Mit szólnátok ahhoz, ha a fiatoknak más nemzetiségű párja lenne? (beszélgetés)

Állitólag a roma nők nagy hatással vannak a nem roma férfiakra.

Alapból nem örülnék roma menynek,- munkámból adódóan nagyon sok rossz tapasztalatom van a romákkal kapcsolatban,

de ha látnám, hogy mindent megtesz a fiamért, akkor rájuk hagynám.

Csak a fórum címére reagálok: Bizom a fiaim megérzésében,de mint tudjuk előfordul,hogy a "szerelem vak",a saját bőrömön tanultam meg.Elfogadnám a választottját,az idő úgy is megválasztja,ha harmónia van akkor jó,hanem jön össze akkor teljesen mindegy milyen nemzetűségű a választottja.

Szó esett a hagymányokról,tény vannak olyan dolgok amik számunkra szokatlanok és sokszor ezek jelentenek igazán akadályt,nem az érzelmek.Ehhez szokott csatlakozni az,hogy a rokonság ,a család mennyire rugalmas és mi mennyire lennénk képesek azt elfogadni,de hangsúlyozom,bizom a fiúkban.

Akkor mi van?

Nem a gyermeked boldogsága számít, hanem a külsőségek???

A gyermeked boldog egy roma valakivel. A gyermekedet ha nem felszínes, akkor nem az fogja érdekelni, hogy darabra honnan vannak többen, hanem az, hogy akiket szeret, azokkal együtt éli meg azt a boldog pillanatot, hogy házasodik.

Hát az rajtuk áll, nagyon fiatalok még. De ez nem a fiú származásától függ.

Miért kell ennyire előre gondolkodni? Minden napnak megvan a maga baja.

Már az esküvőjükre is gondoltam. Ők nagyon sokan vannak, nekünk a család úgy 5-6 fő + a barátok

Milyen lenne egy ilyen lagziban lenni.

Ezen dolgok a cselédségen kívül mindenhol máshol is léteznek.

Bár valóban értelmetlen úgy megfogalmazni egy kérdést, hogy mi lenne ha...., amikor már réges régen úgy van. Jövőbe kérdezni, ami már elmúlt.

Nem akarták, hogy lefeküdjenek 16 évesen. 17 éves korig vártak. Addig nem aludhattak együtt

A nők náluk nem dolgoznak. Max kedvtelésből. A nő a férfi "alárendeltje". Elképzelhetetlen, hogy a férfi takarítson, főzzön. Látom hogy a lány is milyen házias, ha valami kérés van, ugrik. Mert ezt szokta meg.

Igen nehéz kérdés!

Én anyaként ugyanazt mondom és vallom, hogy előítéletek nélkül! Ha a gyermekem hazaállít egy roma fiúval/lánnyal, akkor az az ő döntése, ha szereti, ha boldog. Nem nekem kell szeretnem, hanem a gyermekemnek.

Az már egészen más kérdés, hogy párom a kapun nem engedné be a "más nemzetiségű" fiút/lányt.

Még családon belül is vannak ellentmondások.

Ameddig egy anya érzelmi alapon közelíti meg ezt a kérdést IS, addig egy apa egészen más megközelítésből.

Embere válogatja.

Ha boldog vele a gyerekem, akkor én is boldog lennék.

Milyen már ez a kérdés?

Nem a nemzetisége, színe, vallása számít, hanem az, hogy jól kijönnek, boldogok, vagy nem.

Olyantól még nem hallottál, hogy magyar a magyarral nem jön ki?