.

Az idő meg fogja oldani, hidd el!

A sorsát senki sem kerülheti el.

Ja-ja! Kutyából nem lesz szalonna!

Miért pocsékolna el még több időt a kínlódásra?!

Sajnos én is csak utólag vagyok ilyen okos, mert a saját káromból tanultam, ezért óvok mindenkit, hogy nehogy ugyanezt a hibát elkövesse!

Ne hagyjátok magatokat! NEM ÉRI MEG!!!

Talán már hamarabb is meg kellett volna lépned!

De jobb későn, mint soha! Sok sikert az új élethez;)

Természetesen érthető, hogy miért vártál idáig.

Ahol gyerek van (pláne több), ott bonyolultabb a helyzet és sokan már csak anyagi okok miatt is maradnak inkább a....-ban, mert egyszerűen nincs más lehetőségük. Sajnos nagyon sok nő szenved rossz párkapcsolatban és a legtöbbjük leginkább attól tart, hogy magára marad, ezért inkább tűr és kifelé megjátssza a boldog párkapcsolatban élőt, csak hogy a társadalom ne nézze le, hogy ha esetleg végül egyedül marad.

Abban igazad van, hogy nem mindig csak jó van egy kapcsolatban, de amit írsz az megalkuvás!

Én már csak tudom, így élek, már rég-sajnos.

Én is mindig vártam a csodát, de az nem jön el, s most úgy érzem vagy lépek vagy egy megkeseredett, boldogtalan emberré válok mellette.Megéri?!-nem.

Ezért fogok 20 év után változtatni,pedig 3 gyerekkel ez nem lesz könnyű.

Szóval szerintem Te nem ilyen kapcsolatban élsz vagy ha igen előbb-utóbb ki szeretnél majd törni.

Aztán vagy lesz bátorságod vagy nem, sokan nem mernek lépni-én merek.

Persze hogy vannak jó napok és rossz napok, de ha a nő már többször boldogtalan, mint boldog és hiába küzd a kapcsolatért illetve csak ő mutatja ki a szeretetét, de cserébe semmit sem kap csak néha napján, akkor azért elgondolkodtató, hogy megéri-e?!

Alkalmazkodni mindkét félnek kell, nem csak az egyiknek, ahogy szeretni is: együtt-egymásért.

Idővel elmúlik a nagy szerelem, de a szeretetnek nem szabadna.

Mindenkinek magának kell döntenie.

És igaz: senki sem tökéletes!:)