Mindenki megtalálja egyszer az "igazit"? (beszélgetés)
Fogalmazzunk picit másképp. Azt az embert, akire tekintve azt tudod mondani, hogy igen ő az, akivel tudok élni.
nem mindenki,de a legtobb ember igen.
Nem. De jók a nem igaziak is.
a turelmes vagy akkor igen.
nem. vagy, ha megtalálja, se lesz az övé. :(
Van aki elsőre megtalálja. Van aki meg soha.
Mostmár nyugodt lehetsz:te léptél,a többi rajta múlik.
Szerintem olyan, hogy igazi, nincs.
Pár napja írtam neki egy érdeklődő levelet. Nem tudom, hogy elolvasta-e már, de nem írt még vissza. Sajnos képtelen voltam a békés szakításra... Szóval nem lepődöm meg ha nem ír. Szüleink szoktak beszélni néha, tőlük tudom, hogy ő is szokott érdeklődni, mi van velem.
Mindegy, lesz ami lesz. Túl sokat eddig sem gondolkodtam ezen, eddig is éltem az életem, ezután is így lesz. Csak valamiért mostanában többet gondoltam rá...
Lehet igazad van. Vagyis az biztos, hogy eddig belé voltam igazán szerelmes. A többi meg... Mindig vártam, hogy na majd hátha, de nem...
Fene sem tudja. Talán igen, talán nem. Lényeg, ne adja fel senki a keresését! :-)
erre nagon sokfele valasz lehetne. en konkretan pont azt csinaltam eddig. jahh nem mukodik? ok kilepek megyek tovabb. egyszer csak eszre vettem , hogy minden kapcsolat iviszonylag ugyanolyan es ugyanaz a vege. nekem ez faraszto.
Tényleg mennyi különböző ember a világban:) Mert én meg pont az ellenkezőjét mondanám.Nem érdemes egy emberre éveket várni, szenvedni,sínylődni miatta.Ami nem akar összejönni,nem kell erőltetni,mert az ezek szerint nem a "te vonatod". Hpnnan tudod,hogy éppen "Gipsz Jakabbal" nem lesz ugyanolyan jó? Aki melletted is marad.
En ezzel az allaspontal ertek egyet. kb ugyanabban a cipoben jarunk. Ha nem probaltam volna meg akkor mindig ott lesz a : Mi lett volna ha?,,,,
Szerintem mindenkinek meg van írva ki a párja.Ha találkoznak szerencsés:)Ha nem,hát...:( Az én anyósom 50évesen találta meg az igazit 20év egyedüllét után.Most boldog.Végre:)
Én azt vallom,hogy ha szétmentetek évek óta,nem ő az igazi.Maximum belé voltál a legszerelmesebb:)
de nem akkor voltál ilyen:)
Megint mondom:ha fontosnak érzed,próbálj közeledni felé.
Én láttam már felmelegített töltött káposztát,amelyik jó volt:)
nem mindegy,hogy miért megy szét egy kapcsolat:van,ahonnan érdemes megpróbálni folytatni,újrakezdeni.Nagy baj nem lehet,legfeljebb nem jön össze.
Az elmúlt 5 évben én sem úgy éltem az életem, hogy miatta szomorkodtam. Akkor úgy kellett lennie, semmi értelme nem lett volna már tovább együtt lenni. Kellett a szakítás ahhoz, hogy felnőjek, rájöjjek arra, mit is akarok. Az elkeserítő az, hogy ha akkor vagyok ilyen, akkor semmi probléma nem lett volna... Na meg azóta egyik kapcsolatomban sem éreztem igazán azt a nagy szerelmet, hiába szerettek volna, és nem tudom, képes leszek e még vkt annyira szeretni. De lehet csak türelmesnek kell lennem, és majd jön vk...
További ajánlott fórumok: