Mit gondoltok a régi időkről, amikor ...? (beszélgetés)

Én nem mondom, hogy a mai fiatalok milyenek, leírhatom az idősebbekről is a véleményemet, de ők már a koruknál fogva mindenképp háztartásbeliek. A nő és a férfi egyaránt.

Én tuti megpunnyadok majd nyugdíjasként, ha nem lesz lehetőségem tevékenykedni....

Akkor -túlnyomórészt- az volt a "normális". Most más.

(Nem kérnék abból az életböl, köszönöm.)

Már nem! :(

Nincs mamikám! ;(

Mit szólnának? Hmmm....

2500 évvel ezelött írta Arisztophanész az akkori fiatalságról:

„szenzációra vágynak, a munkát kerülik, lődörögnek a piacokon, jelentéktelen dolgokról vitatkoznak a fürdőkben, táncosnőkkel folytatnak viszonyt és gátlástalanul átadják magukat a szerelmi élvezeteknek, a játéknak és az evés-ivásnak.”

Egy kétezer évvel ezelőtt élő egyiptomi szerzetes szerint „a világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége”

Nincs új a nap alatt. :)))

:DDDD

Ezt most is megteheted:P

Így van!

A minap olvastam egy könyvet, ami a két világháború között íródott, ott is a azon síránkozott az idősebb generáció, hogy "ezek a mai fiatalok" , de borzasztóak, tiszteletlenek, hogy öltözködnek, hogy gondolkodnak, és mi lesz így a világból.:)))

Én nem hinném az emberi kapcsolatok szeretetteljesebbek lette volna. Azt hiszem ez mindig emberfüggő.

Én azért szerettem a 80-as éveket, mert ekkor voltam tini:)))))

Akkor is voltak ribinek öltözött lányok, akkor is voltak hüle emberek, béna srácok, stb., a különbség annyi volt, hogy nem volt mobil, ja meg legtöbben nem akarta mindenáron hasonlítani a celebekre, mert egyébként is kiket láttunk? Charlie angyalait:) Na a hajunk olyan volt, mint nekik:D Sokkal könnyebb volt a helyeztünk.

Azt nagyon csíptem volna, ha a nyolcvanas években vagyok fiatal csaj Angliában, Londonban. Mert imádom a Madnesst! Dehát nem így lett.

Egyébként nem volt az olyan szar akkoriban. Jó, nem volt internet, mobil, de amiről nem tudod, hogy létezik, mert nincs is, az nem hiányzik. Az emberi kapcsolatok talán szeretetteljesebbek voltak, de nem akarom misztifikálni ezt, és a mai dolgokat se lehúzni, mindenben van jó és rossz is.

Nem volt? Dehogy nem! És milyen finomak voltak. Simán meglennék a mostani csokik nélkül, ha ehetném a régieket.

Karácsonyra a kollégámtól kaptam diannáscukrot. Jaj, de szerettem gyerek koromban. Ez nem volt olyan finom....

Simán:))))

Mi állandóan csináltunk valamit, mert ugye nem volt számítógép, PS, mobil, a TV-ben meg alig volt olyan, ami érdekelt volna minket, így a suli után azon nyomban találkoztunk a haverokkal. A suliba megbeszéltük, mert ugye vonalas telefonja sem volt mindenkinek. Akivel nem sikerült a suliba megbeszélni, ahhoz átmentünk és felkapuztunk. Csókolom Erika lejöhet játszani? Sötétedésig lent voltunk a téren, állandóan mozgásba voltunk. Télen meg a suli tornatermébe voltunk. Kéziztünk, kosaraztunk, kidobósoztunk, fociztunk:)

Később, amikor még mindig nem volt mobil, akkor pl. a barátunkkal minden alkalommal megbeszéltük, hogy mikor találkozunk, és nem volt mese, ott kellett lenni, mert nem tudtuk értesíteni:D

Klassz volt! Én szerettem akkor fiatal lenni, most nem annyira tetszene azt hiszem....

Igen, ezt kihagytam!

Attól ilyenek a fiatalok, hogy mi neveltünk ilyenné őket. Valamit nagyon elrontottunk...

Vinnyogsz, kínlódsz, minősítesz, és ha valaki visszaszól játszod a sértett királylányt.

Sötét vagy, mint az éjszaka.

Retardáltságról elsőkézből tudsz nyilatkozni, az biztos. Ha olyan bunkó lennék, mint te, most nagyon be tudnék szólni, ráadásul valószínűleg igazam is lenne.

Neked tényleg az való, hogy valaki eltartson és megmondja, mikor menj pisilni, mert egyedül ez is nehézséget okoz.

Nyugodtan éld bele magad abba, hogy fensőbbrendű vagy, ha ez boldoggá tesz.

Sajnálom, hogy itthagyod a fórumot, én jól szórakozom rajtatok. Véditek egymást, ez szép, csak nem ártana gondolkodni is néha.

Egy sérült gyerek mindig nagy megpróbáltatás a családnak, érzelmileg, anyagilag, mindenhogy. Simán lehet belőle katasztrófa is, jó esély van rá. Sajnos közelről láttam rá példát a környezetemben, nem véletlenül féltem, hogy nem ússzuk meg. Mázlink volt, most már elmondhatom. de nem véletlenül nem vállaltam több gyereket, nem akartam kísérteni a sorsot.

Engem érdekel Megi véleménye, gondolom másokat is, és van olyan akiket valamilyen oknál fogva nem.

Én ezzel befejeztem ezt a témát. Bölcsebbnek látom, mert ha nem lehet értelmesen beszélgetni,eszmét cserélni, vitatkozni nincs értelme. Nem farok behúzva távozom, hanem a higgadtabb fensőbbségével.

Nocsak, megint betalált? :D Akkor sürgősen kezdd el szedni, rádfér. Meggyógyulni nem fogsz, az agybeültetés még nem elérhető.

Ha azt képzeled utánadolvasok tévedsz, nem vagy annyira érdekes. Egy hisztis liba vagy, aki belezombult az életébe, és elvárná, hogy mindenki kövesse.

Amúgy ha tényleg pszichés problémád van az nem szégyen, olyan betegség mint bármelyik másik. Nagyon zavar, hogy az emberek titkolni próbálják, ha ilyen bajuk van, így mindenki azt hiszi, csak ő szenved ettől. Épp ezért beszélek simán bárhol a depressziómról, ahogy arról beszélnék, ha cukorbeteg lennék.