Mindig izgulok, ha valamilyen ügyben telefonálnom kell. (beszélgetés)

A kollégák hasukat fogva röhögtek, amikor életem első hivatalos telefonját megcsináltam:

Első munkahely, de aznap a titkárnő beteget jelentett, mivel tudtam gépelni, kávét főzni én is, hát üljek be a helyére.

Hivatali gk. közlekedési baleset részese, hívjam fel a rendőrségen x őrnagyot, kérdezzem meg, hogy az x-y utcasarki balesetről a jkv készen van-e már?

Izgalom tetőfokán részemről, így az alközponttól a Rákász őrnagy helyett a Kárász őrnagyot kértem, mire az alközpontos elkezdett röhögni ott a vonal másik végén. Zavaromban két olyan utca kereszteződéséről beszéltem, amely soha sem keresztezte egymást a mi kis városkánkban. Mire illetékes elvtárs megkérdezte, melyik cégtől hívom, és akkor majd tudni fogja, mire is vagyok kíváncsi. Erre én ismét csak bevágtam egy olyan cégnevet, amely köszönő viszonyban sem volt a valódival, így már a munkatársaim is kezdtek el hangosan röhögni. Valamelyik odajött és kivette a kezemből a telefont ... ekkora égést az ember egész életében sem felejt el.

Jobb, ha leírod kedves, mit is akarsz kérdezni, mondani. Az a biztos. :))

Ha kell leírom papírra. Szorongok. Nagy levegő. Felhívom..

foglalt.. eh. ez azt jelenti vissza kell hívnom! >_<

Nem vagy ezzel egyedül, engem is a frász kerülget, ha telefonálnom kell, még akkor is, ha anyukámat kell felhívnom.

Az ismerőseim tudják, hogy ha akarnak valamit, inkább messengeren írásban vagy e-mailben kell keresniük, vagy előre szólni, hogy ekkor és ekkor hívni akarnak, de akkor is gyomoridegem van. A hivatalos jellegű telefonálásokkal meg ki lehet kergetni a világból :(

Nemrég tudtam meg, hogy van ilyen fóbia is:

[link]

Nekem is nehéz volt hozzászokni.

A mai napig jobban szeretem az e-mailt.