Miskolci anyukák, kismamák, várandósok baba tervezői ide (beszélgetés)
Hát mi most a gyerekkel dec.-től benne vagyunk valami baci fertőzésben, kinlódunk már egy ideje... talán már kimegyünk belőle egyszer... :D
A dokihoz nekem meg vissza kell menjek, mert nem jó a gyógyszer amit adott nekem, a gyerek amit kapott neki hat, szépen gyógyul, én viszont nem annyira, sőt a mellékhatások is kijöttek. Szóval holnap nekem még 1 menet lesz a rendelőben.
Szia :) örülök, hogy visszatértél...
örülök, hogy jól vagytok! :)
Sziasztok !
nagyon rég jártam erre talán nem is emlékeztek rám...
Miskolctol 35 kmre Mezőkeresztesen lakom van egy 5 és egy 2.5 éves kisfiam és most vagyok 20 hét 3 napos kismanoval akinek még titok a neme :)
így talán rémlik ki vagyok :)
Elvoltan tűnve ne haragudjatok :(
Sajnálom :(
Fel a fejjel legközelebb minden rendben lesz <3
Tudtok Martin- kertvárosban olyan jàtszòteret ahol 1,5 èveseknek való jàtèkok is vannak?
A válaszokat elõre is köszönöm
Az igen... :O Ilyenről már nem 1x hallottam!
Másoktól is hallottam, hogy hasonlóképp elküldték őket, aztán oda-vissza küldözgették őket, mire nagy nehezen végre valaki beadta. De mivel a lányomnak én is beadattam, tudom 9 ezer valamennyi forint...
Rohadt drága cucc, viszont ilyen esetben mindenképpen hasznos. A másik, hogy sok házi orvos, vagy gyerek orvos se tudja melyik napon van elseje, amikor a lányomat kiütötte (kiütések, láz, allergiás reakciók) az MMR oltás 15. hónaposan, a házi orvosom pont messze volt azon a hétvégén, az ügyeletes meg se nézte, elküldött minket a fertőző osztályra, ott se nézték meg elküldtek minket haza. Késő délután már úgy bedagadtak a lábai, hogy se zoknit, se cipőt nem tudtam rá húzni, a kiütései pedig egybefüggővé váltak. Akkor visszamentünk a gyek-be, akkor egy mások doktornő fogadott minket, és egyből be is fektették. De ha azt számolom, 4 helyen elküldtek minket a francba egy recept, vagy jó tanács nélkül, még másik féle lázcsillapítót se írtak fel, pedig kértem! Aztán az 5. helyen 2x már sikerült reggeltől estére csak sikerült 3 városban, kicsikarni egy vizsgálatot. Szóval nevetséges az egész. Itt nem hogy az emberek sem tudják mi van, de még az eü dolgozók se, meg itt ahol én lakok, nincs fix házi orvos, hanem a helyettesítő orvos lát el 6000 körzetet, és ha ő sincs, akkor a helyettesítőnek, helyettesítője van, az meg mindig késik 1-2 órát. Itt helyben gyerek orvos sincs, hanem havi 1x itt van 1-2 órát és cső, ossza be magának mindenki. Ráadásul olyan satu ez is, hogy az már fáj. A védőnőnk meg régi bútor darab, 20 éve itt kezdte a szakmát, de azon a szinten ragadt meg. Na ilyenkor mondom azt, jó lenne ebből az országból elmenekülni oda, ahol megvannak tisztességgel fizetve alapból ezek az emberek, ahol van pénz rendes kórházak, intézmények fenntartásához, és ahol 1 fokkal emberségesebbek és figyelmesebbek. 2012 óta folyamatosan negatív tapasztalatom van ebben...
Na ezt a káoszt amit azok ott veled csináltak... Szörnyű... és akkor bele gondolok bennük bízunk, rájuk bízzuk magunkat, és ők maguk se tudják mi van éppen. Hát én a magyar egészségügyben akkor csalódtam elsőnek, és akkor utáltam meg jó rendesen, amikor bementem a szülészetre egy szombati délután, hogy nekem kb. éjféltől fájásaim vannak, egy szemhunyásnyit se tudtam a fájásoktól aludni, rendszeresben jönnek a görcsök és elment a nyákdugó is. Na bunkóság teteje volt ami ott ment.
Azt mondták akkor menjek vissza, ha már 3 órája 5 percesek vannak, igen csak nekem 15 perces fájásaim voltak akkor, de 5 percenként voltak kisebbek is. Jobbnak láttam bemenni egy vizsgálatra, hogy minden okés-e.
Na aztán vasárnap hajnalban visszamentem, akkor már totál kimerülve akkor már a 2. napom volt alvás nélkül. Na ott kaptam mindent, ami belefért, ott végleg elvesztettem a bizalmam az eü dolgozókkal szemben, és az orvosokkal szemben. Felülírták azt, amit mondtam, azt mondták, hogy jó szombat déltől vannak fájások, kapásból 12 órát lespóroltak. Aztán vasárnap délig 5 percesek mentek hajnali kb. 1 órától... Képzelheted, nem hitték el nekem ezt sem. Na ott kiborult a cukor nálam, aztán szenvedtem este 7-ig 2 perces és egybefolyó fájásokkal, és a kutya se foglalkozott velem, azt hittem ott maradok. De hál istennek megúsztuk és már minden rendben van.
De én bennem az ilyenek olyan szinten felháborodást és dühöt váltanak ki, hogy hihetetlen. Nem tudom felfogni ép ésszel az ilyen viselkedést, amikor hiányosan vizsgálnak, vagy sehogy, vagy éppen figyelmetlenek, 'nemtörődömök', és még sorolhatnám, és pont azon a területen, ahol 1 személyben 2 élet van a felelősségükre bízva.
Húúúú bakker...akkor volt miért idegeskedned rendesen... Az a jó,h mára már semmi baja!
Nekem mázli van/volt,mert édesanyám szülésznő és a szülés után két hétig ott volt velem.Meg később is bármikor jött,mikor kértem,mert negyed órára lakott csak tőlünk,így nálunk ez az időszak már nem volt stresszes,pedig nekünk is volt gondunk és kellett sokat szakorvosokhoz járni.
Hagyjatok magatoknak időt, elfog ez halványulni, idővel kezelhetőbb múltbéli esemény lesz.
Az idő sok mindent begyógyít, csak türelemmel kell lenni. Próbáld magad valami új dologgal lefoglalni, vagy valami új hobbi, vagy pároddal szervezzetek közös programokat, hogy meg legyen a kikapcsolás, és az új élmények.
Mindenkinél másabban megy végbe ez a lelki gyógyulási folyamat, de bízok benne, hogy erősek vagytok és rendben lesz minden. :)
Örülök,h ilyet hallok,ez számomra is nyugtató,és örömmel is tölt el,h másnak sikere van.
Nekem a petezsákot a benne lévő valamivel elküldték szövettanra és értesítenek,ha megvan az eredmény. Furcsa,h nálad ezt nem tették...
Igen,minél később történik a dolog,annál nehezebb...el se tudom képzelni,h a barátnőd mit élhetett át...borzasztó...
Nekünk elméletileg csak a következő mensit kell megvárni,és próbálkozhatunk újra,de még nem vagyunk benne biztosak,h akarjuk... Abban pedig kételkedem, h begyógyítja a sebeket...az első terhességem végig idegeskedtük,mert tabletta mellett jött. Most az hittük,h ez dr jó,milyen nyugis lesz,mert már ismerjük a dolgokat. Na most azok után,ami történt velünk,ha teherbe is esek,csak még rosszabb,még stresszesebb lesz és nem, hogy jobb,rosszabb lesz csak ezáltal. Jobb majd csak akkor lesz talán,ha meg is születik. Soha nem gondoltam volna,h a terhesség lelkileg ilyen megterhelő lehet,de szerintem ennél már csak egy rosszabb van,amikor az ember gyermeke nagyon beteg és számomra ez már soha nem lesz áldott állapot...hanem tényleg terhesség...
:( Elhiszem, most nagyon rossz lehet nektek, de talán jobb az, hogy még korai szakaszban derült ki a probléma, mint jóval később...
Talán ennyi "szerencse" van benne. De nem szabad csüggedni, várjatok pár hónapot, aztán próbáljátok újra, nem lesz semmi baj most már. A genetikai gondok már csak ilyenek, sajnos gyakori az ilyesmi, hogy a kezdetekben történik hasonló.
De nem szabad feladni, jönni fog a következő baba, amint úgy érzi, hogy eljött az idő. :)
Gondolom normálisan áll a családod is a dolgokhoz, ha támogatás és együttérzés van, akkor könnyebb együtt szeretetben túl lendülni egy ilyen rossz eseményen...
Sajnos egy régi jó ismerősöm is, aki régen közeli barátnőm volt, a 8. hónapban vesztette el a kisbabáját. Voltam nála, vigasztalni, lelket önteni belé. Sajnos megkellet szülje, borzasztó dolgokon esett át eközben, még most sem tudok könnyek nélkül rá gondolni. Ő viszont a mainapig nincs túl ezen, főleg az orvosok viselkedése miatt, ami engem is teljesen ledöbbentett.
De ez olyan dolog, minél előre haladottabb időben történik ilyesmi, annál súlyosabb a lelki trauma is. Egy másik ismerősömnél, volt kolléganőm volt, a 12. hét után történt gond még a nyáron, ő már jóval gyorsabban túl lépett a történteken, már várják a következőt. Szóval sokan vannak így, de talán könnyebb még az elején, mint a végén ilyen dolgot megtapasztalni.
De annyi sok-sok esetben jön a következő baba, hogy gyorsan begyógyítja az ilyen sebeket, a legtöbb esetben én úgy látom, azonnal pótolja a hiányt.
Nem szabad feladni. :)