Mindig csak az "én, én, én"... (beszélgetés)

Tetted ezt és működött? Ha igen, akkor ügyes vagy.

Évtizedeken keresztül próbáltam, nem segített, nem használt. Az illető terepszínű képet vágott, mintha figyelne rám, s az első adandó alkalommal, amikor levegőt vettem, lecsapott, és fújta a magáét mellőzve mindent, amit addig mondtam. (Ha véletlenül mégse, akkor tromfolt.) Így történt személyesen. Telefonban úgy zajlott, hogy kihangosítottam, csináltam a dolgom, néha beleszóltam: aha, igen, értem, persze; aztán 1-1,5 óra után azt mondta, hogy szia, majd máskor is beszélgetünk. (sic!)

Az ilyenekkel tapasztalataim alapján két dolgot lehet tenni:

- kerülni nagy ívben

- drótkötélidegrendszert növesztve megpróbálni a kommunikációt.

Nehéz eldöntenem, melyiket könnyebb megvalósítani.

Történt már velem is olyan esett ,hogy a vámpírkám félórás monológ után rákérdezett ,,és veled mizujs?,,

Elkezdtem mondani ,de látványosan nem érdekelte.

A mondat közepén hagytam abba a beszédet.

Majd otthagytam.(tudom genya vagyok😉)

Na most őszinte leszek. Én is viselkedtem úgy mint munkatársad. Egyszer-egyszer az tűnt fel nekem, hogy miközben nagy elánnal mesélem a dolgaimat, a célszemény bár rámnéz, de egyáltalán nem figyel. Teljesen máshol jár gondolatban. Ez tényleg csak néhányszor fordult elő, mert olyankor hirtelen magamba szálltam, éreztem hogy sokat beszélek és már megint magamról. Megszégyelltem magam. Elkezdtem jobban figyelni magamra. A sok magamról beszélés helyett a célszemélynek tettem fel kérdést. Hisz tudtam, mindenkinek jólesik ha érdeklődnek iránta. Elárulom, azt a rossz szokást nem volt egyszerű elhagyni, de hála Istennek sikerült, és a mai napig ügyelek rá hogy inkább érdeklődő legyek.

Ezt azért írtam le, mert nagy valószínűséggel meg fog sértődni munkatársad, bármilyen tapintatos leszel. Nekem senki nem szólt, de már attól szégyent éreztem hogy rájöttem milyen vagyok.

Ha nem figyelsz rá, abbahagyja. Érezni fogja hogy feleslegesen beszél. Úgy mondtam el ezt, hogy magamból indultam ki. nem sértett meg senki, és sem másokat, de hogy jobban figyeltem magamra, megoldódott a probléma.

Én meg azt hittem, hogy csak nekem vannak ilyen ismerőseim. Szerencsésebb vagyok mint te, mert nekem nem kell velük minden nap együtt lenni.

Nehéz helyzet. Nagyon tapintatosan próbálj vele beszélni.

Szerintem négyszemközt, barátilag felhívhatod a figyelmét erre a viselkedésére, hogy figyeljen oda magára, mert így el fogja veszteni a "hallgatóságát".

Ha értelmes ember, akkor értékelni fogja a jószándékot.

Minden családban van ilyen, és még az a szerencse ha csak egy. Kollégák, ismerősök körében is akad.

Igen, bármit mondasz, neki jobban fáj, neki szarabb, neki nehezebb. Az semmi amit te mondasz, na de ő, neki annál sokkal nagyobb baja van:)

Az ilyen emberrel kinszenvedés még az a pár perc is és inkább elköszönsz tőle.

Nálunk családtag van ilyen. Bármiért felhívod, mondja ami vele történt, aztán inkább leteszed anélkül, hogy elmondtad volna mit akartál. Ha valamid fáj, neki aztán sokkal jobban.

Szóval én megértelek, egyet tehetsz, egyszerűen elengeded a füled mellett, mint egy távoli zajt :)

Tetszik az utolsó mondatod.:)

Szerintem alig van valaki, akinek ne kellene ilyen típusú embert elviselni.

Őt nem tudod megváltoztatni, és nem is kell.

Te tudsz változni.

Hasznos skill, ha megtanulod, hogyan kell okosan nézni, bólogatni, aztán az egész hóbelebancot, ahogy bemegy a füleden a másikon kiengedni.

Tanulható a dolog, azt mondják, de nekem is sokszor nehezen megy, pedig lassan 20 éve van az életemben egy ilyen személy.

Nem lehet zenét hallgatni sajnos és egy szobában dolgozunk. Szeretek beszélgetni, tényleg. Csak észrevettem ezt a jelenséget és azóta zavar. Múltkor a konyhában együtt kávéztunk másokkal és direkt figyeltem, hogy ugyanezt csinálja. Nem telt el 1 perc és már róla szólt a beszélgetés.

Tényleg lehet, hogy ez egyfajta figyelemigény részéről, amit nem kap meg máshol. Hát nem tudom, mit tegyek vele. Mert kedvelem, csak ha ez egyre jobban fog idegesíteni, akkor nem tudom mi lesz így. Szerencsére a karácsonyi szabadságolások alatt kipihenem magam.

Volt ilyen kolléganőm.

Én azt a módszert választottam, hogy megpróbáltam nem mindig figyelni rá, csak ühümöztem, közben nem is tudtam miről beszél.

Ha kérdezett és nem tudtam, hogy mit, akkor elnézést kértem tőle, és kértem, hogy ismételje el a kérdését;)