Mit csináltok, ha sok probléma összejön egyszerre? (beszélgetés)

Sokszor voltam padlón. Ilyen-olyan okokból.

Azt mondják, nem kapsz több rosszat, mint amit el tudsz viselni. És tényleg nem.

Pedig volt, hogy azt hittem, beledöglök. De ahányszor padlón voltam, előbb-utóbb megráztam magam, és felálltam.

Aztán utólag azt mondtam, kár volt annyit őrlődni. Persze. Utólag már könnyű. De adott pillanatban megélni iszonyatosan nehéz.

Valahogy nem igazán hiszek a pozitív gondolkodásban. Szerintem az csak olyan, mint amikor nem az okot szüntetjük meg, hanem próbáljuk szőnyeg alá söpörni a gondokat. De attól még ott marad a szőnyeg alatt.

Nem elnyomni kell a negatívat, hanem megszüntetni. Nehéz. Lehet, hogy hosszú folyamat. De meg lehet csinálni. Én már csak tudom.

Amikor azt mondom, nem hiszek a pozitív gondolkodásban, azt úgy értem, hogy nem elég mantrázni, hogy csak a jóra gondolok, csak a szépben hiszek, minden rosszat elhessegetek. Mert az nem elég. Ha ez igaz lenne, csupa gond nélküli, vidám, mosolygós, kiegyensúlyozott ember lenne.

Szóval persze, kell a pozitív szemlélet, csak amikor padlón vagy, nem elég. Önmagában nem.

Várni a Jóistenre, az idő múlására, 2017-re, a Sors simogatására, a lottó ötösre... Mind mind önámítás.

Nem a 2017-es év hoz jót,meg az egyebek... Saját felfogásom, hitem, erőm visz előre. Elhatározás és belső energia kérdése.

Ha minden szakad... Megállni 1 pillanatra, megrázni magam, menni tovább. Soha fel nem adni, soha nem várni. Csinálni, s ha nem megy, változtatni.

Hajrá!

Hírből sem ismerem, mi az a stressz?

Viccen kívül, nyomom tovább az ipart.

Összeszorítom a fogam és várom, hogy vége legyen a peches időszaknak, de közben amire van befolyásom, azt megoldom.

Néha besokallok és dühös vagyok, de aztán inkább arra gondolok, hogy vége lesz. Amit megoldhatok, azon nem sokáig bosszankodom.

De mondhatom egyszerűbben is, hogy mit kell tenned:

Képzeld el ellenségeid, irígyeid, rosszakaróid kárörvendő arcát, ha azt látnák, hogy az élet nehézségei megtörtek, hogy alulmaradtál, megtörtél.

Képzeld csak el, és figyeld meg magadat, mit is érzel? Hát állj fel, vedd fel a kesztyűt, és megcsinálod! Meg tudod csinálni! Mutasd meg nekik! :))

Ami nem igazán rajtad múlik, ott gondolj arra, olyan megoldás fog születni, amely változat minden érintett érdekeinek egyformán jó lesz. Bízz a legjobb változat megtörténtében!

Ami rajtad áll, ott gondold át a sorrendet, a fontosságot, és kezdd el a legnagyobb erőkifejtést kívánó, vagy az életed legfontosabb területét érintő akadály megoldásával.

Tekints a problémára nem problémaként, hanem megoldandó feladatként, tekintsd kihívásnak, és állj hozzá úgy, mint egy birkózó-verseny: ki lesz a győztes? Te gyűröd le a feladatot, vagy az élet temet maga alá?

Terápia:

Állj a tükör elé, és mondd ki hangosan! Ne csak egyszer, többször is, és naponta többször is:

"Én vagyok a legjobb, a legnagyobb, saját életemben a legtökéletesebb irányító!" :))

Utána vedd sorba, mi mindent kell megtenned ahhoz, hogy a dolgok kisímuljanak, és cselekedj. Képes vagy rá, te vagy a legjobb! :))

Igen, nekem is ez az év ennyire durva. Tudtam már az év elején is, hogy idén sok probléma, megoldandó dolog lesz, de ennyit nem vártam, most már úgy érzem, nagyon a végét járja az erőm, sokszor rosszkedvű, negatív vagyok, semmihez nincs kedvem.

Az év során többször próbálkoztam a szemléletváltással, de valahogy csak 2-3 napig tartott, míg össze nem csaptak megint a hullámok. Vége lehetne már az évnek...

Bár én nem vagyok hívő, de nagy igazság.

Ha prosztó módon akarnám mondani, akkor vedd be a lecaromtablettát, és tedd meg a tőled telhető maximumot, akkor nagy baj nem lehet.

Uram, adj türelmet,

Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,

Amit lehet, és adj bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

A nem tőled függő dolgok többsége általában nem is probléma.

Ok természeti katasztrófa ilyesmi kivétel

Megoldom őket. Előbb utóbb mindig sikerül :)

Persze aztán jönnek új problémák, amiket szintén meg kell oldani.

De ez az élet rendje.

En carul viselem a stresszt es a presszionalast. Plane, hgy sajat magamat presszionalom pl.a napi feladatokkal. Nalunk ez az ev az extra dolgokrol szolt, "ami osszejott" na meg vannak a figyelmezteto jelek.

Szemleletvaltas kell, hgy kihozzuk magunkat a trutyibol, az fix.

Ez nehéz. Mikor nincs rá befolyásod, mástól függ az eredmény...

Én próbálok arra koncentrálni, amire tudok hatni, és várok. Sokszor nehezen megy.

Persze, általában nem gond megoldani egy-egy feladatot, mindig van valami.

Ebben az évben viszont nagyon sok, komoly, életem befolyásoló probléma volt, rengeteg stresszel, most úgy érzem, kicsit besokalltam, de megint jött két nagyobb gond. Póbálok nem stresszelni, de mintha már semmihez nem lenne kedvem mostanában, akaratlanul lekötnek a gondok.

Akkor megállok és lazítok. Stresszesen az ember hajlamos téves döntéseket hozni. Aztán szép lassan egyesével megoldom. S ha mégsem megy egyedül, akkor megvitatom másokkal: elsősorban olyanokkal, akik meghallgatnak. Ha meghallgatott valaki, rá is jövök a megoldásra.

A tanácsot nehezen tűröm és egyáltalán nem fogadom meg.

Semmit.

Vannak dolgok, amik megoldodnak maguktol.

Egyet-egyet probalok elintezni, aztan jon a masik.

Ez az elet.

Olyan nincs, hogy nincs semmi feladat.