Mit kezdjek a 10 éves kislányom szívszorító levelével, amiben arról ír, hogy miért nem szeret az anyukájánál élni? (beszélgetés)

Mire akarsz a lányoktól felmentést kapni ? Azt mondod én megtettem mindent értetek, amikor gyerekek voltatok, de nem mentem bíróságra, mert azt mondták nincs esélyem. Ha tényleg akarsz segíteni, de legalább megmutatni, hogy Te tényleg mindent megtettél, akkor menj bíróságra. 50% az esélyed, mert ugye vagy sikerül, vagy nem, de legalább erre tényleg kaphatsz a lányoktól felmentést, ha nem sikerül. Semmi másra nem.

Mellesleg még sikerülhet is. Legyél bátor, egy jó ügyvéd, aki meg tudja győzni a bírót megnyerheti neked a lányokat. Vágj bele bátran, semmit nem veszítesz ! Ezen "csak" nyerhetsz !

azt elfelejtettem leírni, CSAK akkor lépj, ha a gyerekeknek ezzel jót és nem rosszabbat teszel.

Ha nincs aki nevelné az anya helyett a gyerekeket, és nincsenek konkrétan életveszélyben, akkor hagyd, csak szítod a tüzet.

Még ismeretlenül sem osztottad meg kb. mi lehet a problémád, a gyerekek problémája.

Az, hogy jobban szeret az iskolában lenni, nem indok a féltésre. Csak egy példát írok, egyáltalán nem biztos, hogy nem komolyabb a baj, de az is ebből a mondatból esetleg következtethető, hogy az iskolában hozzáférhet az internethez, otthon meg valamilyen okból el van tiltva.

Még ilyen számunkra bagatell dolog is megbújhat a levélből idézettek alapján.

És tényleg, ha nem tudsz tenni semmit, ne kavarj gyerek és anya között nagyobb cart!

Ha nem félholtra veri, ha netán veri, gondolkodj el rajta, ha nem tudod vállalni, intézetben is elhelyezhetik őket, sajnos ott lehet többet ütik őket, többen molesztálják , és még saját zuguk sem lesz, ahová elbújhatnának a lelkük megnyugvása céljából.

Úgy érzem nem is tudsz, vagy akarsz változtatni ezen a helyzeten.

Akkor tedd széppé azokat az órákat a lányaid számára, amit veled töltenek, ápold a lelküket, legyen egy hely ahol kiönthetik a fájdalmukat.

Próbáld simítani a helyzetet és ne szítani. Amit idáig olvastam (lehet velemit kihagytam) nem találtam semmi olyan dolgot, amiért feltétlenül muszáj lenne lépned.

Ki mondta ezt neked, hogy a gyámhivatal nem foglalkozik ezzel. Ez ez egyik profiljuk, ne butáskodj már!

Időpontot kérsz, és bemész elmondod a problémádat a gyerekekkel kapcsolatban.

Nem minden esetben van jó döntés, de még mindig nem írtad, hogy konkrétan mi a gond. Nem-e új férfi lépett az életébe és az nem tetszik neked? (A lehetséges esti kimaradásra reagálva.)

Ha tényleg veszélyben vannak a gyerekek, akkor lehet és kell is tenni ellene!

Nem kell általánosítani. A volt férjem kezeletlen pszichés beteg (jelenleg női ruhában szaladgál), kénytelen vagyok megindítani a pert a felügyelettel történő láthatásért, meg a gyerekfelügyeleti jogának elvételéért, mert tekintettel arra, hogy nem agresszív bele kell egyezzen a kezelésébe, de mivel szerinte nem beteg, nincs szüksége kezelésre... Sakk-matt.

Mert a gyámhatóságon ilyennel nem foglalkoznak. A családsegítő továbbíthatja az ügyünket oda.

Ott akkor lépnek, ha egy anya besétál, hogy az apuka megütötte a gyereket, vagy ha anya minden nap részegen megy haza, vagy ha kék-lilára veri a gyereket....és még írhatnék pár csúnyát.

Világosan megmondták annó nekem a családsegítőben, hogy a mi estünk az nem a jéghegy csúcsa. Ezt sem most találtam ki.

Ezt sokan úgy írják, mintha ez annyi lenne, hogy besétálok a bíróságra, hogy kérem a gyerekek szülői felügyeleti jogát.

Nem kevés ügyvéddel beszéltem már erről és nem kevés hozzászólást, cikket olvastam a gyerekelhelyezési perről.

Nem kevés idő egy ilyen per és főleg, hogy tudvalevő, hogy milyen esélyei vannak egy apának a bíróságon. Aki nem hiszi, járjon utána.

A lányoknak ott van a helyük, ahol biztonságban, szeretetben, törődésben van részük, ami nem feltétlen az anyánával van.

Egyik férfi kollégám is egyedül nevelte fel válás után a lányait, kicsivel voltak csak fiatalabbak a válás idején. Mindkét lány nagyon talpra esett, okos, tanult nő lett.

Ezt mindenki tudja, én is hisz belekóstoltam.

A lányoknak az anyukájuknál lenne a helyük és bízom benne, hogy a családsegítő most odateszi magát. Egyébként kész vagyok bármikor magamhoz venni őket.

Köszönöm a válaszokat!

A családsegítőben már évek óta tudnak rólunk, de eddig nem léptek komolyabban, mert nem vagyunk a jéghegy csúcsa, de egyre rosszabb a helyzet én meg belefáradtam a felesleges körökbe. Sajnos bántani is szokta az anyuka és gyakran kiabál vele és nem foglakozik az érzéseivel. Rengeteget laktak nálam a lányok, mert részben az anyuka "rákényszerített", szóval nem lenne újdonság ha nálam laknának. A kisebbik lányom más személyiségű és ő könnyebben kezelhető ezért ő nem szokott panaszkodni.

A családsegítőbe elmegyek és megkérem a gondozót, hogy nézesse meg pszichológussal a levelet.

Ezek után fogok dönteni, de nem célom a lányok magamhoz vétele, hanem az, hogy jól érezze magát a nagyobbik lányom az anyukájánál.

Regényt nem akarok írni, hogy miken mentem át és és a gyerekeim az elmúlt években és, hogy milyen problémák vannak az anyukával. Legyen elég annyi, hogy én lennék a legboldogabb, ha nem kellene évek óta küzdenem vele. Volt, hogy elengedtem, de újra és újra olyan impulzusok érnek a lányokkal kapcsolatban, ami felett nem tudok, nem lehet elmenni.

Lehet, hogy csak a bátorság hiányzik belőlem, hogy pontot tegyek az ügyre és bíróságra menjek.

most akkor 10-éves?

vagy 9 meg 11,mert a másik fórumban meg az van?

na jó,mondhatunk itt bármit,

az biztos 10-évesen bizony keményen feszegetik a határokat,

nagyon értik hogy kell összeugrasztani a szülőket,

mivel lehet őket egymás ellen hangolni,főleg ha egyébként sincs békesség,

elég ha megharagszik valamiért,amit anya nem enged meg,

panaszkodik egy kicsit apának,milyen sanyarú sorsa van,

halgattassék meg a másik fél is,

nem kell rögtön pálcát törni az anya fölött,

sajnos ma is megtapasztaltam,mire képes egy 10-éves,

Konkrétan mit írt a gyerek, miért nem szeret az anyukájával élni? Te milyen személyiségnek tartod az anyukát? Bántja a lányotokat vagy "csak" nem jut elég ideje rá? Megosztott felügyeleti jogotok van? Észrevettél valamilyen drasztikus változást a gyereken?

Itt többen leírták, hogy érdemes ilyenkor sokat beszélgetni a gyerekkel, de vigyázni kell, mert ebben a korban feszegetik már rendesen a határokat, egy apróságért is megvezethetik az embert, életkori sajátosság.

Nyilván, oszd be az idejét.

Te meg addig fuss 3 kört 😁

A gyerek az gyerek! Előfordul hogy nem kap meg valamit, vagy nem tudja manipulálni az anyját és ezt nem veszi jó néven.

Tedd fel a következő kérdéseket magadnak.Jar e a lányod iskolába, képességének megfelelően teljesít? A valasotok miatti stresszt ideértve több e a viselkedési gondja mint elvárható? Kötekedő netán nem tud beilleszkedni?

Lakhatási körülmények megfelelőek? A lakás tiszta rendesen berendezett?Tud e készülni a másnapi leckékkel? A lányodat tisztán rendezettebb járatja az anyja? Nem kell hogy a legmarkánsabb holmik legyenek! Téged mennyire tud a kislány sakkban tartani? Bűntudat keltes működik nálad?

Fél tudod vállalni a nevelésének minden gondját?

Egyetértek! Egy egyedülálló anyának nagyon sok mindenre kell figyelnie és nagyon sok mindenért felelős. Ezért meglehet, hogy sokszor fáradt, gyakran nincs ideje annyi a gyerekére, amennyit ő maga is akarna, talán szigorúbb is, hiszen az iskolai elvárások felelőssége is nála csapódik le, ha a gyereke nem teljesít. Egy kiskamasz pedig nagyobb szabadságra vágyik, néha felelőtlenül és aki ebben korlátozza, az őt "nem szereti".

Szóval mielőtt bármit dönt a kérdező, gondolja ezt is át. Ha pedig úgy gondolja mindezt ő felelősségteljesebben lenne képes csinálni, beszélje meg a gyerek anyjával. Ha pedig nem, akkor a gyerekkel beszéljen és értesse meg vele, hogy ami történik az az ő érdeke is.

A levelet pedig tegye el és ne gondoljon bele többet, mint egy kiskamasz pillanatnyi bánatát.

Viszont, ha szeretne segíteni is, akkor legyen többet a gyerekével, beszélgessen a gyereke anyjával, hogy mi és hogyan lenne jó a gyereknek?

Drámát sem csináltam, de bagetizállni sem tudom, pont azért, mert nem tudod ki a kérdező, mit és mennyi re vesz komolyan.

Lehet, pont a te mondataidat gondolja igaznak, miközben esetleg valami komolyabb gond van.

Egyébként, nem értem a kérdezőt sem, hiszen feltesz egy kérdést és közben le sem carja a fórumot. Itt azért többről van szó, mint melyik pékségben jöbb a kenyér.

Ha feltette, akkor figyelnie kellene és válaszolni, ha nincs ideje, akkor később tegye fel, amikor ráér.

Nyilván vannak általánosságban is vehető jellemző személyiségjegyek minden korcsoportra, különben nem születne gyermekpszichológusok által írott szakirodalom, sőt, oktatni se lenne mit :D

"Ennyiből" azért drámát se csináljunk.

Az anyukának semmiképp ne mutasd meg!

A nem kerek családban élő gyerekek mindig az ellen a szülő ellen lázadnak, akiknek a szabályaihoz alkalmazkodniuk kell.

Próbálj meg több időt tölteni vele, beszélgetni a kislánnyal! Ha pár hónap alatt nincs pozitív eredmény, jöhet a pszichológus, családsegítő.

A második mondat cseppet sem baj,sőt nagyon jó meglátás, az elsővel van a gondom.

Elbizakodott. Minden gyerek egy külön személyiség (minden ember) nem lehet általánosítani. Főleg egy ilyen kérdésben nem, nem szabad elbagatelizálni sem , főleg nem ismeretlenül.

Mindenképpen beszélned kell vele a levélről, a benne leírtakról. Hogy miért érzi ezt, mik történtek vele, miben látná a megoldást. Én a helyedben azért nem lobogtatnám rögtön a hatóságok felé, ki tudja, mi van a háttérben.

Az meg jó kérdés, hogy miért nincs nálad a gyerek? Tudnád-e, akarnád-e vállalni a nevelését, ha tényleg olyan indok van a levél mögött, ami miatt érdemes lenne átvállalnod a lányod? Nagyon kevés információt adtál amúgy.

Ismerve általánosságban a kiskamaszok lelkivilágát, ennyiből ennyit tudtam gondolni.

Az meg talán nem baj, ha még több törődést, figyelmet javaslok :)