Mit lehet tenni ilyen helyzetben? (beszélgetés)

Nagyon szépen köszönöm! Jól esnek, amiket írsz. És mindenki válasza természetesen jól esik. És valóban, idegen emberek jobban aterzik ezt az egészet,mint aki hozzám közel áll. Ez egyben jó érzés, más részről szomorú.

Egyébként szorosabb baráti kapcsolat kb két éve alakult ki koztunk, de mindent meg tudtunk beszélni. Mikor felhozta nekem, hogy úgy döntöttek akarnak még egy gyereket (csok...) Mondtam neki, hogy felelőtlenség, mert ő rokkantnyugdíjas, a férje 50 év fölött van, mindketten komoly betegségekkel komoly gyógyszereket szedve rá, igazából talán fel sem fogta mit mondok. De hát én mégis azt mondtam, hogy nekem ez a véleményem, nem irigységbol, de ennek ellenére azt gondolom, hogy így baromira nagy felelőtlenség gyereket vállalni és hát negyven felett ki tudja sikerül -e neki. De mondtam neki mindig, hogy ha ezt akarják, hát hajrá, az ő dolguk. De nem most kellene pont tőlem kérdezgetni, hogy mit látok a teszteken amiket naponta csinál. Kicsit dühös is vagyok rá, hogy bár látszólag sajnálta,ami velem történt,de másnap jöttek újra a képek a negatív tesztekrol amibe ő persze terhességet látott.

Sajnálom nagyon ami veled is történt,de akkor úgy olvasom ,végül sikeres volt a dolog.

Sajnos igen, nagyon de nagyon sok ember érzéketlen és valóban, aki nincs ebben benne, az meg sem értheti min megyünk keresztül, de ez azt gondolom nem jogosít fel senkit arra, hogy ennyire érzéketlen legyen. Főleg, hogy még a tesztjei is negatívak, de persze ő látja a második csíkot. Nekem meg itt vannak full pozitív tesztek még ma is, mert idő mire kiürül a HCG a szervezetből. Mondtam is neki, majd akkor örüljön, ha ilyen erősen mutatják a tesztek a terhességet mint nekem. Azóta persze serényen kérdezgeti, hogy vagyok, de már nem nagyon van kedvem velen beszélgetni.

A "barátnőd" terveit nem minősíteném: ő tudja, mit akar, mit vállal.

Az érzéseidet megértem. Igazad van: aki nem élte át, annak fogalma sincs, min mész keresztül. Ettől függetlenül elvárható, hogy a fájdalmadat tiszteletben tartsák - különösen az, aki a barátnődnek vallja magát. (Nézd meg a fórumot: azt sem tudjuk, ki vagy, hol élsz, mégis együttérzéssel fordulunk Feléd. Elgondolkodtató, hogy akkor a barátnőd-e, akiről írsz.)

Nagyon sajnálom, hogy ennyi nehézséggel kell szembenézned azért, hogy végre a karodban tarthasd a babádat! Kívánom, hogy ez a pillanat minél hamarabb elérkezzen.

Hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak: menni kell tovább, intézni a következőt!

A megtapadás egy brutál jó hír, legközelebb jó helyen lesz!

A megtapadás az a rész, amit nagyon nehéz orvosilag befolyásolni és kivizsgálni. Neked sikerült. Legközelebb is sikerülhet! 🤞

Sajnálom a történteket. 😞

7 lombikom volt. Ebből 6 sikertelen. Megértem az érzéseidet, jogosan érzel így.

A barátaim nagy része nem fogta fel, min kell ennyi kudarc után keresztül mennie egy lombikosnak.

Engem is hívott fel barátnőm, hogy hurrá, terhes lett a 2. gyerekkel, épp csak ránézett a férje. Szuper, gratuláltam, aztán elköszöntem és kibőgtem magam.

Aki nincs benne, nem érti, a legtöbb embert EQ-ja annyi, mint egy tuskóé.

Hát lehet, hogy igazad van 😔.

Köszönöm.

Hát meggondolandó az biztos.

Minden kivizsgálás még beültetes előtt megvolt, vérhigítót is szúrtam, immungyengítőt is szedtem, progeszteron pótlás is volt. Állítólag rossz helyen tapadt meg és ez indította végül el a vetélést.

Teljesen jogosak az érzéseid. Nagyon sajnalom ami veled történt 😞 Szerintem az ilyen nem is baràt, én biztos átgondolnàm ezt a “barátságot” és hogy tényleg szükséged van-e rá.

A vetélésre mondott valamit az orvos? Immunológiai kivizsgálásod volt? Verhigitót kellett szedni/szúrni?

Sajnálom ami veled történik.

Válogasd meg jobban, hogy kit tartasz barátodnak.

Sziasztok.

A napokban vetéltem sajnos el, már a sokadik lombik beültetés után a 13.héten. Van egy barátnőm, neki két nagy kamasz gyereke és bár fogalma sincs a lombikról, végig jobban tudott mindent , mint én, aki benne voltam. Aztán végre sikerült a beültetés, de sajnos spontán megindult a vetélés. Ezzel párhuzamosan a barátnőm elkezdett állítólag a férjével próbálkozni, mert ők is akarnak, ki tudja mi okból újabb gyereket, holott a férjnek és csajnak is ezer egészségügyi problémàja van és a korban is jócskán benne vannak, valamint hétről hétre élnek, mert a férj hol dolgozik, hol nem.

És minden nap nekem küldözgeti a terhességi tesztjeiről a képeket (már amikor van pénze venni) hogy na, most látok már rajta én második csíkot? Ezzel nem is lenne baj, ha nem épp most a napokban vesztettem volna el a babámat és nyilván valóan rosszul esik , hogy meg sem kérdezi hogy vagyok, csak özönlenek az egyértelműen negatív teszt képek amikbe ő persze belelátja a második csíkot.

Ma megírtam neki, hogy lehetne annyi együttérzés benne, hogy nem nekem és nem most küldözgeti ezeket a képeket, mert eléggé magam alatt vagyok így is , de a válasz erre csak egy "ja, bocs" volt. Részben felelőtlennek érzem őket,hogy ilyen körülmények közé akarnak még egy gyereket, részben, pedig ha már a barátnőmnek mondja magát , lehetne benne annyi, hogy most egy picit átérzi azt, hogy nekem nem olyan könnyű. Nem sajnáltatni akarom magam , de szerintem aki vágyik a gyermekre, évekig harcol majd elveszíti a babát, joga van rosszul éreznie magát és magába roskadni kicsit.

Lehet én látom rosszul , de hát aki nem járt ebben a cipőben (meddőség, lombik), az talán nem is értheti.